2018. december 29., szombat

A papírszínház felhasználása az óvodai nevelésben

A papírszínház szó a „kamishibai” japán szóból ered, pontos jelentése „színházi játék papírból”. A papírszínház az első századokban használt japán mesemondó módszer volt, amely a korabeli buddhista templomokban terjedt el. Az itt élő buddhista szerzetesek papírlapokra festett képek, képtekercsek segítségével adták elő a nevelő célzatú, erkölcsi tanulságot hordozó történetet. Eleinte a képeket papírtekercsekre kézzel festették, rajzolták. Később a képeket fakeretbe helyezték, így született meg a mai papírszínház ősi változata. A VIII. századtól a nyomdák megjelenésével a buddhista szerzetesek illusztrációkkal ellátott buddhista szövegeket kezdtek el nyomtatni. A XVII. századtól megjelenő nyomatok műfaji gazdagsága és széleskörű elterjedése igazolja a japán kultúra ikonográfiai és pedagógiai érzékenységét, hiszen a képi szemléltetés a hallgatóság figyelme felkeltéséül és fenntartásául, valamint az erkölcsi meggyőzés eszközéül szolgált. Az illusztrációk korai megjelenése a japán nép kifinomult esztétikai ízlésének, vizuális kultúrájának maradandó bizonyítéka. A mai formájában ismert papírszínház a húszas évek végén jelent meg. A mesélők, az ún. gaitók kerékpáron járták a városokat, falvakat, és a mese mellé édességet osztogattak a mesét hallgató gyerekeknek. A papírszínház tehát a kultúra terjesztésének eszközéül szolgált a szegényebb lakósság körében. A második világháborúban a japán kormány propagandaeszközként vezette be minden japán óvodába és iskolába. A hatvanas években a televízió megjelenésével háttérbe szorult a papírszínház népszerűsége, viszont ma is „úgy tekintenek rá, mint nemzeti örökségük egyik fontos elemére.”
A módszer Magyarországon is ismert volt. Az ún. képmutogatók művelték, akik a XIX. században a magyar vidékeket járva, japán elődeikhez hasonlóan, színes illusztrációkról meséltek különböző történeteket a hallgatóság számára. 2009-től ismét népszerűvé vált a módszer a magyar óvodákban, iskolákban, különböző szabadidős gyerekprogramokban, játszóházakban, könyvtárakban, könyvvásárokban és könyvesboltokban. Magyarországi népszerűsítésében nagy szerepet játszott a Csimota Kiadó, amely új, kortárs és klasszikus papírszínházas mesék kiadásával újra ismertté és közkedveltté tette ezt az ősi, több évszázados múltra visszatekintő nemzetközi hagyományt.
Leírása
A papírszínházas mesélés fakeretbe helyezett lapok segítségével történik, amelyek egyik oldalán illusztrációk, másik oldalán a mese szövege található különböző jelölésekkel, utasításokkal. A lapok mozgatása balról jobbra történik, ellentétben a nyugati olvasás-hagyományban megszokott iránnyal. A képeskönyvek nézegetésével szemben egészen más élményt nyújt a papírszínház. Ugyanis a lapok nincsenek rögzítve, mint a könyvek esetén. Így mozgatásával (ki- és behúzogatásával) megteremthető a mesélés dinamikája, mely a mesehallgatás élményszerűségének növeléséhez, az érdeklődés felkeltéséhez és fenntartásához, az átélés izgalmának fokozásához, a színházi varázslat megteremtéséhez járul hozzá. Hasonlóképpen sajátos szerepe van a keretnek a színházi élmény létrehozásában. „Egyrészt a nézők figyelmét fókuszálja, másrészt hasonló hatásmechanizmussal működik, mint a televíziók képernyője, megragadja és megtartja a figyelmet. A keret ajtajainak használatával tovább lehet fokozni az előadás színházi jellegét, kinyitásával és becsukásával lehet jelezni a mese kezdetét és végét, zajokat lehet vele kelteni, illetve a képek bizonyos elemeit is el lehet rejteni általuk a hatás fokozása érdekében.”[1]
A papírszínház pedagógiai sajátosságai
A papírszínház fogalmi körülhatárolásakor tisztáznunk kell néhány sajátosságot. Először is, ha a papírszínházat a pedagógus valamely oktatási-nevelési cél elérése érdekében alkalmazza, akkor pedagógiai módszerről vagy eszközről beszélünk, függetlenül attól, hogy tanórán vagy tanórán kívül használja.  A papírszínház tárgyi valóságában pedagógiai eszköz, mely az ismeretek bővítésére, feldolgozására, ezen túl az esztétikai élménynyújtásban, erkölcsi nevelésben, a személyiség fejlesztésében játszik szerepet. Funkciójukat tekintve az oktatási eszközeit négy nagy csoportba osztjuk. Ilyen formán a papírszínház az oktatási eszközök első csoportjába tartozik. Ha viszont arra gondolunk, hogy bizonyos nevelési-oktatási tartalmak (szépirodalmi alkotások) tolmácsolása és feldolgozása céljából alkalmazza a pedagógus, bizonyos tudatosan megválasztott eljárások felhasználásával, és módszertani, valamint didaktikai elvek betartásával, akkor módszerként tekintünk rá. A didaktikai módszereknek számos funkcióját különbözteti meg a szakirodalom. Kétségtelen, hogy a papírszínház, mint módszer a megismerő módszertől, a nevelő és motiváló szerepig szinte valamennyi didaktikai funkciót képes betölteni. A papírszínház tehát az oktató-nevelő munka komplex didaktikai módszere, mely egy egész sor eljárásból tevődik össze. Alkalmazása lehetséges úgy tanórán, mint tanórán vagy iskolán kívül. A tanórai felhasználása elképzelhető az óra különböző mozzanatában: a figyelem és az érdeklődés felkeltésében, a tanultak átismétlésekor és felelevenítésekor, az új ismeretek feldolgozásában, vagy a rögzítés, ellenőrzés óramozzanataiban.
