Esztendő kereke - könyvbemutató

 

Nagy öröm és hála van szívemben, hogy ez a gyönyörű kötet a Cerkabella Kiadó gondozásában napvilágot látott.

Köszönet minden szerzőnek, aki meséjével hozzájárult az Esztendő kereke világához — a történetek együtt egy sokszínű, gazdag erdélyi mesetájat rajzolnak meg az évszakok mentén. 

Köszönöm a Cerkabella kiadónak a bizalmat és a kötet gondozását, valamint Szimonidesz Hajni illusztrátor munkáját, aki varázslatos képeivel életre keltette a meséket.

📖 A könyvet november 14-én, pénteken 11 órakor mutatjuk be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében.

🍂

Várok szeretettel mindenkit, aki hisz abban, hogy a mesék az év minden hónapjában segítenek kicsiknek és nagyoknak rácsodálkozni és emlékezni a csodákra.

https://www.cerkabella.hu/esztendo-kereke-kortars-erdelyi-mesekalendarium

Fóris-Ferenczi Johanna: Teszetosza Matati

 

Az elmúlt év gyermekirodalmi megjelenéseit vizsgálva örömmel nyugtázhatjuk, hogy bár a járvány miatt lényegesen kevesebb gyerekkönyv jelent meg a tervezettnél, a 2020-as év számos meglepetést tartogatott az erdélyi gyerekkönyvkiadás terén.

Az egyik ilyen meglepetés a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában megjelent Teszetosza Matati című meséskönyv volt, melynek elsőkötetes szerzője a székelykeresztúri születésű, Kolozsváron élő 29 éves Fóris-Ferenczi Johanna. Miközben számos szálon kapcsolódik a klasszikus és a kortárs gyermekirodalmi hagyományokhoz, a szerző által teremtett sajátos mesei univerzum lényegesen új hangot képvisel az erdélyi kortárs gyermekprózában.

Fóris-Ferenczi Johanna meséi a titokról szólnak. Arról a titokról, amit mindenkinek magának kell az életben megfejtenie. És milyen más helyszín lenne erre alkalmasabb, mint az Erdő, a maga jelképes, léleksimogató erejével. Amint az utolsó fejezetekből megtudhatjuk, Matati meséit Firnyákos Babadu, a könyv egyik szereplője meséli el a szerzőnek, aki egy teljes nap alatt keresi és találja meg a dolgok lényegét. A történetmesélés és a humor gyógyító, önfejlesztő jelentőségét így fogalmazza meg a kötet végén a szerző: „az egzisztenciális krízisek is humorban érlelődnek élhetővé.”

Matati meséi a Láthatatlan Erdőben játszódnak, abban az erdőben, ahol a Csend lakik. Az erdő a mesékben, a gyermekirodalmi alkotásokban szimbolikus tér. A lelki érlelődés, a megvilágosodás, vagy mondhatjuk úgy is, a jungi kollektív tudat közege. Milne Micimackójának Százholdas Pagonya, Lázár Ervin Négyszögletűje, Fodor Sándor Csipikéjének Erdeje, hogy csak egy pár fontosabb művet említsünk, mind olyan helyek, ahol a lélek megnyugszik, a gondolatok és igazságok megérlelődnek. Az erdő, ugyanakkor, közösségi tér. Az elesettek, a szomorúak, az „útonállók” találkozó helye. Matati Láthatatlan Erdeje is egy ilyen tér. A szerző a hagyomány közelében marad, de egyéni hangon alakítja a tradicionális toposzokat.

Műfajilag nehéz körülhatárolni a művet. Tulajdonképpen mesék laza fűzére teszi ki a 74 oldalnyi kötet anyagát. A két fejezetre tagolódó 14 mesét a szereplők tartják össze, pontosabban maga a főszereplő, Matati. Az első fejezet (Teszetosza Matati) némileg elkülönül a második fejezettől (Összeáll a kép), ez utóbbiban, ugyanis, a szerző átvált az első személyű beszédmódra. Itt derül fény, egyrészt, a szerző és Matati lelki rokonságára, másrészt az elbeszélő és Matati viszonyára. Jogos tehát az olvasó feltételezése, miszerint Matati tulajdonképpen a szerző alteregója.

Matati és társai saját otthonukban laknak, a maguk életét élik, egy olyan világban, ahol mindenki megőrizheti egyéniségét. Matatinak vannak „nem kívánatos” vendégei is, akik magaviseletükkel, bosszantják, sőt feldúlják Matati lelki nyugalmát (lásd Numel), de a mesei világokban megszokhattuk a jó és a rossz egymásnak feszülését. Itt mégsem beszélhetünk egy klasszikus népmesei konfliktusról. Inkább átlényegül ez a konfliktus egy pluralista társadalom természetes megnyilvánulásává, amelyben a „másság” kérdése alapvetően a hozzáállással, pontosabban az elfogadással és nem a szembeszegüléssel kapcsolatos.

A második fejezet Firnyákos Babadu című alfejezete a mesék keletkezését árulja el nekünk. Az erdő izgalmas hely, ahol furcsa emberekkel, képzeletbeli lényekkel találkozik az ember. Mindez csakis azokkal történhet meg, természetesen, akik hisznek a csodákban. Ebből mi más következik, minthogy a hétköznapi csodák mentén születnek a mesék, melyek rólad, rólunk szólnak. Mert ha Matati egy senki, akkor lehet bárki, mindenki.

Elgondolkodtatóak azok a filozófikus, spirituális  tartalmú részek, mint például Teszetosza Matati és a Csend vagy a Teszetosza Matati és az úszómedence, melyben sokatmondó a főszereplő a Csenddel való találkozása. Kérdéseinkre az igazi választ csakis a csend adhatja  meg, a válasz ugyanis bennünk van. „Akinek nincs szüksége, hogy kérdezzen: közös a felelettel.”  - írja Weöres Sándor A kimondhatatlan című versében. Valami ilyensmiről van itt szó, amikor így szól a Csend Matatihoz: „Amíg velem nem vagy jóban, addig senkivel sem leszel igazán jóban.”, majd később: „És akkor Matati újra találkozott a Csenddel. Nagyon nagy csend volt, és valamiféle mámoros kábulat lett úrrá rajta. Akkor már nem érezte Numel szorosan ráfonódó karjait, nem hallotta hangját sem. Egyedül voltak: ő és  a Csend …Tökéletes volt.”

A kötet kevés szereplőt vonultat fel, viszont a maga módján mindegyik különös egyéniség. Teszetosza Matati jelleméről már a neve is sokmindent elárul. A szerző a beszélő nevek írói hagyományát követve az adott szereplő egy-egy jellemző tulajdonságát emeli ki: Toroktörő Reszete, szivaros Hörghurut Krákota, a fázós Hiperterm Hidegráz, Cicakakk Nózita, Nincslevegő Fuldokli. Legjobb barátja Firnyákos Babadu, aki nagyon jól ismeri Matati morcos, szomorú természetét, és tudja, mikor és mivel lehet barátját jókedvre deríteni.

Maga Matati egy igen szerethető figura. Olyan valaki, aki reggel órákig azon gondolkodik, hogy teát vagy kávét igyon. Mélabús, szomorúságra hajló természtéből adódóan szereti az egyedüllétet, finom cseresznyeszirupot főz, szeret olvasni, erdőben sétálni, nem kedveli a társaságot, nem szereti a váratlan vendégeket és a meglepetéseket. Szereti, ha minden a megszokott rendben történik. Furcsaságai ellenére nagyon kedves jellem, a szerző által rokonszenvvel megrajzolt alakjával könnyen belopja magát az olvasó szívébe. Alkatilag Lázár Ervin Bab Bercijét idézi fel bennünk, akihez hasonlóan Matati is egy magányos,  aggodalmaskodó, érzékenylelkű, ugyanakkor jószívű teremtés.  

Matati több szálon kapcsolódik Lázár Ervin világához. Először is a lírai szomorúság, mely behálózza az egész kötetet, másrészt a természetközelség, az erdőnek mint szimbólikus közösségformáló térnek a szerepeltetése, a szereplők bumfordisága, „teszetoszasága”, az elbeszélő humora, mely áthatja az előadásmódot, mind mind olyan jellemzők, amelyek a Lázár Ervin írói művészetét juttatják eszünkbe.

A klasszikus tradíciók mellett a mű az erdélyi hagyományokban gyökerezik, ugyanis a magányos és társas lét kiegészülése, az erdői milliő, a váratlan, rosszindulatú látogatók, Fodor Sándor Csipikéjét idézik. A kortársak közül a mű Demény Péter Sünödijéhez áll nagyon közel. Elsősorban a főszereplő alakja, a mű filozófikus jellege, az előadásmód lírikussága és a személyessége rokonítja a két alkotást.

Fóris-Ferenczi Johanna könyve azt igazolja, miszerint, ma már szinte lehetetlen olyan merőben új mesei világot teremteni, mely valamilyen formában ne kapcsolódna a gyermekirodalmi hagyományokhoz. Az intertextualitás, a különböző gyermekirodalmi szövegek párbeszéde,  ugyanakkor feldúsítja, gazdagítja a mű olvasatait, értelmezési lehetőségeit, egyben kijelöli helyét a kortárs gyermekirodalmi tendenciák tekintetében, beilleszti a mai gyermekirodalmi alkotások vonulatába.

A szerző szövegvilága egyszerű, közvetlen, néhol humorral átitatott. Visszafogottsága, alázatot kelt, illik a bemutatott mesei univerzumhoz. A kötet egyediségét növelik a szintén fiatal képzőművész, Juhász Szilárd rendkívül eredeti, szürrealisztikus illusztrációi.  Egyszerűségükben elgondolkodtatóak, inspirálóak, ugyanakkor mélyek, csodálatosan simulnak a szerző sajátos szövegvilágába.

Matatiékat olvasva egy erős vágy fogalmazódik meg az olvasóban: szeretnénk még többet olvasni a szerzőtől!

A könyv 2020-ban a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadó érdemei közé tartozik, hogy felkarolja a pályakezdőket. Útjára indítani egy még ismeretlen fiatal szerzőt, ugyanis, nem kis bátorság és felelősség.

Izge és Mozga nyomában

A 2020-as év kedvezőtlenül érintette a könyvkiadást általában, így az erdélyi gyerekkönyvkiadást is, a kolozsvári Ábel kiadónak mégis sikerült az év végére két figyelemre méltó gyerekkönyv-újdonsággal megörvendeztetni az olvasókat. (Izgemozga, Teszetosza). 

Az Izgemozga szerzője az öt gyerekkönyv-kötetes Alfonsín Gergely Edó, aki először a Monyómesék szerzőjeként lopta be magát a magyar gyermekolvasók szívébe. 

A mostani, tizenkét fejezetből álló meseregény alcíméből (Izge királykisasszony és Mozga lovag meséje) nemcsak a két mesehős nevét találhatja ki az olvasó, hanem egyben a könyv műfaját és a kort is, amelyben a meseregény cselekménye játszódik. 

A fejezetcímek alatt rövid, humorral átszőtt leírás tájékoztat a fejezetek tartalmáról. Maga a történet a klasszikus varázsmesék hármas szerkezetét követi: a hétfejű sárkány elrabolja a gyönyörűszép királykisasszonyt, a lovag elindul a királykisasszony kiszabadítására. Számos kaland és próba közepette sikerül legyőzni a hétfejű sárkányt. A mese boldog végkifejletében a két fiatal egybekélésének lehetünk tanúi.

A szerző a varázsmesei hagyományhoz híven annak egész tárházát vonultatja fel: kacsalábon forgó vár, varázseszközök, táltos paripa, sárkány. Mindezek az alapvető meseelemek és motívumok sajátosan keverednek a szerző írói leleményének termékeivel (pipa, a kancsók,  Hippiapacs és Hippianyacs, Copfmók). A modern mesék tipikus jellemzője a funkcióváltás, torzítás, így A. Gergely Edó meseregényében is a klasszikus tündérmesei elemek kiegészülnek: például a sárkánnyal való valóságos küzdelem szópárbajjal egészül ki. A főhős így nem csak a bátorság és vitézség, hanem az eszesség próbáját is kiállja. 

A teljes recenziót  itt olvashatjátok.

Újabb gyerekkönyv a Koinónia kiadó gondozásában

Nemrég mutatták be Gál Andrea második gyerekkönyvét a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával. Az alig egy éve megjelent első kötete (Fecske utca 12., 2016) egy 2. osztályos fiú életének hétköznapi epizódjait meséli el. Műfajilag a laza szerkezetű történetfolyam alapján gyerekregényként  definiálható, a regény egymásba kapcsolódó történeteit a szereplők köre tartja össze.  A mű valóságos referenciája alapján a  gyermektörténetek műfajához közelít, így akár gyermektörténetek fűzérének is tekinthető. ( Előzményét tekintve az erdélyi gyermekprózában a klasszikus Benedek Elek Istike-történeteihez, a modern klasszikus Hervay Gizella Kobakjához, a kortársak közül pedig Zágoni Balázs Barni-meséihez áll közel. A gyermektörténetek vagy gyermekelbeszélések legtipikusabb jegye, hogy általuk a szerző a valósághoz kapcsolódva, a gyermekek hétköznapi eseményeit, történéseit meséli el. Komáromi Gabriella ún. életmeséknek nevezi ezt a műfajt, hiszen szerkezetileg lazák és egyszerűek, mint az életbeli élmények. Az író beszédmódja a mindentudó elbeszélő.  Tartalmi, strukturális, nyelvi szempontból azonban nem nevezhetők a szó szigorú műfaji értelmében meséknek. )

A nagysikerű Fecske utca 12. után, Gál Andrea nemrég bemutatott második gyerekkönyve (Hátamon a zsákom) az előző kötethez hasonlóan a gyermektörténet műfaji sajátosságait viseli magán, a korábbi kötethez képest kisebbeknek szól, ezért terjedelmében is ehhez a korosztályhoz igazodik.

A történet alaphelyzete sok gyerek számára ismerős életeseményt idéz fel: egy kiscsalád városról falura költözik. Miközben az édesapa egész napját az új ház csinosításával tölti, a költözés előtti nap Pintyőke édesanyjával végigsétálják a lakótelep legkedvesebb helyszíneit, búcsút intenek az ismerős néniknek, bácsiknak, lakótársi gyerekeknek. A búcsúzás kellemetlen élményét azonban hamarosan kárpótolja a sok kaland, játék és felfedezés, mellyel a cóványfalvi kis birtok várja őt. Először az udvar kincseit és állatlakóit fedezi fel, majd kimerészkedve az utcára és a közvetlen környékre, a szomszéd néni baromfiudvara kínál felejthetetlen élményeket. A kacsákkal való barátkozásnak köszönhetően még a bürkösi piacra is elkíséri a szomszéd Mária nénit és Pista bácsit. Csakhogy a vásárban Pintyőkének pillanatok alatt nyoma vész. A könyv hátralévő részében kiderül, hová tűnt Pintyőke, és milyen következményei lettek annak, hogy elcsatangolt.

A könyv vonzereje a történet tartalmi jellegéből fakad. A hasonló élethelyzetbe kerülő gyerekek könnyen azonosulnak az azonos korú szereplővel. Erénye, hogy a hétköznapi történetbe beleszőtt kis vásáros kaland azoknak a gyerekeknek is vonzóvá és könnyen befogadhatóvá teszi a történetet, akik még nem élték át a költözéssel járó kellemes vagy épp kellemetlen élményeket.  

A célkorosztály életkori sajátosságait figyelembe véve a könyv gazdagon illusztrált. Bódi Kati kedves, naiv illusztrációi nemcsak a történet jelentésgazdagításában játszanak szerepet, hanem a kisebbek szövegértését is támogatják a vizuális minták segítségével.

Gál Andrea: író, kutató, szerkesztő, egyetemi tanár. 1978-ban Brassóban született. Szülővárosában végezte alapfokú, majd középiskolai tanulmányait. Ezt követően a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán szerzett magyar-német szakos oklevelet (1996-2000). 2001-2009 között a BBTE Magyar Irodalom Tanszékének doktorandusz hallgatója. Doktori disszertációját Virtualitás és utópia a közelmúlt irodalmában címmel dr. Cs. Gyimesi Éva vezetésével 2009-ben védte meg. 2005-től a brassói Áprily Lajos Főgimnázium magyar szakos tanára, 2006-2012 között a Brassói Lapok Lurkó gyermekoldalának szerkesztője. Óraadó oktatóként több egyetemen is tanított: a brassói Transilvania Tudományegyetem Magyar Nyelv és irodalom szakán,  a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi , illetve Újságírói Tanszékén. 2002 – 2003 között a Krónika napilap kultúra rovatának szerkesztője.Gyermekeknek szóló írásai különböző antológiákban, folyóiratok gyerekrovatában jelentek meg.

Önálló gyerekkötetei: Fecske utca 12. (Koinónia, 2016., ill. Bódi Kati), Hátamon a zsákom (Koinónia, 2017., ill. Bódi Kati)

 

Olvasd el, ha már elmúltál 6 és még nem vagy 99!

Sokat gondolkodtam, milyen könyvet lehet ajánlani egy 10 évesnek, aki félig-meddig átizgulta a Harry Potter-féle tündérmese kalandjait.  Liz Pichon Tom Gates-sorozatának első kötete (Az én csúcsszuper világom) az a könyv, amely életszerűségével megtöri a Harry Potter több hónapos uralmát a kiskamasz olvasói életében, visszacsábítva őt a hétköznapok valóságába, úgy, hogy közben szórakoztat és feledtet, önfeledt játékra hív és nevettet. 

Bár hazai berkekben nem ismert Liz Pichon neve, Angliában és még számos országban minden új könyvének megjelenését rajongók széles tábora várja. Az alig 13 éves Dragomán Gábor nagyszerű fordításának és a Kolibri kiadó közbenjárásának köszönhetően, remélhetően, a magyar olvasóközönséggel sem lesz ez másképp.

A Roald Dahl-díjas brit illusztrátor a 2004-ben megjelent The Ugly Bug című képeskönyvével lépett be az angol gyermekkönyves szakmában, melyet ő maga is írt, nem csak illusztrált. Könyve a legkisebb olvasóközönséget célozta meg. Később még ugyanennek a korosztálynak jelentette meg a Pingvinek című gyerekkönyvét. Azonban igazi elismerést és sikert a kiskamaszoknak szánt Tom Gates -sorozata hozta meg, melynek első kötete, The Brillian World of Tom Gates,  2011-ben jelent meg, és az elmúlt 4 év alatt még  6 kötet  követte.

Boldizsár Ildikó „családi könyveknek”, mások „problémafelvető” irodalomnak, Lovász Andrea a „felnőttesedő” gyermekirodalmunk sajátos műfajaként konstatáló „szocio tartalmú” gyerekkönyveknek nevezi a Tom Gates-hez hasonló tartalmú könyveket, melyekben az egyéni, családi vagy társadalmi kírzishelyzetekkel szembesül az olvasó.  Liz Pichon könyve napló, egy 11 éves fiú (Tom Gates) monologikus, vallomásszerű szövege az iskoláról, családról, barátokról, hétköznapok valóságáról.  Bár a klasszikus modernek (70-es évek) kedvelt műfaja volt ez a hétköznapokat humorral, kamasz nyelvezettel, iróniával megelevenítő beszédmód (lásd Bálint Ágnes Szeleburdi család, Hajónapló, Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? stb.), a kortárs magyar gyermekirodalomból szinte teljesen hiányzik ez a műfaj.  De lássuk, miben rejlik a könyv külföldi sikere?

A külföldi gyermekirodalomban az ilyen típusú, naplószerű gyerek- és ifjúsági könyvek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a kis-és nagykamaszok körében. A felnőtt elbeszélő helyét egy gyerek veszi át, amely hitelesebben tud szólni arról a világról, mely őt körülveszi (Lásd az Egy ropi naplója sikerét). A gyermeki nézőpont érvényesítése ugyanakkor nyelvi hitelességgel is jár: diákszleng, argó, zsargon használatát vonja maga után. Így érzi magát otthon benne a mai fiatal olvasó.  És ezzel már válaszoltam is arra a kérdésre, miben rejlik a Tom Gates-sorozat népszerűsége: úgy tartalmában, mint nyelvében igazodik a mai kiskamaszok olvasói igényeihez, elvárásaihoz. „A gyerekkönyvek világa mára sokkal életszerűbb, valószerűbb, (…) ugyanis nem elhallgat, hanem átfogalmaz, lefordítja, tolmácsolja a gyereknek a mindennapokat” – fogalmazza meg a kortárs művek új tendenciáját Lovász Andrea a Felnőtt gyermekirodalom című tanulmánykötetében. 

Az 5. osztályos Tom a mindenkori kamasz kíméletlen kritikájával illeti egész környezetét, leplezetlenül, vallomásszerűen tárja fel véleményét mindenről és mindenkiről: az iskolai feladatokról, osztályfőnökéről, idegesítő nővéréről, kínosan öltőző papájáról, bosszantó bumfordi padtársáról, unalmas tanárairól, és azt sem rejti véka alá, mennyire nehezére esik egy ilyen világban konformizálódni. Napjai azonos forgatókönyv alapján telnek: felkelés, iskola, haza, otthon házi feladat írása, néha játék a barátokkal. Kedvenc időtöltése a zenehallgatás, gitározás (együttest alapít társaival), firkálás (gyakran az iskolai padra), képregény-olvasás. De kéztöréssel véget ért családi sátorozásról, koncertről, osztálykirándulásról, kínos fényképezkedésről, a kiálhatatlan családi barátokról, a nagymama rémes konyhaművészetéről is beszámol a könyv főhőse. Liz Pichon kiváló ismerője a kamasz léleknek. Szórakoztató stílusa lenyűgözi az olvasót. Diákcsínyek, leégések, cikizések, élcelődések, kisebb bosszúságok, botlások, balul elsült poénok, rokonszenvek, ellenszenvek, füllentések, kamaszos ügyetlenségek, átverések stb. kronologikus felfűzései alkotják a regény szerkezetét. A „gyereknarrátor” közvetlen, szókimondó monológszerű történetmondása illeszkedik az új olvasói elvárásokhoz.

A pad- és falfirkák, trapitik sajátos jegyeit magukon viselő képek nagyszerűen illeszkednek a kamaszok életérzéséhez, zilált lelkiállapotához, labilis hangulatához, a kamaszkorra oly jellemző kuszált én- és világképhez.  A tartalom, nyelvezet és képi megjelenítés összhangjában, újszerűségében rejlik a könyv külföldi sikere.

A humor, mely kétségtelen, hogy a modern gyermekirodalom alapvető követelménye, s mely ebben a könyvben is tetten érhető, interaktív jelenség. Együttnevetésre, cinkosságra, játékra szólítja fel a mai olvasót. Ehhez társul némi irónia, mint posztmodern jelenség, mely ugyanakkor a felnőtt-kamasz, kamasz-kamasz kommunikációs kapcsolat sajátos megnyilvánulási formája. Az előbbit ugyanis a különböző értékrend teszi azzá, az eltérő vélemények okozta súrlódások, gúnyolódások. Aki ismeri ezt a korosztályt az tudja, hogy ez nem sértő, nem durva, bár van benne némi felnőtti image-romboló szándék, mégis legfeljebb elmosolyodunk rajta.

És szóljunk egy pár mondatot a fordításról is, hisz az sem egy mindennapi történet. A könyvet ugyanis a 12 éves Dragomán Gábor fordította, aki az angol szleng kiváló ismerőjeként nagyszerűen tudta visszaadni a mai tizenévesek világszemléletét, sajátos nyelvezetét, életérzését. Nem titok, hogy volt honnan ellesse a fordítás csínját-bínját, örömét vagy kínját, hiszen édesanyja Szabó T. Anna a kiváló költő, műfordító, édesapja a világhírű kortárs író, Dragomán György, aki nemrég, egy író-olvasó találkozón is azt  vallotta, hogy a fordítás az írás előszobája.

Meggyőződésem, hogy Gábor munkája így első nekifutásra zseniálisra sikeredett, bár nem olvastam az eredetit, nagyszerűen értelmezi, tolmácsolja Tom Gates világát. Hisz Umberto Eco, a posztmodern irodalom Mestere így vall a fordításról: „A fordítás interpretáció,  … és a szöveghűség nem módszer, hanem hit, hogy fordítás igenis lehetséges. A fordítás legfeljebb olyan szabályozatlan tevékenység, ami által megértjük azt, amit a saját nyelvünk nem volt képes kifejezni".  (Dragomán Gáborral, a könyv fordítójával itt: olvashattok interjút).

Megkérdeztem 10 éves fiam véleményét is a könyvről, aki a Harry Potter 4. kötetének olvasását félbeszakítva egy nap alatt olvasta ki a könyvet, a következőket mondta: „A könyv valóban 10 pontos, ahogy a szerző, Tom Gates is ajánlja. Csúszszuper! Hasonlít egy másik vagány naplószerű könyvhöz, az Egy Ropi naplójához, de míg ott „rossz dolgok” is történtek, ebben a könyvben minden jó és szórakoztató. Ez az a könyv, amit nem lehet letenni. ” (Marci)

Bár a 10 éves kiskamasz nem árulná el, de talán nem is tudná elmondani mi váltja ki tetszését egy ilyen könyv elolvasása, azonban nem kell ahhoz nagy szakértelem, hogy bárki leleplezze a könyv sikerének titkát: tetszeni akar az olvasónak, gyönyörködtetni. Mellőzi a didaktikus, morális, pszichologizáló célzatosságot. Nem akarja átverni a gyereket. Épp ellenkezőleg: nagyra tartja őt. Egyenlő partnerséget feltételez író és olvasó között. Játékra csábít. Örömet akar szerezni. S e cél érdekében újszerű, vonzó nyelvi, stiláris, képi eszközöket is bevet, ami egy igényes olvasó számára akár giccsnek tűnhet. És még egy fontos dolog: az ilyen gyermeki perspektívákat érvényesítő művek megdöntik a felnőttek „mindentudó”, „tökéletes” felsőbbrendűségét. Ebben rejlik a könyv sikerének titka.  

S ez mi mást bizonyít, ha nem azt, hogy a gyermekirodalom már rég kinőtte gyerekcipőjét.

Nagyszerű könyv óvodásoknak és kezdő olvasóknak!

Hihetetlen történet — hiteles história

A könyv címe: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Alcím: avagy hiteles históriája annak, hogyan került vissza Jeronimus Baltazár Severin Olsen az őt megillető, jogos hivatalába, Napváros polgármesteri székébe, a város összes lakójának örömére – egyvalakit kivéve

Az első mondat: „A nap sütött, a tenger ragyogó kék volt, Micó horgászott, miközben Sebastian az almalevével üldögélt, és újságot olvasott.”

Az utolsó mondat: „A nap süt, a tenger ragyogó kék, ez pedig itt a történet vége.”

A történet legfontosabb szereplői: Micó és Sebastian, Jeronimus Baltazár Severin Olsen, Napváros törvényes polgármestere, Karc alpolgármester (aki mindig haragos és folyton parancsolgat), Glükóz professzor és Doktor Pipetta az Atomkutató intézetből, A Marcona kalózok, A Rémséges Tengeri Sárkány, Ulysses Karlsen, Napváros lakói.

A történet: Egy cica (Micó) és egy elefánt (Sebastian) két feltaláló kíséretében egy óriási körte belsejében a Rejtélyes Sziget keresésére indul. Kalandos útjuk végén (találkoznak a Rémséges Tengeri Sárkánnyal, vitorláznak az Éjfekete-tengeren stb.) rátalálnak városuk eltűnt polgármesterére. Hazatérésüket óriási ünnepséggel jutalmazza a város.

Melyik korosztálynak ajánljuk? 3-9 éveseknek. Óvodásoknak böngészésre, kisiskolásoknak önálló olvasmányként (kezdő olvasóknak kitűnő!).

Hol, mikor olvasd? Ideális nyári olvasmány (tengerparti nyaralás közben javallott).

Mi jut eszembe róla? Tesz-vesz város.

Az erőssége: vonzó formátum, gazdagon illusztrált oldalak, izgalmas cselekmény, közvetlen írói hang (a szerző minden fejezet elején megszólítja a hallgatót/olvasót), humor.

A kiadóról: KOLIBRI, az Év Kiadója 2013 (IBBY)

Eredeti kiadás: 2012

Magyar kiadás: 2013

Az íróról:  Jakob Martin Strid, neves dán képregényrajzoló (szül. 1972)

Az illusztrátorról: Maga a szerző  

Oldalak száma: 105

Építs várost! Legofantáziák a világ körül

Az Építs várost! szerzője az ismert legóművész, az éves Lego-kiállítások ünnepelt bajnoka, Warren Elsmore. Az eredeti könyv 2013-ban jelent meg Londonban, a szerző legózáshoz fűződő örök szerelme gyümölcseként. Könyvével egyszerre tiszteleg a világ csodálatos építészete előtt és fejezi ki a Lego építőkockákban rejlő lehetőségek iránti rajongását. A könyvben bemutatott néhány óriási projektet már a nyilvánosság előtt is bemutatott, különböző világrangú rendezvényeken, de mellettük más legóművészek alkotásai is láthatók. A fejezetek különböző városok ikonikus látványosságait mutatják be, a San Franciscó-i villamosoktól a tokiói cseresznyevirágokon át a New York-i taxikig. Ennek köszönhetően egy kis világkörüli utazásra szólítja fel az olvasót. A világ száz csodás építménye jellegű kiadványa  legos szemmel című kiadványnak is elkel.

A Scolar Kiadó jóvoltából még tavaly napvilágot látott magyar nyelvű fordítás Polyák Emese munkája, hűen követi úgy minőségben, mint tartalomban az eredeti kiadványt.

Amióta megismerték fiaim a Legot, azóta rajonganak érte. Hogy mikor kezdődött a Lego-imádat nálunk, már nem tudom pontosan. Úgy tűnik, mintha örökké szerették volna. Két évesen már megkapták a Duplot, majd két évre rá próbálkoztunk az első apródarabos Legoval. Azóta se tudják letenni, abbahagyni.

Nem csoda, hiszen a legjobb konstrukciós játék, szerintem, amit valaha gyártottak. Egy kidolgozott „játékcsalád”, mely figyelembe veszi a gyermek fejlődését, értelmi szintjét. Alkalmas a gyakorlójátékra, konstrukciós és szerepjátékra egyaránt. Előnye abban rejlik, hogy változatos formában illeszthető össze, nagyobb teret adva a gyermeknek az egyéni elgondolásai megvalósításához. De ismerjük-e kedvenc építőjátékunk történetét?

A Lego története 1916-ban kezdődött, amikor Ole Kirk Christiansen fafaragó üzletet nyitott a dániai Billundban. Eleinte fából készült játékokat faragott, és a ’30-as évekre vállalkozása megkapta  a „Lego” nevet, mely a „Játssz jól!” dán kifejezés rövidítése. A vállalat 1947-ben áttért a műanyagra, 1949-ben pedig egymáshoz kapcsolódó műanyag építőelemeket kezdett gyártani „automatikusan kapcsolódó kockák” néven. 1958-ban fejlesztették ki é szabadalmaztatták azt a fajta elemet, amelyek a maiakkal is kompatibilisek (a bütyök és lyuk, stud-and-tube rendszerét). Ugyancsak abben az évben hunyt el Ole Kirk, Godfredre hagyva a vállalkozást. 1966-ra már 42 országban árulták a Lego- játékokat. Ma szinte mindenhol ismerik.

A könyvben nemcsak az különböző elkészítésre, megépítésre javasolt maketteket mutatja be, hanem mindegyikhez az anyagszükségletet is bemutatja. A makettek felsorakozása előtt külön oldalakon tárgyalja a leghasnzosabb kockákat, a Lego színeit, a léptéket, építési tippeket, a gyakorlást, valamint azt, hogy honnan szerezzük be az építkezéshez szükséges alapanyagokat.

A kötet 58 tervrajzot tartalmaz, a világ legnevezetesebb épületeit, melyet lépésről lépésre követve megépíthetünk. Gyermeki ötletesség, mérnöki prezicitás, kreativitás – ezt kínálja a legóvárosok világa

A következő felvételre kattintva az eredeti kiadványba nyerhetünk betekintést:
http://www.youtube.com/watch?v=5ETc87KaQWI
 

 

Csillagászat gyerekeknek

A magyar gyerekkönyvpiac utóbbi két évtizedére jellemző fellendülés nem csak a szépirodalmi művekre vonatkozik: lényeges változások mentek végbe az ismeretterjesztő könyvek vonatkozásában is, ami az ilyen kategóriájú kötetek megjelenését, minőségét és mennyiségét illeti. A legszembetűnőbb változás éppen a mennyiség terén érhető tetten, hiszen olyan bőséges a kínálat és széles a választék, hogy az ismeretterjesztő könyvek között szinte mindent megtalálunk, ami csak érdekelhet minket vagy gyermekünket. Az ismeretterjesztő kötetek nemcsak témákban fedik le a lehetőségeket (a tabutémáktól kezdve a különböző tudományterületekig), hanem ellátják olvasnivalóval a különböző korosztályokat is: az egészen kicsiktől a nagy kamaszokig mindenki megtalálja a kedvére valót. Ugyanez a sokszínűség jellemzi a műfaji szempontú elosztottságot. Ma az ismeretterjesztő művek típusainak (monográfiák, kézikönyvek, határozók, atlaszok, lexikonok, enciklopédiák, lapozók, böngészők, foglalkoztatók, kérdező-beszélgető, felfedező könyvek) gazdag választéka között válogathat szülő és gyerek egyaránt.

 Az ismeretterjesztő művek kiadásának jelentős képviselője a magyar gyerekkönyvpiacon a Scolar kiadó. Elég, ha csak a népszerű Mit? Miért? Hogyan? Ravensburger szakkönyvsorozatra gondolunk, mely több mint 30 témába (A számok, A tűzoltók, A rovarok, A kalózok, A dinoszauruszok, A foci, Az autók, A vonatok stb.) kalauzolja el az érdeklődőket az óvodáskorú gyerekektől kisiskolás korig. A kiadó a kisebb korosztálynak ajánlja a Mini Ravensburger gyerekkönyv sorozatot, mely az apróságok kíváncsiságát hivatott kielégíteni.

Az óvodás gyerekeket, főleg a fiúkat 4-5 éves kor után különösen érdeklik a világűrrel, a Földdel és más bolygókkal, a világegyetem keletkezésével kapcsolatos kérdések. A világűr témáját a sorozat 10. része (A világűr felfedezése) dolgozza fel, mely az eredeti, Németországban 2005-ben megjelent mű (Wir entdecken den Weltraum) két évvel későbbi, magyar nyelvű fordítása. 

A nagyobb, 8-10 éves gyerekek számára, akik már átrágták magukat a kisebb célcsoportnak szánt böngészőkön, képes enciklopédiákon, és akiket behatóbban érdekel a világűr világa, egyszóval komolyabb olvasmányra, gazdagabb ismeretekre vágynak ezen a téren, a Scolar Kiadó Csillagászat gyerekeknek című kiadványát ajánlom, amely több mint 120 kitűnő fénykép (köztük a Hubble-űrtávcső felvételei) és számos tudományosan megbízható magyarázat, adat segítségével ad választ a felmerülő kérdésekre. A könyv színessége, nagyszerű élethű felvételei, fotói, mozgalmassága, kielégítő, logikus magyarázatai, leírásai, különböző tipográfiai leleményei mutatják, hogy a kötet a nagyobb, kisiskolás és általános iskolás gyerekeknek készült. De nemcsak nekik: a szülők szintén kivehetik részüket az együttolvasásból. Hiszen ennek a műfajnak a sajátja, hogy mintegy kettős követelménynek tesz eleget: az ismeretterjesztő könyveknek éppolyan megbízhatóan hiteles, tudományos igényű alkotásoknak kell lenniük, mint a felnőtteknek szánt könyveknek, ugyanakkor rendelkezniük kell mindazokkal a jellegzetességekkel is, amelyek a gyerek olvasók sajátos szükségleteiből és felfogóképességéből következnek.

A fordítás alapjául szolgáló mű (eredeti címén Children’s Guide to Astronomy) 1998-ban jelent meg először az angol Marshall Kiadó gondozásában. A magyar változat (fordította Nagy György) 2002-ben jelent meg, azóta már a második kiadás is elhagyta a nyomdát.

A könyv olvasója valóságos időutazásra indul, miközben betekintést nyer a világegyetem, a csillagok, a Naprendszer, az űrkutatás és a csillagles rejtelmeibe. A könyv öt fejezete táblázatok, adatok, kiváló minőségű fotók segítségével hozza közelebb az olvasóhoz ezt a titokzatos, néha szinte elképzelhetetlen világot.

Az első fejezetben a világegyetem keletkezésével kapcsolatos kutatások következtetéseit, az ősrobbanással kapcsolatos feltételezéseket, a Naprendszer szerkezetét, a csillagászat rövid történetét, első úttörőit, a galaxisokat, a Tejútrendszert ismerhetik meg az olvasók.

A könyv második fejezetéből megtudhatjuk, hogyan születnek a csillagok, a Napról mint óriási csillagról szerzünk fontos adatokat, de arról is olvashatunk, hogy milyen típusú csillagok léteznek (változó, kihunyó, kettőscsillagok), és mi különbözteti meg őket a holdaktól.

A Naprendszer című fejezet naprendszerünk bolygóiról, kis- és óriásbolygókról, üstökösökről, azok felfedezőiről, meteorokról és meteoritokról tájékoztat.

A csillagos ég szerelmesei számára talán a legizgalmasabb és leghasznosabb fejezet a Csillagles. Ebben a fejezetben ugyanis számos könnyen használható csillagtérkép segíti a kezdő csillagászok vizsgálódását. Először is a legfontosabb csillagképekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, majd a különböző szélességi fokoknak megfelelő területek csillagtérképei után a könyv külön oldalakon tárja fel a fogyatkozások és fényváltozások ismérveit.   

Az utolsó fejezet az űrkutatás rejtelmeibe avat be bennünket, az űrhajózás úttörőivel, az űrállomásokkal, űrrepülőgépekkel, távcsövekkel és csillagvizsgálókkal kapcsolatos érdekes tudnivalókat oszt meg az olvasókkal.

 A könyv végén fellelhető szójegyzék és névmutató segíti a könnyebb tájékozódást, illetve kézikönyv jelleget kölcsönöz a műnek.

Oly érdekes világ a csillagászat világa, hogy a kötet nemcsak az érdeklődő fiataloknak nyújt hasznos kikapcsolódást, hanem az általános iskolai tananyag kiváló kiegészítőjeként is szolgálhat. Hiszen az ismeretterjesztés legfőbb feladata az információk közlése, a gyerekek tudásának gyarapítása. A tartalmi megbízhatóság és érthető közreadás a mindenkori tankönyveknek is sajátja. Az ismeretterjesztő könyvek tartalmi sokrétűsége viszont túllép a tantervi anyagon. Ajánlott vagy választott olvasmány jellegük miatt ezek a könyvek vonzóbbá válnak a gyerekek szemében, mint a tankönyvek. Talán ezzel magyarázható, hogy a gyerekek az önálló felfedezés lehetőségeként tekintenek az ilyen típusú könyvekre.   

A kíváncsiság kielégítése, valamint az ismeretek gyakorlatba való átültetése céljából ajánlatos a könyv mellé egy távcsövet is beszerezni a világűr kis szerelmeseinek!

Turbuly Lilla: Talált szív

Turbuly Lilla 1965-ben született, végzettsége szerint jogász, de a bölcsészkart is elvégezte. Jogászi pályafutása mellett tanárként is működött. Írásai korán megjelentek, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal 2002-től rendszeresen publikál a Holmiban, a Parnasszusban, a Pannon Tükörben és a Kortársban. Szabó T. Anna írja a szerzőről: „A jogász írók hagyományait folytatva... írásaival rokonszenvesen, szerényen, egyre markánsabban van jelen az irodalomban. …Nemcsak figyelemre méltó tehetségű író, de immár profikhoz illő elszántsággal és kitartással dolgozik.” Gyermekversei Lackfi János bevezetőjével jelentek meg a Csodaceruzában, majd 2010-ben a Lackfi által szerkesztett Aranysityak című antológiába is bekerültek.  Első önálló gyermekverskötete Titkos(s)írás címmel 2008-ban látott napvilágot.

A Talált szív című meséje nemrég jelent meg a Manó könyvek kiadványaként, Horváth Ildikó illusztrációival. Horváth Ildikó 2001-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Munkái igen eredeti stílust képviselnek. A mű 2013-ban az Aranyvackor-pályázaton a III. helyezést érte el, tovább a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is elnyerte.

A szív régóta az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép. Stilizált ábrázolási formája világszerte közismert jele a szeretetnek, szerelemnek. Az irodalomban, népművészetben gyakran említett, ábrázolt téma. A Talált szív megírásának kiindulópontjául egy valós történés szolgált: a szerző a kedvenc helyén, a Vizslaparkban talált egy plüss-szívet, valamelyik kisgyerek veszíthette el a közeli óvodából jövet. Ehhez az életeseményhez írt mesét egy 4-5 éves kisfiú hangján. Ez a fajta szerepbe burkolózás ismert a szerző korábbi gyermekverseiből.

Pepe szívet talált a lehullott őszi falevelek alatt. A történet egyes szám első személyben bontakozik ki, egy nagycsoportos óvodás kisfiú hangján. „Éppen akkora volt, mint a kezem, ha ökölbe szorítom, és valami finom, bársonyos anyagból varrták, anya szerint plüssből, a szélén pedig apró, fehér öltések látszódtak.”

Pepe hétköznapian egyszerű kisfiú, nem kelt különösebb feltűnést környezetében, mégis érezzük, hogy tele van érzékenységgel, segíteni akarással és végtelen szeretettel. A történet már az első bekezdések után Margery Williams Bársony Nyusziját, Balázs Ágnes Menjünk világgá! című gyerekkönyvét idézi fel bennem; az óvodáskorú gyerek sajátos, animisztikus világát tárja elénk.

A történet a csoda és a hétköznapiság határán mozog. Ezt a kettősséget egyrészt a szimbólumra épülő történet eredményezi, másrészt a gyermeki szemmel való láttatás. A hétköznapiság a valós helyszínekből, az időkezelésből, valamint a szereplő kapcsolatrendszeréből fakad. A csoda, mely a történetből kibontakozik, a mágikus világképnek és motívumkezelésnek köszönhető. Így kapcsolódik a mű a klasszikus gyermekirodalmi vonulathoz.

A történet klasszikussága ellenére mégis mai. Mai a nyelvezete miatt, és attól is, ahogyan a történetmesélő gyakran kiszól a meséből („ugye tudjátok”, ha még ezt sem mondtam volna” stb.), és ezzel bevonja a hallgatóságot az eseményekbe.

A történet az elveszett rend helyreállításaként is tételezhető, mint ahogy azt a klasszikus meseirodalomból megtanulhattuk. A hiány pótlása, a felborult rend helyreigazítása olyan, ismert motívumok egy mesében, amelyek a népmesei hőst is gyakran útjára indítják. Filozófiai értelemben Turbuly Lilla meséje kerek egészet alkot, ahogy a klasszikus hármas állomásokat számba vesszük. Erre utalnak a mese alcímei is (Tűpárna lenne?, Árulnak itt karácsonyfaszívet? és Vándorszív lesz belőle?). A lehetséges világ felállítása, majd megkérdőjelezése az óvodáskorú gyermek gondolkodását is tükrözi: a kérdésfeltevések, majd azok megválaszolása, cáfolata vagy igazolása, az emberi megismerés a gondolkodás fejlődésének fontos állomását képezi. Ezt a sémát követi a történetmondás is. Ez is klasszikus vonalvezetésre utal.

A mű nyelvezete a mai nyelvhez közelít, ezzel hozza közel, teszi szerethetővé a klasszikus történetmondás mentén megalkotott, abszurditásba hajló narratívát a mai kis olvasók körében.

Apa, irány a tenger!

A kolozsvári Koinónia Kiadó gyerekkiadványai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek nem csak a hazai, hanem a magyarországi gyerekolvasók körében is. Az idén hat gyerekkönyv jelent meg a kiadó gondozásában, három eredeti alkotás (Sikó-Barabási Eszter meséskönyve és Horváth Zoltán Nyelvtörő ABC-je és Cseh Katalin legújabb gyermekvers-kötete), egy gyerekenciklopédia, mely a kiadó legújabb gyerekkönyvújdonsága, valamint két műfordítás. Ez utóbbi kategóriába tartozik a finn Marcus Majaluoma Apa, irány a tenger című gyerekkönyve is.

A finn gyermekirodalom népszerűsége az európai és más nemzetek gyermekirodalmában igen magas, ezzel magyarázható, hogy számos finn gyermekkönyvet lefordítanak. Kiépített gyermekirodalmi rendszerüknek köszönhetően sokat is tesznek annak érdekében, hogy nemzeti irodalmuk világszerte ismertté váljon. Másrészt a finnek irodalmára, oktatására minden nemzet odafigyel, példaként emlegetik szakmai fórumokon. Ezt részben a PISA-felmérésekben elért kiváló eredményeik miatt. Kutatók egész csoportja keresi ennek a csodának a magyarázatát: hogyan tudják ennyire sikeresen olvasásra bírni, olvasóvá nevelni a gyerekeket? A finn oktatók korán rájöttek, hogy a gyerekekből úgy lehet sikeres, kreatív, sokoldalú, művelt felnőtteket nevelni, ha, többek között, jól megválasztott gyermekirodalmi szemelvényekkel van tele olvasókönyvük, melyek zömét kortárs szövegek teszik ki, az illusztrációik a gyerekek által legkedveltebb grafikusok által készülnek igen vonzó, igényes formában. (Mindig is tiszteltem a finneket gyermekközpontú pedagógiai rendszerük miatt, és irigykedve szemléltem, hogy ez a gyermekközpontúság milyen pozitívan érinti a finn gyermekirodalom irodalmi, társadalmi és pedagógiai  presztízsét.  Jó lenne tanulni tőlük, ha nem is módszert, legalább szemléletet.)

Az Apa, irány a tenger! című gyerekkönyv szerzője Marcus Majauloma finn grafikus. Számos népszerű gyerekkönyv, animáció, könyvborító, tankönyv, illusztrációi által vált ismertté. Az 1961-ben született szerzőt számos díjjal jutalmazták. Illusztrációival és autonóm grafikai munkáival számos egyéni és csoportos, nemcsak finn, hanem nemzetközi kiállításokon szerepelt. Sikerét rendkívül eredeti stílusával és szokatlan humorával magyarázzák.

Finnországban 2002-ben jelent meg a  könyv az Apa!-sorozat első darabjaként. A sorozat minden darabját a szerző írta és illusztrálta, és pillanatok alatt sikert aratott a finn gyerekek körében. Népszerűségének köszönhetően az elmúlt tíz évben számos nyelvre, köztük dán, arab, litván, kínai nyelvre is lefordították. Magyar nyelvre való átültetésére  a kiadó Jankó Szép Yvettet, BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanárát, a finn nyelv kiváló ismerőjét kérte fel, nem véletlenül, hiszen a fordítónak sikerül élvezhetően visszaadni az eredeti szöveg humorát.

Már mindjárt a könyv borítóképe megnyeri az olvasót, kilátásba helyezvén a kalandot és a mókát. Ez egyértelműen az olvasás szórakoztató jellegét helyezi előtérbe. Belelapozva a könyve már abban is biztos lehetünk, ha a szöveg és maga a történet is legalább ennyire humoros, mint amilyent a képi világ sugall, akkor egy önfeledt együttolvasásnak nézhetünk elébe.

A szórakoztatás, élvezet és humor mentén elképzelt gyerekkönyv első mondata által hirtelen belecsöppennünk egy háromgyerekes modern család megszokott délutánjába: a munkából fáradtan hazatért apát az unatkozó, energiával teli gyerekek várják, és szinte vádlón kérik számon a napokkal azelőtt megígért délutáni kimenőt. A történet a három gyerek és az édesapa közös délutáni sétáját írja le, mely tele van mókával, csodálatos cselekedetekkel, izgalmas kalandokkal a kavicsdobálástól anya hazatértéig.

Marcus Majaluoma kiváló szakértője a gyermeki mosolyfakasztásnak, nemcsak az illusztrációiból következtet az olvasó erre, hanem a nyelvezetéből is. A szerző nagyszerűen kiaknázza a három gyerek, Oszi, Vejnő és Annamari replikái nyújtotta dramaturgiai helyzetet. Ez képezi a humorkeltés egyik igen fontos eszközét. Annamari, a legkisebb gyerek replikái, aki „nemcsak hogy raccsolt, hanem minden lehetséges helyen selypített is” szinte a tetőpontig fokozza a nevetségesség hatását. Megannyi derű és mosoly forrása tehát a könyv nyelvezete is, melyet a fordító nagyszerűen ültetett át magyarra.

A könyv rajzai garantáltan szórakoztatóak mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Az illusztrátor aprólékos rajzokat készít, mindegyik nagyszerű karikírozó képességének bizonyítéka.  A részletek megragadása, egy-egy humoros jelenet ábrázolása, gazdagítja magát a történetet, a helyzetek komikumát. Érdemes tehát a részletekre is odafigyelni, így kisebbeknek akár böngészőként is funkcionál a könyv.

Marcus Majaluoma könyve egy jó példa arra, hogy a nevelési problémákat a klasszikus fegyelmezés helyett másképpen is meg lehet közelíteni: a képzelet és a humor segítségével.

A könyv igazi családi csemege, mely együttolvasásra, boldog együttlétre hív kicsit és nagyot egyaránt.  A boldog pillanatok megismétlésének reményében nem árt, ha többször olvassuk!