Este van, és én mesét olvasok fiaimnak. Ismerős pillanatkép egy kisgyerekes családban. Terítéken: Finy Petra idén megjelent Seprűsrác meséi. Fiaim ellazulva merednek a mennyezetre, és közben elmélkednek a 6 és fél éves, iskolába készülő Rufusz Rafael csínytevésein, illetve azok következményein. Teljesen otthon érzik magukat a történetben, magukra ismernek a főhős személyében, és újra átélik a hasonló élethelyzeteket. Csakhogy most másképpen, mintegy kívülről szemlélve a történteket, mely velük is nemrég hasonlóképpen megesett.
Etikai elmesélésnek nevezzük ezt a módszert a pedagógiai szakirodalomban. Erkölcsi jellegű reális vagy elképzelt tények és események vonzó formában történő bemutatásáról van szó, amely annak a lehetőségét nyújtja, hogy a mesét hallgató gyerek magatartásra vonatkozó következtetéseket vonjon le. A mesélés egy élethelyzetbe vonja be a gyermeket, hogy ekképp ismerje meg, értse meg, tudatosítsa az egyes viselkedésre vonatkozó normák, szabályok értelmét. Ehhez viszont a nyelvezet metaforikus ereje és művészi eljárások alkalmazására van szükség. Finy Petra mindezeket könnyedén, vonzóan valósítja meg, anélkül, hogy a gyerek bármiféle tanító szándékot érzékelne.
Amikor Finy Petra Lámpalány meséit megkaptuk éppen 4 és fél évesek voltunk, mint a könyv főhőse, a vörös hajú Rufusz Rafael. Alvási problémáink nem voltak, de előadásaimon buzgón ajánlottam a rosszalvó gyerekek szüleinek esti meseolvasás gyanánt. Finy Petra keretbe ágyazott történetei ugyanis hozzásegítik a gyerekeket és szüleiket, hogy szorongásaikat, elalvás előtti félelmeiket közvetett módon feldolgozzák.
Azóta a Pagony kiadó jóvoltából megjelentetett sorozat még két kötettel bővült, a Bögreúr meséi és Seprűsrác meséi című kötetekkel, melyek, akárcsak az első az óvodás korú (4-7) éves gyerekek sajátos problémáit dolgozzák fel egy-egy történet segítségével.
Távol áll tőlem a gyermekirodalmi művekben a pedagógiai célzatosságot számon kérni, hiszen tudjuk, a gyermekirodalmi művek elsődleges célja, akárcsak a felnőttirodalomé a gyönyörködtetés, Finy Petra írásai mégis jellegükben felkínálják az az előbb említett okítási szándékot. A kötetek alcímében megfogalmazott ajánlással („Történetek rossz alvókról”, „Történetek rossz evőkről” és „Történetek rosszcsontokról”) a szerző nem a pedagógiai célzatosságot, hanem az irodalom rendeltetését, a befogadó központú irodalom lényeges aspektusát, a gyönyörködtetést hangsúlyozza, hiszen modern értelemben a gyermekirodalom róluk szól, a mindenkori gyerekről, akinek néha elalvási gondjai vannak, rossz az étvágya és rosszalkodik.
Lélektani, pedagógiai szempontból tudjuk, hogy a kisgyerekkorban nélkülözhetetlenek azok az elalvás előtti esti mesélések, melyek a mesék által a kisgyerek érzelmi tapasztalatait, gondolatait, átéléseit hivatottak indirekt módon kifejezni, feldolgozni, újrarendezni, „helyretenni” (mentális síkon). A problémákról beszélni kell. Az a kisgyerek aki, talán képtelen még érzéseit, átélt kudarcélményeit, csalódásait, félelmeit, szorongásait, megannyi kérdését a világról megfogalmazni, kifejezni a felnőttek számára is érthető nyelven, a mesékben felismert hasonló helyzetekben, szimbolikusan megnyilvánuló üzenetekkel képes lesz megoldani az őt foglalkoztató kérdéseket.
Finy Petra nagyóvodásoknak szánt sorozatának legutóbb megjelent kötete, a Seprűsrác meséi, akárcsak a korábbi két kötet, az iskolába lépés előtt időszak sajátos problémájának egyikéhez nyúl, konkrétan a csínytevés, a rosszcsontság kérdéséhez. Kinek életre való gyerekei vannak, megszokta már, hogy a csínytevések napirenden vannak. Úgy-e tudják, mire gondolok? Mikor kiönti, letépi, felhasítja, elvágja, kiborítja, letöri, összepiszkolja, összesározza, felkeni, rendetlenít, elkujtorog, nem köszön, csúnyákat mond, nem rakja helyére, nem csinálja vagy éppen csinálja, s akkor az a baj. Szóval, ez konformizmus, a társadalmi normarendszer betartása a gyerek részéről, és számonkérése a szülők részéről gyakran megkeseríti a szülő-gyerek kapcsolatot. A könyv főhőse gyakran követ el efféléket, és az ilyen csínytevések után az a büntetése (szülői megállapodás szerint), hogy kiseperje a teraszt, mert édesanyja szavaival: „miközben tisztul a terasz, tisztul az ő lelke is”. A főhős által életre keltett Seprűsrác tehát arra hívatott, hogy meséi által kiseperje Rafaelből a rosszaságot.
Azt szoktuk mondani, hogy a mesehallgatás a kisgyerek utánzási késztetésén alapszik, úgy fejti ki a gyógyító hatását, hiszen a kisgyerek a mesét hallgatva leutánozza a főhős tetteit, vagy legalábbis a tudat alatt beépíti a cselekedeteit a magatartásrendszerébe. Ebből logikusan következik, hogy nem jó negatív előjelű erkölcsi cselekedeteket bemutatni a gyerekkönyvekben. Csakhogy Finy Petra könyveiben a főhős, a kis Rafael csínytevéseit azonnal megbánja, és a keretbe zárt mese (melyet kitűnő írói leleménnyel old meg a szerző: bevezeti Seprűsrác személyét a történetbe, aki a felvetett reális történethez azonnal kitalál egy tanmesét) éppen arról győzi meg az olvasót, hogy milyen következményei lehetnek ezeknek a rossz cselekedeteknek, ezáltal tudatosítja, sőt erkölcsi meggyőződését alakít. És ez a fajta magyarázat ebben a korban, az erkölcsi realizmus korszakában, igen indokolt. Annál is inkább, mert a kisgyerek inkább elfogadja egy idegen felnőtt vagy éppen barát tanácsát. Ezt a szerepet az első kötetekben az éjjeli lámpa (Lámpalány), a második kötetben a bögre (Bögre úr), ebben a kötetben a seprű (Seprűsrác) tölti be, aki arra hivatott, hogy „kiseperje” Rufusz Rafaelből a rosszaságot.
Rufusz Rafael rokonszenves minden gyerek számára. Nemcsak szeretnivaló kisfiú, ami igen fontos az óvodás főhőssel való azonosulása szempontjából, hanem olyan figura, akivel a kisgyerek könnyen azonosul, hiszen az átlagos kisgyerekhez hasonló élethelyzeteket él meg, hasonló problémákba ütközik. Mindkét említett aspektusnak jelentős szerepe van az erkölcsi nevelés szempontjából, hiszen csakis egy ilyen szereplő (aki maga is esetlen) rendelkezik a mesét hallgató gyermek tudatát és magatartását befolyásoló erővel. A keretül szolgáló mesék, Seprűsrác meséi pedig példaértékűek. A kötet a Bevezetés mellett hat mesét foglal magába. Az első Rufusz Rafael állatkerti szökéséről szól (Mese a felhőfiúról, aki szándékosan elveszett), a második a bántalmazásról (Mese a városi galambról, aki a békegalambokhoz tévedt), a harmadik csúfolkodásról (Mese a lovagokról, akiknek a szavak voltak a fegyvereik), a negyedik gusztustalan pancserkodásról (Egy nagyon gusztustalan mese), az ötödik a rendetlenségről (Mese a porig rombolt nappaliról) és a hatodik a testvérszeretetről, melyen kifog a bosszú (Mese a kamrába zárt kislányról). Minden történet egy-egy Rufusz Rafael által elkövetett csínytevéssel indul, hogy a következőkben a Seprűsráctól segítségül kért, mintegy „megvilágosító” vagy „meggyőző” mese erkölcsi tanulságul szolgáljon a kis rosszcsontnak. A szerző által megjelölt célcsoport igen indokolt. A 4-7 éves korban ugyanis egyre erősebb és megbízhatóbb értékelési kritériumokat fejlődnek ki és szilárdulnak meg, melyek lehetővé teszik a pozitív és negatív minták differenciálását, hiszen tudjuk, hogy az élet bonyolult és ellentmondásos, a pozitív példák mellett negatívak is léteznek. Finy Petra könyveiben a közvetett példákat a Rufusz Rafael személye által megtestesített, a mesék által bemutatott erkölcsi tények és cselekedetek képezik.
Mi, pedagógusok jól tudjuk, hogy a nevelés közvetlen formája, a példaadás, igen hatékony módszer a megfelelő magatartás kiakítására. Mellette ebben a korban a nevelésnek hasznos módszere lehet a mesélés. Finy Petra óvodásoknak szánt sorozata lélektani szempontból tehát igen jelentős sorozat a mai gyermekirodalmi művek palettáján, pedagógiai szempontból igen nagy segítség a szülők, nevelők, pedagógusok számára. A célcsoport szempontjából, fiaim visszajelzéseire hagyakozva állítom, hogy a gyerekek által is igen kedvelt művekről van szó. Gyöngyösi Adrienn kedves, humoros illusztrációi pedig segítenek abban, hogy a történetek a tanítói célzatosságnak még csak gyanúját se keltsék a kis olvasókban.
Itt a vége, elolvasod végre?