A papírszínház felhasználása az óvodában
A papírszínház a maga sajátos varázserejével olyan komplex módon hat a gyermekre, hogy szinte nélkülözhetetlen eszközzé válhat az óvodai nevelésben. Az óvodai élet oldott légkörének megteremtésében, a folyamatos beszéd kialakításában, az irodalomhallgatásban, a különböző műveltségterületekhez kapcsolódó tevékenységekben, a nevelés és tanítás minden területén alkalmazható. Nevelő hatása a gyermekkor lélektani jellemzőihez, a gyermek érzelmi sajátosságaihoz illő formanyelvbe illeszthető. Mivel használata egy kollektív élményhez kötődik, olyan pozitív hatások dominálnak általa, mint a feloldódás, a közösségi élmény átélése, a kommunikálás öröme, történetek megértése, az önbizalom növekedése, az összetartozás erősítése. Ezen túl megmozgatja a képzeletet, befolyásolja az akarati tevékenységet, fejleszti a gondolkodást, elősegíti a figyelem és az emlékezet fejlesztését.
A papírszínház az óvodai nyelvi-kommunikációs nevelés sajátos eszköze, ugyanis két érzékszerv bevonásával látási és hallási észlelési folyamatok kölcsönös felerősítésével lehetővé teszi a gondolkodás sokoldalú fejlődését. Az analízis, szintézis, összehasonlítás és elvonatkoztatás gondolkodási műveleteinek gyakorlása által lehetővé teszi az irodalmi szövegek dekódolását és megértését. Az a tény, hogy a papírszínház alkalmazásakor a gyermek az óvónő meséjét képi síkon is követni tudja, lehetővé válik, hogy az óvodáskorú gyermek gondolkodásában, megismerési folyamatában a vizuális és auditív egyensúly pszichológiai és pedagógiai törvényszerűségei érvényesüljenek. A papírszínház a képolvasás hagyományos módszerének mechanizmusára épül, a gyermek ugyanis a képeken ábrázolt cselekményt „olvassa le”, a tárgyak-személyek közötti kapcsolatok, összefüggések feltárására, az előzmények felidézésre, a következtetések levonására törekszik. „A vizuális kultúra mint olyan függvénye a verbalizációnak”- idézi Miklós Pált Dankó Ervinné[2] a vizuális élmény és a beszéd fejlődésének összefüggéseit kutatva. Mivel óvodáskorban jelenik meg a szándékos figyelemmel kísért észlelés, fontos, hogy ebben a korban az óvodai foglalkozásokon nagy hangsúlyt fordítsunk a képek, a vizuális élmények tudatos, beszéd útján való megközelítésének tanítására és gyakorlására. Amikor papírszínház segítségével mesélünk az óvodáskorú gyermeknek, a szemléletes gondolkodási folyamatába illeszkedő látványnak (képnek, illusztrációnak) a szöveg üzenetének felfogásában játszott könnyítő szerepét aknázzuk ki.  Ez a fajta mesélés tehát egyszerre elégíti ki a kisgyerek fokozott képigényét és az olvasáshoz szükséges elaborációs (belső képteremtő) képesség kiépüléséhez szükséges feltételeket.
