Esztendő kereke - könyvbemutató

 

Nagy öröm és hála van szívemben, hogy ez a gyönyörű kötet a Cerkabella Kiadó gondozásában napvilágot látott.

Köszönet minden szerzőnek, aki meséjével hozzájárult az Esztendő kereke világához — a történetek együtt egy sokszínű, gazdag erdélyi mesetájat rajzolnak meg az évszakok mentén. 

Köszönöm a Cerkabella kiadónak a bizalmat és a kötet gondozását, valamint Szimonidesz Hajni illusztrátor munkáját, aki varázslatos képeivel életre keltette a meséket.

📖 A könyvet november 14-én, pénteken 11 órakor mutatjuk be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében.

🍂

Várok szeretettel mindenkit, aki hisz abban, hogy a mesék az év minden hónapjában segítenek kicsiknek és nagyoknak rácsodálkozni és emlékezni a csodákra.

https://www.cerkabella.hu/esztendo-kereke-kortars-erdelyi-mesekalendarium

Izge és Mozga nyomában

A 2020-as év kedvezőtlenül érintette a könyvkiadást általában, így az erdélyi gyerekkönyvkiadást is, a kolozsvári Ábel kiadónak mégis sikerült az év végére két figyelemre méltó gyerekkönyv-újdonsággal megörvendeztetni az olvasókat. (Izgemozga, Teszetosza). 

Az Izgemozga szerzője az öt gyerekkönyv-kötetes Alfonsín Gergely Edó, aki először a Monyómesék szerzőjeként lopta be magát a magyar gyermekolvasók szívébe. 

A mostani, tizenkét fejezetből álló meseregény alcíméből (Izge királykisasszony és Mozga lovag meséje) nemcsak a két mesehős nevét találhatja ki az olvasó, hanem egyben a könyv műfaját és a kort is, amelyben a meseregény cselekménye játszódik. 

A fejezetcímek alatt rövid, humorral átszőtt leírás tájékoztat a fejezetek tartalmáról. Maga a történet a klasszikus varázsmesék hármas szerkezetét követi: a hétfejű sárkány elrabolja a gyönyörűszép királykisasszonyt, a lovag elindul a királykisasszony kiszabadítására. Számos kaland és próba közepette sikerül legyőzni a hétfejű sárkányt. A mese boldog végkifejletében a két fiatal egybekélésének lehetünk tanúi.

A szerző a varázsmesei hagyományhoz híven annak egész tárházát vonultatja fel: kacsalábon forgó vár, varázseszközök, táltos paripa, sárkány. Mindezek az alapvető meseelemek és motívumok sajátosan keverednek a szerző írói leleményének termékeivel (pipa, a kancsók,  Hippiapacs és Hippianyacs, Copfmók). A modern mesék tipikus jellemzője a funkcióváltás, torzítás, így A. Gergely Edó meseregényében is a klasszikus tündérmesei elemek kiegészülnek: például a sárkánnyal való valóságos küzdelem szópárbajjal egészül ki. A főhős így nem csak a bátorság és vitézség, hanem az eszesség próbáját is kiállja. 

A teljes recenziót  itt olvashatjátok.

Demény Péter két meseregényéről

Demény Péter Tamara és a vidámság mellénye, Tamara és a tavirózsák zenéje című meseregényeiről a következő linken olvashattok:

https://igyic.hu/mesecentrum-kritikak/a-szulok-is-gyermekek-csak-nagyra-nottek.html

Turbuly Lilla: Talált szív

Turbuly Lilla 1965-ben született, végzettsége szerint jogász, de a bölcsészkart is elvégezte. Jogászi pályafutása mellett tanárként is működött. Írásai korán megjelentek, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal 2002-től rendszeresen publikál a Holmiban, a Parnasszusban, a Pannon Tükörben és a Kortársban. Szabó T. Anna írja a szerzőről: „A jogász írók hagyományait folytatva... írásaival rokonszenvesen, szerényen, egyre markánsabban van jelen az irodalomban. …Nemcsak figyelemre méltó tehetségű író, de immár profikhoz illő elszántsággal és kitartással dolgozik.” Gyermekversei Lackfi János bevezetőjével jelentek meg a Csodaceruzában, majd 2010-ben a Lackfi által szerkesztett Aranysityak című antológiába is bekerültek.  Első önálló gyermekverskötete Titkos(s)írás címmel 2008-ban látott napvilágot.

A Talált szív című meséje nemrég jelent meg a Manó könyvek kiadványaként, Horváth Ildikó illusztrációival. Horváth Ildikó 2001-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Munkái igen eredeti stílust képviselnek. A mű 2013-ban az Aranyvackor-pályázaton a III. helyezést érte el, tovább a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is elnyerte.

A szív régóta az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép. Stilizált ábrázolási formája világszerte közismert jele a szeretetnek, szerelemnek. Az irodalomban, népművészetben gyakran említett, ábrázolt téma. A Talált szív megírásának kiindulópontjául egy valós történés szolgált: a szerző a kedvenc helyén, a Vizslaparkban talált egy plüss-szívet, valamelyik kisgyerek veszíthette el a közeli óvodából jövet. Ehhez az életeseményhez írt mesét egy 4-5 éves kisfiú hangján. Ez a fajta szerepbe burkolózás ismert a szerző korábbi gyermekverseiből.

Pepe szívet talált a lehullott őszi falevelek alatt. A történet egyes szám első személyben bontakozik ki, egy nagycsoportos óvodás kisfiú hangján. „Éppen akkora volt, mint a kezem, ha ökölbe szorítom, és valami finom, bársonyos anyagból varrták, anya szerint plüssből, a szélén pedig apró, fehér öltések látszódtak.”

Pepe hétköznapian egyszerű kisfiú, nem kelt különösebb feltűnést környezetében, mégis érezzük, hogy tele van érzékenységgel, segíteni akarással és végtelen szeretettel. A történet már az első bekezdések után Margery Williams Bársony Nyusziját, Balázs Ágnes Menjünk világgá! című gyerekkönyvét idézi fel bennem; az óvodáskorú gyerek sajátos, animisztikus világát tárja elénk.

A történet a csoda és a hétköznapiság határán mozog. Ezt a kettősséget egyrészt a szimbólumra épülő történet eredményezi, másrészt a gyermeki szemmel való láttatás. A hétköznapiság a valós helyszínekből, az időkezelésből, valamint a szereplő kapcsolatrendszeréből fakad. A csoda, mely a történetből kibontakozik, a mágikus világképnek és motívumkezelésnek köszönhető. Így kapcsolódik a mű a klasszikus gyermekirodalmi vonulathoz.

A történet klasszikussága ellenére mégis mai. Mai a nyelvezete miatt, és attól is, ahogyan a történetmesélő gyakran kiszól a meséből („ugye tudjátok”, ha még ezt sem mondtam volna” stb.), és ezzel bevonja a hallgatóságot az eseményekbe.

A történet az elveszett rend helyreállításaként is tételezhető, mint ahogy azt a klasszikus meseirodalomból megtanulhattuk. A hiány pótlása, a felborult rend helyreigazítása olyan, ismert motívumok egy mesében, amelyek a népmesei hőst is gyakran útjára indítják. Filozófiai értelemben Turbuly Lilla meséje kerek egészet alkot, ahogy a klasszikus hármas állomásokat számba vesszük. Erre utalnak a mese alcímei is (Tűpárna lenne?, Árulnak itt karácsonyfaszívet? és Vándorszív lesz belőle?). A lehetséges világ felállítása, majd megkérdőjelezése az óvodáskorú gyermek gondolkodását is tükrözi: a kérdésfeltevések, majd azok megválaszolása, cáfolata vagy igazolása, az emberi megismerés a gondolkodás fejlődésének fontos állomását képezi. Ezt a sémát követi a történetmondás is. Ez is klasszikus vonalvezetésre utal.

A mű nyelvezete a mai nyelvhez közelít, ezzel hozza közel, teszi szerethetővé a klasszikus történetmondás mentén megalkotott, abszurditásba hajló narratívát a mai kis olvasók körében.

Mesék az adventi időszakra

Az advent szóról sokaknak a várakozás jut az eszükbe: a karácsonyt megelőző felkészülést, az ünnepre történő várakozást.

A gyertyák gyújtásával meghitt hangulatot teremthetünk otthonunkban. Az esti mesék ebben az időszakban kapcsolódjanak valamilyen formában ehhez a várakozáshoz, hogy a hit, remény, szeretet és az öröm része legyen életünknek, és ne csak külsőségekben, hanem lélekben is tudjunk felkészülni az ünnepre. 

Karácsonyi tematikájú gyerekkönyvek sokasága vesz körül bennünket. Ügyeljünk a minőségre, hogy ebből a szellemi táplálékból is a legjobbat és legszebbet nyújtsuk gyermekeinknek.
Íme, néhány ajánlat!

 

Hogyan töltik a karácsonyt az állatok? Gondoskodik-e róluk valaki? Erről szól a Naphegy Kiadó karácsonyi gyerekkönyve

Mesék a szeretetről és jóságról - ideális mesekönyv az adventi  időszakra

Fura kis történet egy különleges kutyáról és kedves gazdijáról

A karácsonyra időben fel kell készülni. De mi történeik akkor, ha Pettson lába megsebesül? Kiderül mindez ebből a hangulatos mesekönyvből

Klasszikus darab az önzetlenségről

Hogyan készül Pettson  és Findusz a karácsonyra? Minden gyerek kíváncsi lehet rá, ha kedveli őket. Vigyázat, nehogy kiderüljön, kik az angyalok! 

A Naphegy Kiadó Művészi Mesekönyvek minden egyes darabja családunk kedvencévé vált. Kedves kis történet egy kirekesztett cicáról, aki végül otthonra lel

A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent antológia erdélyi szerzők karácsonyi meséit gyűjti egybe

Kedves kis téli történet a három jóbarátról, Nyusziról, Mókusról, Süniről és Vakondról - kisebb gyerekeknek

Elfelejtett lények boltja - karácsonyi antológia kortárs szerzőktől Lovász Andrea válogatásában, gyönyörű illusztrációkkal (Szegedi Katalin, Rofusz Kinga, Szulyovszky Sarolta és Gyöngyösi Adrien)
 

 

Mit olvastunk a nyáron?

 Az idén a nyári olvasmányaink zömét olyan könyvek, mesék, olvasnivalók alkották, amelyek az elmúlással, a szeretteink elveszítésének feldolgozásával, a gyászmunkával kapcsolatosak. Természetesen nem mellőztük a vidám hangulatú, humoros gyerekkönyveket, meseregényeket sem, hiszen életünk épp azáltal válik teljessé, ha képesek vagyunk méltósággal megélni szomorú, vidám pillanatait egyaránt. Régebben, mikor Bettelheim szavait idéztem – „A mesék élni tanítanak” vagy „A mese szimbolikus jellegénél fogva a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását” –, kissé mindig megijedtem a szavak súlyától. Most értettem meg igazán, mit is akart mondani ezzel a híres pszichológus, aki először használta terápiás eszközként a mesét a lélek gyógyításában.

Szüleink elveszítésének feldolgozása embert próbáló feladat, mondhatni krízisállapot mindenki életében, de hogy hogyan éli meg a nagyszülők elveszítését a 6-9 éves gyermek, arról csak sejtelmeink vannak. Ebben nyújtottak segítséget a beszélgetés, rajzolás mellett a sajátos témájú mesék, gyerekkönyvek, melyekből fiaimnak olvastam a nyáron.

Vannak könyvek, melyek első olvasásra nem keltik fel a gyerek érdeklődését, nem ragadják meg a képzeletét, mert még hiányzik az a tapasztalat, az az életmozzanat, élmény, melyhez a mesét köthetné. Később azonban, mikor élete a mesében szereplő történethez hasonló fordulatot hoz, már könnyedén felidézi a mesét, eszébe jut a helyzethez illő üzenet. Ez a mesékben érvényesülő Peseschkian-féle késleltetett funkció. Ha megvan a könyv, semmibe sem kerül levenni ismét a könyvespolcról és újraolvasni, ezúttal más szemmel és nagyobb átéléssel. Velünk, felnőttekkel is megesik, hogy ha újraolvasunk egy könyvet, más és más dolgokat látunk benne, amik fölött korábban elsiklott a tekintetünk. Így jártunk mi is Bátky András Morci című könyvével, mely az elmúlásról mint a világ működésének természetes folyamatáról beszél roppant érzékletes nyelven. Segít a gyereknek abban, hogy szerettei elveszítését, a halált az elmúlás, az állandó változás természetes rendjéhez kapcsolja, hogy elfogadja: ha hiszünk a lélek halhatatlanságában, akkor a földi életből távozó személy emléke, szeretete örökre szívünkben marad, a veszteség csupán fizikai értelemben konstatálható.

Így került elő a nyáron Dezső Andrea Mamuskája, melyben az emlékezés, a nagymama életének felidézése a központi téma. Valamilyen megmagyarázhatatlan képesség birtokában vannak gyermekeink: megsejtenek titkokat, megéreznek dolgokat. A transzcendens témájú, különleges hangulatú könyv igazán most keltette fel a fiúk érdeklődését. Hasonló témát érint következő nyári olvasmányunk, Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című könyve, melynek utolsó fejezete a nagymama távozását dolgozza fel kissé szürrealista eszközökkel. A hat év fölötti gyermekben felmerülő kérdésekre talán nem ad konkrét, kimerítő válaszokat a halállal kapcsolatosan, de hangulata, témája segít a gyermekben felgyülemlett feszültség levezetésében.

Nagy segítségünkre szolgált a Vivandra könyvkiadó gondozásában megjelent könyv, Pernilla Stalfelt Halál-könyve, melytabuk nélkül, egyszerűen, érthetően, gyereknyelven próbálja elmagyarázni, mi is történik velünk a halál után. A lehetséges válaszok elgondolkodtatták a fiaimat, talán még több kérdés merült fel bennük, és ez újragondolásra késztette őket, de az a természetesség, ahogyan a könyv szerzője a témát tárgyalja, segített nekik kimozdulni a tehetetlenség és a nyomasztó reménytelenség állapotából. Könnyedén, tabuk nélkül kezdtek el beszélni ők is mindarról, ami nagyszüleikkel történt.

A fent említett a könyvek nemcsak a halál, az elmúlás, a veszteség kérdését boncolgatták, hanem a lélek dolgai, a lélek harmóniája, a világ, az univerzum, a teljesség felé irányították a gyerekeim figyelmét. Talán célzatosan, de így került kezünkbe a nagyszerű Mesélj nekem! Manó könyvek-sorozat 6. számú darabja, mely olyan meséket válogat egybe, melyek a szeretetről és jóságról szólnak. A nagyszülők elveszítésekor elkerülhetetlen, hogy a gyerek ne érezzen önvádat a történtek miatt. A „rosszalkodás”, a „mulasztás” nyomasztó teherként ült a lelkükön. Ezért jöttek jól azok a mesék, melyek a jóságról, a szeretetről, az egymás iránti felelősségről, a tiszteletről, a megbecsülésről, az igazi értékekről szóltak. Ezzel kapcsolatos még két további olvasmányunk, amit a nyár folyamán ismét felfedeztünk: Bob Hartmann Mesélő Bibliája, valamint Lázár Ervin meséinek néhány klasszikus darabja: A kislány, aki mindenkit szeretett, Ödönke és a tízemeletes, A Hétfejű Tündér, Szökevény szeplők vagy a Nagyapa meg a csillagok. Ezeket a meséket már a második osztályos is szívesen elolvassa.

A nyáron ismét elővették a fiúk  Janikovszky Éva képeskönyveit (Jó nekem, Velem mindig történik valami, Ha én felnőtt volnék). Ezek a művek halhatatlanok, hiszen olyan klasszikus témákat érintenek, mint a család megtartó ereje, az együttlét öröme, a rokoni kapcsolatok, a testvér-konfliktusok, a szülő-gyerek kapcsolat, a nagyszülők bölcsessége, a szülők gondoskodó szeretete, úgy, ahogy azt egy gyermeki lélek szemléli. Zsenialitásuk abban rejlik, hogy szerzőjük a mindenkori gyermek gondolatait tolmácsolja, egyetemes igazságokat fogalmaz meg hihetetlen nagy egyszerűséggel és kedves humorral. Ezt érzik a mai gyerekek is. Végre valaki, aki kimondja helyettük az igazat. Ezért kedvelik ennyire.

Jó tanácsokat kaptunk a Naphegy kiadó jóvoltából megjelent Művészi Mesekönyvek sorozat két általunk igen kedvelt mesekönyvéből is (Manómese, Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát). Olyan könyvek ezek, melyek válságos helyzetekben útmutató tanácsokkal látják el a kis olvasót, olyan könyvek, melyek általában akkor kerülnek elő, mikor éppen szükség van rájuk.

Sok olyan könyvet említettem, amit nem most nyáron olvastunk először a gyerekekkel, hanem 4-5 éves korukban. De micsoda öröm, hogy az olvasás elsajátítása után, 8-9 évesen ezeket a könyveket a kis tulajdonosok már maguk betűzgetik, újra előveszik, mert szükségét érzik az újraolvasásnak.  Csakhogy most már más az élmény, mert maguknak olvasnak.

Marci nyári olvasmányai között szerepelt az említett könyveken kívül Berg Judit Ruminije, Bátky AndrásBazsó és Borka című könyve, melyeket pillanatok alatt megkedvelt humoruknál és izgalmas cselekményvezetésüknél fogva. Akárcsak Csukás István A Bátor Tintanyúl című meséjét, melyet a tanító nénije az évzárón nyújtott át neki nagy szeretettel. Nem maradt olvasatlan a Tatu és Patu sorozat utolsó darabja, aSzuperhősök sem, mint ahogy Szakács Eszter Mesék Habakuk királyfiról című meseregényével is megbirkózott.

Áron még csak előkészítő osztályos, de nagy sikerélményt jelentett neki, amikor a nyári kedvencévé vált könyvet, Eef Rombaut Szívszerelem című művét betűzgette. Örömmel újságolta, hogy már ő is kiolvasott egy könyvet, mikor Marék Veronika Boribon focizik című könyvét visszatette a polcra. Mindezek mellett természetesen továbbra is fontos az esti közös meseolvasás, mely mindkettőjüknél elmaradhatatlan esti élmény maradt.

Margery Williams: A bársony nyuszi, avagy a játékok életre kelnek

Mottó: "Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk/ az Istennél is halhatatlanabb." (Zelk Zoltán)

Noha a XVIII. századtól egyre nagyobb empátiával közeledtek a felnőttek a gyermekekhez, majd egy századdal később felerősödött a gyermekkor imádata, és annak a felfogásnak az elterjedése, miszerint a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak,  a XX. század első évtizedeiben lényegesen új szemlélet honosodott meg a korábbi századok gyermekkor-történeti felfogásával szemben. A gyermekkor rendszeres tanulmányozása, az ún. gyermektanulmánynak a XX. század elején történt világmozgalommá szélesedésével egyre szélesebb körökben kezdték a gyermekkornak mint önálló életszakasznak a fontosságát hangsúlyozni. A fenti tendenciák hatása nemcsak a gyermekkor-kutatás tudományos alapjainak lefektetését sürgette, hanem kedvező feltételeket teremtett a modern gyermekirodalom megszületéséhez.
Szinte nincs olyan magyar író, költő a századelőn, akit ne érintett volna meg így vagy úgy a gyermeki lélek, a gyermekkor, és ne érzett volna vágyat annak megragadására, ábrázolására, megörökítésére.

A fenti kis történelmi kitérő azért indokolt a címben megjelölt mű bemutatása esetén, mivel szerzője 1922-ben írta. Ebben az évben Európa-szerte kezdenek beérni az olasz orvosnő, pedagógus, Maria Montessori alapelvei, melynek hatására gombamód létesülnek az új óvodák és kisdedóvó intézetek, terjednek az amerikai pedagógus, Dewey iskolareformokat hirdető nézetei, és  igazolódni látszik Ellen Key jóslata is, mely szerint a 20. század "a gyermek évszázada" lesz. Haza berkekben pedig alig pár évvel később Benedek Elek életének talán legnagyobb döntését meghozva hazatelepedik, és nekifog  küldetésének teljesítéséhez: a magyar gyermekirodalom megteremtéséhez. 

Ilyen kedvező társadalmi és kulturális körülmények közepette születik tehát A bársony nyuszi, eredeti címén The Velveteen Rabbit or How toys Become Real, a londoni születésű írónő, Margery Williams tollából. A szerző gyerekeknek és kamaszoknak egyaránt írt, irodalom iránti szeretetét édesapjától örökölte, kinek gondolatai ma is megszívlelendők, azt vallotta ugyanis, hogy a gyermek nevelését nem alapozhatjuk kizárólag arra, amit az iskola nyújt neki, hanem képzelőerejét otthon is fejlesztenünk kell, és ennek legmegfelelőbb módja az olvasás.  

Könyvének alapgondolata saját világlátásából ered: "A játékokról szóló történet megírásakor megelevenedtek gyermekkori emlékeim, mintha kedves nyuszim, Tubby, vagy a játékbőrlovacskám ismét életre kelt volna."

A bársony nyuszi története már megjelenésekor óriási sikert aratott. Könyvével előkészítette a négy évvel később keletkezett világhírű Micimackót. Ezért ilyen fontos könyv. Margery Williams az Andersen-féle hagyományt folytatva egy játéktárgyat kelt életre, egy kisfiú kedvenc plüssnyusziját. A történetben a kisgyerek játékai nemcsak életre kelnek, önálló életet élnek, autonóm módon cselekszenek, hanem beszélni kezdenek, és szoros kapcsolatban állnak gazdájukkal. Margery könyvében mindez újabb motívummal, az "igazzá válás vágyának" motivumával egészül ki, amely, amint a könyvből megtudhatjuk csak azoknak a kedvenc állatoknak jár jutalomképpen, akiket a gazdájuk igazából szeret. Ennek a rejtett vágynak, kívánságnak lehetünk tanúi a történet befejeztével.

Az író jól ismeri a gyermeket, talán még emlékszik saját gyermekkorára. Jól tudja, hogy kedvenc plüssállata minden gyermeknek van, akitől még óvodába, sőt iskolába menet is oly nehéz megválni, s aki az évek során szinte családtaggá növi ki magát a sok "együttlétnek" köszönhetően. De azt is tudja, hogy a mesehősökkel való azonosulás milyen fontos egy gyerek életében, mint ahogy azt is tudja, hogy játék közben mi minden derülhet ki a gyermekek érzelmi életéről. (Szakemberek jól ismerik a játékban rejlő terápiás lehetőségeket!). A Bársony nyuszi sikerének titka épp az a lélektani hitelesség, mellyel az író hőseit beszélteti és cselekedteti.

Maga a történet egyszerű: azt mutatja be, hogyan válik egy kedvenc játéknyusziból igazi nyúl. A plüssállatot a kisfiú egy karácsonykor kapja ajándékba több más vonzó játék mellett, melyek az ünnep utáni időszakban inkább foglalkoztatják. A kisfiú megbetegedése azonban változást hoz a plüssnyuszi életében. A szobafogság kedvező feltételeket teremt ugyanis kapcsolatuk elmélyítésére. Hűségének, türelmének végül is az lesz a jutalma, hogy a kisfiú elmaradhatatlan játékává válik, ahonnan már egy lépés az "igaziság"  érzésének megtapasztalása.

Kedvessége, bájossága ellenére a könyvet behálózza egyfajta lírai szomorúság is, talán ez az oka annak, hogy a felnőtt olvasóknak is elnyeri tetszését, nosztalgiával idézi fel bennük az elveszett gyermekkor gondolatát.

A könyvet tavaly jelentette meg a Cerkabella kiadó. A szöveget a jól ismert József Attila-díjas  erdélyi költőnő, László Noémi  ültette át magyarra, illusztrációit az összetéveszthetetlen stílusú kolozsvári születésű Keszeg Ágnes készítette, melyek a tőle megszokott hitelességgel, bájjal és kedvességgel jelenítik meg a felejthetetlen gyermekkor hangulatát. A könyv tavaly román nyelven is megjelent, ugyancsak Keszeg Ági rajzaival.

"Úgy tűnhet- írja a szerző -, gyerekeknek írni egyszerű, de minden igaz író elmondhatja: nincs szebb dolog annál, mint gyermekeknek valóban tetsző történetet mesélni".  

"A gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb faja az irodalmi műveknek" - hangzik el pár évvel korábban (1888-ban) gyermekirodalmunk megteremtőjének, Benedek Eleknek a híres parlamenti beszédében. 

Micsoda véletlen egybeesés, micsoda hasonlatosság! Vagy mégsem véletlen? Nem. Gyermekirodalom születik. Ennek tanúsága maga a könyv is. Szemlélete, témája, világképe, melyet közvetít,  halhatatlanná teszik, akárcsak Milne Micimackóját. Olvassátok hát!

Toplista az utóbbi hónapokban megjelent gyerekkönyv-újdonságokból

 1. Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek (Magvető)

2. Máté Angi: Emlékfoltozók (Magvető)



3. Bátky A: A világ össze kincse (Csimota)

4. Eef Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem (Csimota)

5. Markó Béla: Hasra esett a Maros (Bookart)

6. Luca Cognolato: Ketten a palánk alatt (Manó könyvek)

7. Balázs Imre József: Blanka birodalma (Koinónia)

8. Hauff W: A kis Mukk története (General Press)

9. Szabó Alitta: Pocakmese (Kolibri)

10. Aino Havukainen - Sami Toivonen: Tatu és Patu, a szuperhősök (Cerkabella)

A lista a Bárka internetes folyóirat gyermekrovatának készült: http://barkaonline.hu/lakatlan-szigetre-valo/3250-makkai-kinga-toplistaja

Egy újabb segítség az olvasni tanuló elsősök számára

Bálint Ágnes: Mesélő ABC-je

Az olvasás megtanítása az anyanyelvi nevelés egyik legfontosabb feladata, hiszen általa az egész iskolai munkát, illetve az olvasáshoz való hozzáállást alapozzuk meg. Meghatározó jelentőségű feladat,  sikere vagy sikertelensége ugyanis kihat a személy egész életére.

Ma a tanítók különböző olvasástanítási módszerekkel tanítják a gyerekeket olvasni. A 18. századig az ábécé betűinek elsajátítása után, az olvasás gyakoroltatására különböző felnőtteknek szánt szövegeket, pl. a Bibliát olvastatták. Ma már a tankönyvekben közölt kisebb szövegek mellett, melyek az olvasási készség kialakítását és megszilárdítását szolgálják, ún. gyakorló szövegek, különféle segédeszközök, munkafüzetek, szöveggyűjtemények segítik a tanító munkáját. A 60-as, 70-es, 80-as generáció túlnyomórész Varga Katalin Gőgős Gúnár Gedeon ill. Mosó Masa mosodája szövegein gyakorolta az olvasást. Az 1962-ben megjelent, és több mint 40 kiadást megért könyv szövegein generációk nőttek fel. A szövegek vonzóak voltak, a rajzok megkapóak. Nemcsak segítették az olvasást, hanem lényegesen hozzájárultak az olvasás iránti motiváció kialakításához is. A Móra kiadó nemrég jelentette meg Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyvét, mely elődeihez hasonlóan az olvasni tanuló elsősöknek kíván segítséget nyújtani.

A szövegértő olvasás kialakításának alapfeltétele, hogy a gyerek értse is, amit olvas. Olyan szövegeken kell gyakoroltatni az olvasást, melyben a gyerek érdekeltté válik, érdeklődik, kíváncsian várja a végét. Megszólítja a gyerekolvasót. Ha érdektelenné válik a gyerek a szöveg tartalma iránt, akkor szétválik az olvasási technika (lehet, hogy folyékonyan fog olvasni, de nem figyel a tartalomra). Ezt csak olyan szövegek segítségével érhetjük el, melyek magukkal ragadják a kezdő olvasót, és a szöveg dekódolására késztetik a gyereket. A szöveg megértésének, egy mese végkifejletének, üzenetének, annak megfejtésének izgalma feledteti a betűzés, összeolvasás okozta nehézségeket. Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyve éppen ezt a célt szolgálja. Általa az olvasni tanuló elsősök számára a betűvadászat izgalmas felfedezéssé válhat.

Egy kezdő olvasónak még minden felismerési kulcsra szüksége van. Ilyen kulcs lehet egy összefüggő szöveg, mese, illetve a meséhez készült illusztráció, ahol következtetni tud a szavakra. A Mesélő ABC-ben közölt történetek, és Kállai Nagy Krisztina kedves rajzai segítik az első gyerekeket abban, hogy a gyakorlottság növekedésével a felismerési kulcsok egyre inkább tartalmiakká váljanak. Az illusztrátor annyira érti és érzi ennek a korosztálynak a képi világát, hogy még a felnőttet is könnyedén visszarepíti az adott korba, amikor hajdanán betűkkel viaskodott. benne közölt mesék és történetek, valamint a gyönyörű rajzoknak köszönhetően a könyvet nyugodtan ajánlom akár óvodásoknak is.

Balázs Ágnes kitűnően ismeri ezt a korosztályt. Tudja, hogy mi köti le az iskolába lépő gyerek figyelmét. Nemcsak találó meséket talált ki a magyar ábécé betűihez, hanem igyekezett egyre több olyan szóval teletűzdelni meséjét, melyben az adott betű szerepel. Meséi így tényleg vadászattá lényegülnek.

Az olvasási képesség fejlesztése nemcsak az olvasástechnika fejlesztését jelenti (betűfelismerési gyakorlatok, szótagolás gyakoroltatása, stb.), hanem a szövegértő olvasás gyakoroltatását is, melyet nemcsak a szavak szintjén, hanem a szövegek szintjén is végeztetünk. A kisebb mesék olvastatása tulajdonképpen az olvasás begyakoroltatását szolgálja. A szövegolvasási időszak legfontosabb céljai között szerepel az olvasás megszerettetése, a szövegértés fejlesztése, a szövegfeldolgozás tanítása. A Mesélő ÁBC könyvben közölt színessel kiemelt betűk segítik az olvasást, a meseszerű történetek pedig kitűnő alkalmat biztosítanak a szövegértés fejlesztésére. A könyvben található mesék zöme tanító mese, és ez a 6-8 éves gyerekek számára, akik az erkölcsi realizmus korszakát élik, megfelelő kíváncsisággal várják a mesék végkifejletét. A szerző a kis olvasókra bízza nemcsak a betűzést, megértést, hanem a tanulságok levonását is. Ezért többszörösen hasznos a könyv. Ezen kívül lehetőséget nyújt a játékra is, szógyűjtésre, szókeresésre, betűszámolásra, kereső olvasási gyakorlatokra stb.

A könyv nem oktatni akar, hanem segítséget nyújtani. Ezért ajánlom oly melegen a Mesélő ABC-t minden pedagógus és szülő számára.

Közel a titokhoz

”A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és a felületet, vagyis a legfizikaibb, egyúttal a legmetafizikaibb is (…) ez olyan csoda, mintha egy tündér testet öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen metafizikája... a szót akárhányszor úgy... egymás mellé rakni, hogy a verssor csaknem felrobban a feszültségtől, és mégis tökéletes egyensúlyban van..., ha létrehozzuk: csoda." (Weöres S.: A költészet metafizikája)

Szabó T. Anna ezt a csodát képes megteremteni nemcsak felnőtt-, hanem gyermekköltészetében is. Verseivel közelebb enged minket a titokhoz.

A József Attila-díjas erdélyi születésű költő, író, műfordító Szabó T. Anna elkötelezte magát a Magvető kiadónál, hiszen négy felnőtteknek írt verseskötete után az idén megjelent első gyermekverskötete szintén ennél a rangos kiadónál látott napvilágot, és ez önmagában is sokatmondó gesztus. Kiforrott egyéni stílusú költészetéből elsősorban az esztétikum, a könnyed elegancia, a magas fokú nyelvi megformáltság az, ami a gyermekverseiben is megjelenik.

Némileg ellentmond ennek a tudatosságnak az ösztönös, önfeledt játékosság, a wittgensteini értelemben vett „művészetjáték”, az esztétikai lét alapeleme, mely ezekből a gyermekversekből kiszüremlik. Szabó T. Anna játszik. Játszik akkor is, amikor a felnőtteknek ír, és akkor is, mikor a gyermekeket hívja önfeledt, örömteli játékra.

A Tatoktatok című kötet egészében a derűt, a boldogságot, az örömöt hozza magával, a gyermeki lét optimizmusából, a világ megtapasztalásából, annak sajátosan gyermeki látásából és láttatásából fakadó gyönyört. Kifinomult versnyelv, szubjektív, érzékeny, ugyanakkor fegyelmezett költői attitűd, a megismerés izgalma, derűs világkép, a láttatás és az adhatás gyönyörűsége: mindaz, ami felsejlik verseiből. Gyermekversei igazolják a gadameri axiomát, mely szerint a költő leleménye egy közös igazság megmutatása, hiszen itt is, mint minden költői alkotásban, maga a nyelv (világ) kínálja fel önmagát a játékra. Ezért rejtőzik ennyi izgalom a kötetben: a nyelvben rejtőző végtelen játéklehetőségek felkínálása az, ami izgalmat rejt a költői alkotásban. A költő, maga is gyermek, benne él még a játékban. „A tudós tudja, a költő érzi” – fogalmazta meg Arany a világ megismeréséből és annak megmutatásából fakadó esztétikai izgalmat. Szabó T. Anna a kiváló kolozsvári nyelvészprofesszor, Szabó T. Attila lányaként mondhatni, tudja is, de inkább érzi a nyelvet. És azt is tudja, hogy ebben a világban, ahol a játék a legkomolyabb létezési forma, a gyermek otthonosan mozog, mintegy magára lel.

A megismerés örömével átitatott versek a világ kerek egészét tükrözik, és önkéntelenül ahhoz a felismeréshez vezetnek újra és újra, hogy egyedül a gyermeki világlátás, ez a tiszta, éteri, előítéletektől mentes, ösztönös kíváncsisággal áthevített életfilozófia képes erre a derűs, optimista létérzésre. Ebből merít Szabó T. Anna kötete is.

A kötet megjelenése nem előzmény nélküli, hiszen Szabó T. Anna gyermekverseit eddig is a legrangosabb gyermekverskötetekben, gyűjteményekben olvashattuk, így a 2004-ben a Csimota kiadó által megjelentetett, Alföldi Róbert által szerkesztett Formák a tubusból és a 2008-ban a Csimota és a Magvető által közösen megjelentetett Kerge ABC című kötetekben. A mostani kötetbe két korábban megjelentett, Pagony/Csimota és a Csodaceruza kiadók által napvilágot látott, reprezentatív mai magyar gyermekvers-antológiából, a 2005-ben megjelent Friss tintá!-ból, illetve a 2010-ben megjelent Aransityakból is kerülnek be gyermekversek, az előbbiből a Nyelvtörő, a Kalapács-dal, a Hóhullásban, a Kézmosó-vers, a Famese és a Nemzetközi medve-induló, az utóbbiból az Így sétálnak a varjak, a Körforgás, a Teázik a tearózsa, a Szél és a Pitypang című versek. A Tatoktatok, amely tehát közel tíz év gyermekversterméséből állt össze, egységes, jól meghatározott koncepciót tükröző, kiforrott gyermekköltészetről tanúskodó kötet, a szerző első önálló gyermekverskötete.

A kötetben található hatvan vers nyolc ciklusba szerveződik (Nyelvpörgető, Családláda, Mosolymosó, Nyártél, Tearózsa, Varázsdalok, Állatkertész, Vadulás). Az első és utolsó ciklus erőteljes megformálást, fokozott zeneiséget tükröző verseket rostáll egybe, méltón indítva és zárva, egységes egészbe szervezve, nyelvi keretbe foglalva a közbeeső hat ciklus darabjait. A versekben bemutatott mikro- és makrokozmosz mellett jelen vannak a versekben a képzeletvilág különleges szüleményei (Fakatica, Kalap-ács, Űregér). Ebben a világban, ahol a valóság apró részletei éppolyan fontos helyet képviselnek, mint az univerzum makroelemei, a kötet versei egyensúlyt, harmóniát sugallnak. A ciklusok tematikája követi a gyermeki világ legfontosabb valóságrészleteit: a nyelv/beszédelsajátítás folyamatát, a családot, a higiéniai szabályok betartásával kapcsolatos kellemetlenségeket, az évszakokat, a természet elemeit, jelenségeit, az állatvilágot, a varázslást és az egykori vagy képzelt világokat. Benne van ebben a kötetben mindaz, amit a kisgyerek szemével, elméjével befog: a világmindenség.

A kötet bravúros rímjátékra épülő címadó verse (Tatoktatok) mindjárt az első, a tizenkét mondókaszerű verset tartalmazó Nyelvpörgető című ciklusban foglal helyet. Ez a toldalékok igei származtatásából nyert hapax legomenon (tatoktatok) alkotja a kitűnő nyelvi leleményre, a ragrímre épülő vers kérdés-felelet játékát. A játékosságot fokozza a toldalék magas és mély hangrendű változatának variációja („tatoktatok”-„tetektetek”). A kötet első verse tehát izgalmas nyelvi játék-sorozatra invitálja az olvasót, aki a számos agy- és ejtéstorna folytán akár „be is vadulhat” a kötet záró ciklusáig (Vadulás). A kötet első ciklusában foglalnak helyet a címükben is nyelvi hangjátékra utaló versek: a Pisszegős, melyben a csendre intő hangutánzó szavak képezik a sorvégek hangzásbeli összecsengését (Psszt!, Ssss!); a Három nyelvtörögető, melynek darabjai külön-külön is megérnek egy-egy nyelvi-stilisztikai elemzést; a mássalhangzó-torlódások gyakoriságára és az egyetlen magánhangzóra hangszerelt szakaszok által érzékeltetett felnőtt-kamasz szellemi pingpong-játék, a népi névcsúfolókat idéző Pörölő című vers; az idegen hangzású főnevek és jelzős szerkezetek felsorolására, vagyis egyetlen nyelvi-stiláris eszköz dominanciájára épülő Na ezt jegyezd meg!, a „fa” főnév nem hétköznapi szókapcsolataira, szóösszetételeire és jelentésmezőjére rájátszó zseniális verses mese, a Famese; a kalapács/kalap-ács kínrímet felidéző Kalapács-dal; az ötletes (nemez-nem ez) nyelvtani homonimára épülő Nemezelés; valamint a kancsalrímeket segítségül hívó játékos Kicsi kéz.

„Kaotikus romantikus,

szarkasztikus skolasztikus,
eklektikus statisztikus,

hipnotikus politikus”

(Na, ezt jegyezd meg!)

A kötet öt versből álló második ciklusa (Családláda) a családot idézi a hétköznapok és az ünnepek valóságában. A ciklus címében rejtőző szólánc bravúrja játékos családbemutatást ígér. Olyan humoros versek, mint a refrénre épülő Származás, a szabályos 4/3-as lüktetésű Apa mondja, a szigorú anyaképet idéző Anya mondja, a ragrímes, melegséget sugárzó Gatget és a meghitt családi ünnepi hangulatot megjelenítő 4/3-as, 3/2-es váltakozó ritmusú Gyertyaég kerülnek ebbe a ciklusba. A humor forrásait itt is rímfaragás, a játékos szóhasználat, valamint az erőteljes ritmus képezik, melyek a jó gyermekvers zeneiségének elmaradhatatlan kellékei.

„Mama mindig mosogat,

gat, gat, gat,

állandóan rakosgat,

gat, gat, gat.” (Gatget)

Tudjuk, hogy a kisgyermek olykor erős ellenállást tanúsít a higiéniai és egyéb napirendi szabályok betartásával szemben. Az ilyen helyzeteket teszi örömtelibbé a következő ciklus, a Mosolymosó, melynek darabjai: Almajáró, Kézmosó-vers, Fogmosóvers, Öltözővers.

„Cuk-ros, raga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos

ez a kicsi tappancs.

Hozd hát ide most, nos hát, gyere, mosd, Adom a szappant.

(Kézmosó-vers)

„Veszem a zoknim –

de ne vedd zokon

megáll az eszem,

míg ezt megszokom!”

(Öltözővers)

A legtöbb (tizennégy) verset felölelő ciklus, a Nyártél négy évszak jellegzetes történéseit, jelenségeit örökíti meg gyermeki látással, érzékletes, hangulatos megjelenítéssel.

„Télidőben jó eséllyel

számolhatsz a hóeséssel,

csúszós faggyal, csípős dérrel,

sziszegősen szúró széllel” (Télidőben)

Az évszakokkal kapcsolatos ismeretek, akárcsak a természettel, állat- és növényvilággal kapcsolatosak, kétségtelenül nem hiányozhatnak egyetlen gyermekverskötetből sem. A gyermeki elme mágikus, antropomorfizáló gondolkodással közeledik az őt körülvevő világhoz, annak magyarázata foglalkoztatja, akárcsak hajdanán a primitív embert. Az emberré/felnőtté válás, az önmagunkra ismerés folyamatának fontos lélektani kellékei ezek a szemlélődések, eszmélkedések. A ciklus minden darabja egy-egy évszak díszletét vázolja fel a gyermeki kíváncsiságból táplálkozva, mely olykor titokzatos világot sejtet:

„Langyos ködbe balzsamozva,

mint az őszi csillagok,

néznek – titkon sejted őket –

gyermekarcú angyalok.” (Leskelődők)

A Tearózsa című ciklus könnyed, finom, lírai darabokat foglal magába a természetben uralkodó állandó mozgást, a körforgást érzékeltetve: Teázik a tearózsa, Szőlő, Szélkalap, Pitypang. A versekben kibontakozó képi világ az antropomorfizáló gyermeki természetszemléletet tükrözi. Megkapóan szép költői képek villannak fel a ciklus utolsó versében:

„Derengő ezüstport szitál

a holdvilág.

Szenderegnek a fű között

puhácska bóbiták.

„Az álmos képű telehold

felettük őrködik,

óvja mezők és ligetek

jó szagú fészkeit” (Pitypang)

Izgalmas ősi világot idéz a kilenc versből álló Varázsdalok ciklus. A hagyományos népi élet ismert elemeit vagy az archaikus világ feledésbe merült ismérveit jelenítik meg a Kiszehajtás, a Lucázás, a Boszorkánydal, a Varázsdal, a Sámándal című versek:

„Luca napján nincsen munka,

dolgoztatok eleget!

Ne mossatok, ne fonjatok,

ne süssetek kenyeret”(Lucázás)

Állatokról írni, állatokat megénekelni nagyon hálás feladat, hiszen az állatvilág a gyerekek kedvenc témája. A következő ciklus, az Állatkertész varjakat, cinegét, lovakat és egyéb érdekes állatot soroltat fel. Továbbá a Ki ez itt? című versben szereplő, több darabból álló, négysoros találós kérdésre emlékeztető, párbeszédre épülő versikékből a nünükéről, a makiról, a Hanamanamáról, a nanduról, az albatroszról és a sakálról tudhatunk meg roppant szellemes és érdekes dolgokat.

„- Ki ez itt, mondd, mama! Na, ki?

- Ez bizony egy mama-maki.

- De mért van két feje neki?

- Mert a kölykét felemeli.”(Ki ez itt? )

A szerző dalszövegíró képességéről tesznek tanúbizonyságot az utolsó ciklus (Vadulás) zseniális dalai (a swing vagy a blues lüktetését imitáló Vitézdal és a Kalózdal), melyek olyannyira frissek és fülbemászóak, hogy lehetetlen nem dúdolni őket egy-két felolvasás után. Az utolsó ciklusban az előbbieken kívül a különleges figurákat bemutató Két vérnyúl és Az űregér, valamint a szerencsejátékokban rejlő veszélyt megéneklő Szerencsejáték című versek foglalnak helyet, illetve a Friss tinta! antológiából jól ismert, kitűnő nyelvi bravúrt rejtő Nemzetközi medve-induló, amely különböző magánhangzókra variáltan ismétli meg a költemény első szakaszát. Ez az eszperente-játék kitűnő nyelvtörő, az egy-egy magánhangzóra hangszerelt refrénszerű szakasz különös hangélményben részesíti az olvasót, ugyanakkor egy kedves kis mackó-dal is egyben, hiszen a játék mackó minden kisgyermek életében fontos kabala.

A költő a felfokozott hangulat tetőfokán hagyja abba ezt a végeérhetetlen játékot. Erre utal a kötet záró akkordja („és a töb/bi”), mintegy érzékeltetve, hogy ez a nyelvi játék, rímes tréfa a végtelenségig folytatható, nyelvünkben ugyanis kiaknázhatatlan játékforrás rejlik.

A kötet erénye a tartalmi szempontokon (a gyermeki, kedves világ bemutatásán) túl a versmondás, a versszöveg megformáltságában, akusztikai-zenei kifejezőerejében rejlik. Szabó T. Anna nagyszerűen uralja a nyelvet. Erről tanúskodik kitűnő rímtechnikája. Verseiben valamennyi ismert rímfajtával zsonglőrködik, pl. páros rímű a Nagytakarítás, félrímű a Leskelődők, keresztrímű az Ünnep, egész rímbokrokat találunk a Vattahóban. Leleményesen aknázza ki a rím lehetőségeit is ragrímekkel, kínrímekkel, csacska vagy kancsalrímekkel.

A költemények verselése általában hangsúlyos, a hagyományos népdalformák mintájára épít, a népdalok egyik leggyakrabban előforduló nyolcas (Télidőben), tizes (Zenebona), felező tizenkettes (Augusztus) verssoroktól a tizennégyes hosszúságú sorokig (Űregér), az újszerű rövid ötös szótagszámú verssoroktól (Fogmosóvers) a képversig (Körforgás). Gyakran találkozunk a kötetben refrénszerű versekkel (Származás), de váltakozó ritmusú verssel is (Gatget). Álljon itt példaképpen a Származás című vers refrénjének megkapó ritmusa (tá-ti-ti-ti/ti-ti-ti//tá-ti-ti/tá-ti-ti-ti//tá-ti-ti/tá-ti-ti-ti).

Édesapa, nagyapa,

dédapa és ükapa,

szépapa és ősapa,

papparappapappara…”

Formai szempontból nemcsak a verssorok felépítésére jellemző a változatosság, hanem a versépítkezés, szövegtagolás másik jellemzőjére, a versszakaszok struktúrájára is, melynek gazdag palettájával kísérletezik a szerző. A strófatípusok a kétsorosaktól (Augusztus) a harminckét soros versformáig (Famese) terjednek. E két szélsőséges hosszúságú tagoláson belül megtaláljuk a hagyományos, szabályos négysoros (Gyertyaég, Kicsikéz) és a modern versképű strófaszerkezetet (Körforgás) is.

Ugyancsak nyelvi leleményességre utal a szóválasztás. A szógrammatika stiláris lehetőségeinek kiaknázása mellett a költő különleges hangzású szavakat választ, melyek a versek zeneiségét erősítik, akusztikai telítettséget kölcsönöznek a versek hangzásvilágának. Egyéni alkotású szavak nemcsak a címekben érhetők tetten (a metaforikus „vattahó”, a szokatlan szóösszetételek, mint az „állatkertész”, a „nyártél”, a „mosolymosó”, a „szélkalap” vagy az éppen közönségességével ható predikatív viszony egy szóba sűrítése: „gyertyaég”), hanem a versszövegben is: „fatanáruraság”, „almajáró almaság”, „napernyővirágok” stb. Tudjuk, hogy a versek igen fontos tartozéka a szóhangulat, melynek forrása lehet a szó fogalmi tartalmán kívül a szó hangalakja vagy eredete. Különös hangulatot hordoznak az olyan szavak, mint: „ispilángi”, „szipákolsz”, „kupál”, „fattyat”, „csikizés”, „hékás-békás”, „macera”, vagy a mai köznyelv kifejezései: „ne pörögj be!”. Kedvencem a Kiss Ottó Bandarinjára emlékeztető nyelvi lelemény a Fogmosóversben, ahol a köznyelvi ejtés színezéséből nyert evokatív forma kölcsönöz tréfás hangulatot a költeménynek:

„Mofom a fogam,

habof a fám.

„Jó alapofan!”

Fól a fafám.”

Derűs, gyermeki világ bontakozik ki előttünk a kötet lapjairól, és ebben a hatáskeltésben nagy szerep jut a nemzetközileg elismert Kárpáti Tibor összetéveszthetetlen stílusú rajzainak. Egyedi formateremtő művészete jól illik Szabó T. Anna nyelvileg igényesen megformált, a képzeletvilágból és a nyelvből építkező humort magában hordozó gyermekköltészetéhez.

Az egész kötet egy nagyszerű nyelvi játék. A létezés örömének, a világ felfedezésének, megélésének gyönyöre az, ami a Tatoktatok kötetből sugárzik. Modern nyelvi ötletei, rímtréfái, szógyötrései könnyed játékosságról, ösztönös rátermettségről, költői tehetségről vallanak. Szabó T. Anna kötete komolyan veszi a gyereket: ezt bizonyítja a nyelvi megformáltság igényessége. Gyermekeknek írni nem holmi gügyögést jelent, hanem a legkomolyabb feladatot, hiszen a gadameri értelemben vett játék csak akkor mutatkozik meg, ha komolyan vesszük. Ez a játékos komolyság és igényesség avatja Szabó T. Anna kötetét az utóbbi években megjelent egyik legrangosabb gyermekverskötetté.

Megj. Megjelent a Látó Szépirodalmi Folyóirat novemberi számában.