Az óvodai anyanyelvi nevelés módszerei felől közelítve a papírszínház az irodalomhallgatás és a képekhez kapcsolódó módszerekkel áll szoros kapcsolatban. Megfelelő alkalmazása hozzájárul a 3-6 éves gyerekek egész személyiségének a fejlődéséhez. Mivel jól harmonizál az óvodáskorú gyermekek érési folyamataival, a beszédkészség fejlesztésén túl megfelelő alapot biztosít az irodalmi művek befogadásához, a befogadói attitűd kialakításához. A papírszínházas foglalkozások serkenthetik az óvodásokat az önálló szövegalkotásra, a párbeszédes kommunikációra, ha ők maguk mesélnek. A verbálisan feldolgozott vizuális információ a beszédkészség fejlesztésében, a beszéd színvonalának emelésében is fontos szerepet kaphat.[3] A verbális szintű képfelfogás szempontjából az optimális perceptuális feltételeket mindenekelőtt az illusztráció lényegre törő ábrázolásmódja, megfelelő terjedelme és élményközelsége biztosítja. Mivel a papírszínházas mesék illusztrációit szakmailag elismert képzőművészek készítik, a műfaji sajátosságok figyelembevételével, hozzájárulnak a gyermekek vizuális neveléséhez, esztétikai ízlésük formálásához. Mindezeken túl az életkori sajátosságoknak megfelelően válogatott irodalmi alkotások, az óvodapedagógus magával ragadó bemutatása hatásosan fejlesztik a gyermekek empatikus képességeit, képzeletét. Az óvodáskorú gyermek mesetudata segítségével, a beleélés képességének köszönhetően emlékezetébe vési a mese jellegzetes nyelvi fordulatait, szövegrészleteit és a későbbiekben utánzó képessége révén ő maga is mesélővé válhat, így gyakorolva a nyelvi kifejezőkészséget, a beszédet, mely az anyanyelvi nevelés legfontosabb tantervi feladata ebben a korban.
A kereskedelemben kapható papírszínházas mesék (Csimota Kiadó) képeit rangos képzőművészek illusztrálják. A mesék ábrázolása a kiadók által felkért művészek egyedi alkotásai, tehát megformálásuk igényes, évezredek művészi tradíciójából építkeznek, motívumok, a színek, formák megalkotása messzemenően átgondolt. Azoknak a gyerekeknek, akik igényesen elkészített művészi alkotások által ismerkednek meg a képi kultúrával, esztétikai ízlésük, vizuális kultúrájuk fejletté válik. A Csimota Kiadó papírszínházas meséi sajátos képi világot mutatnak, melyek lényegesen eltérnek a könyves illusztrációktól, hiszen létrehozóik tudatosan alkalmazkodnak a színházi helyzetből eredő elvárásokhoz. Az aprólékos rajzok helyett a papírszínházas figurák határozott körvonalakkal, erőteljes kontúrokkal, élénk színekkel rendelkeznek, hogy távolabb ülő gyermekek számára is jól kivehetőek legyenek. A képeket nem zavarja meg a tipográfiai szövegtördelés, a lapokra helyezett alkotások a maguk eredeti nagyságukban pompáznak a nézők előtt. A képek egymásutánja, játéka hasonlóképpen lehetőséget nyújt a dinamizmusból eredő hatás előidézésében. Ebből kifolyólag az alkotó drámai hatást, humort is előidézhet a nézőben. Így beigazolódik M. Schuster véleménye a kortárs művészetek esztétikumáról, mely szerint „a kortárs művészet inkább az emberi érzelmeket kívánja mozgósítani, és inkább belátásra akarja késztetni”[4] a nézőt.
A papírszínház köré komplex foglalkozást építhetünk fel annak függvényében, hogy milyen célból alkalmazzuk. A papírszínházas foglalkozás lehetőséget biztosít a különböző módszerek ötvözésére. Kezdetben a ráhangolódást, az érdeklődés felkeltését szolgálja a beszélgetés, egy ének, egy didaktikai játék. A mesélés után levezetésképpen didaktikai játékok, mondókákat, népi gyermekjátékokat, különböző kézműves foglalkozásokat vagy drámapedagógiai módszereket alkalmazhatunk. Akárcsak a hagyományos mesélésnél, módszertani követelmény, hogy ne elemezzük a gyermekekkel a mesét. A mesélés ceremóniáját viszont  a papírszínházas mesélés előtt is be kell tartanunk. Az előadás alatt a hanghordozás, a kifejező beszéd, az átélést tükröző érzékletes előadás az élménynyújtás elengedhetetlen feltétele.
Könyvészet
Dankó Ervinné: Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában, Okker Kiadó, Budapest, 2000.
Martin Schuster: Művészetlélektan, Panem Kiadó, Budapest, 2005.
Papírszínház – módszertani kézikönyv, szerk. Csányi Dóra, Simon Krisztina, Tsík Sanya, Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2016.



[1] Papírszínház (2016), 19. p
[2] Dankó Ervinné (2000): 188. o.
[3] Dankó Ervinné (2000): 189. o.
[4] Martin Schuster (2005): 41. o.
Megj. A tanulmány megjelent az Óvónők lapja 39. számában


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése