Előadás a gyerekkönyvekről

Érkezés az  előadás helyszínére. A hajdani Benedek Elek Tanítóképző (ma Református Kollégium) épületének bejárata előtt

Még egy utolsó egyeztetés az előadás előtt a szervezővel, Pap Júlia óvónővel

  



Szemléltető anyagként Marci és Áron könyvei szolgálnak



Bemutatkozás



Komolyra fordítva a szót...



Balázs Imre József

Balázs Imre József 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikarovatának szerkesztője, 2008 áprilisától a lap főszerkesztője, 2013-tól főszerkesztő-helyettese. 1996 óta rendszeresen publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban. 2011-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 

Gyermekeknek szánt verseit a kolozsvári Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban teszi közzé.  

 Gyermekversköteteit lányai, Hanna és Blanka ihlették.


1. Hanna-hinta, Koinónia Kiadó, 2009, ill. Keszeg Ágnes
2. Blanka birodalma, Koinónia Kiadó, 2012, ill. Keszeg Ágnes


 

A világ minden kincse, avagy a polaritás drámája

„Jelképek erdején át visz az ember útja” (Charles Baudelaire)

Az élet egy fekete-fehér sakktábla. Rajta fekete-fehér bábuk, melyek mi vagyunk. Nemcsak az univerzumban létezik ez a polaritás, hanem az emberekben is. Saját belső és külső világunkban, az egészben, szintúgy a részben. A világ minden kincse című mesében ez a kettősség emeli filozófiai magasságokba a történetet.

„Jelképek erdején át visz az ember útja” – írta hasonlóképpen Baudelaire. Bátki könyvében egy jelképes utazásnak vagyunk szemtanúi. A kislány, Micó, miközben elveszett kincseket keres, az életet járja végig. Megtapasztalja a polaritás drámáját. Tapasztalat, mely féltétlenül szükséges ahhoz, hogy önmagára leljen, hogy megismerje az élet értelmét, a világ működésének lényegét. Barátság, szerelem, család, hivatás, egészség, harc – sorsunk sokfajta színterén játszódhat a dráma. De a harcot mindenkinek a saját lelkében kell megvívnia.

A harc, a konfliktus, mely minden valódi, azaz mitikus mese alapvető szerkezeti eleme, filozófiai síkon egybeesik a létezés polaritásának elméletével. A konfliktus a modern mesékben nemcsak egy negatív és egy pozitív szereplő között jön létre, hanem a szereplő tapasztalatai és gondolatai között, lelke mélyén: lényeg ugyanaz, a mesék esszenciája, a konfliktus. És itt nem az a tét, hogy ki kerül ki győztesen, hanem az, hogy sikerül-e megteremteni, megőrizni az egyensúlyt!? Hétköznapjainkban, önmagunkban, kapcsolatainkban. Persze ezt a keresést átfűzi az a fajta ősi, elemi optimizmus, mely szerint mindig a jó győzedelmeskedik, a pozi

tív a negatív fölé kerekedik. Pedig mindennapi életünk során tapasztaljuk, hogy ez nem ilyen egyértelmű, nem ilyen végletes. Ugyanezt valósítja meg a mese is azáltal, hogy egy rendszert alkot, egy olyan rendszer, mely összeköti mindezeket a világokat: az univerzumot, a környezetünket, és a bennünk lévő világot. Világok, mely kétpólusúak. „A mese az a történet, mely képes összerendezni a káoszt (…) Gyógyító erejének ez a titka.” – írja Boldizsár Ildikó.

De miféle polaritásról van itt szó? Arról, melyet mindennap megtapasztalunk. A jó és a rossz, a világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka, az öröm és az üröm, a boldogság és a boldogtalanság, a csend és a zaj, a magány és a közösség, az élet és a halál, a nő és a férfi, a fekete és a fehér.

A jó mese arról szól, hogy ha szívedben kérdés születik, akkor az előbb utóbb vonzza a feleletet. A jó mese, a halhatatlan mese az, mely élni tanít. Az értékes irodalmi szövegek ilyenek. Bátky meséje ilyen. És hogyan mondja el mindezt a gyermeki képzelet nyelvén? Lássuk csak!

A történet a csodák világába kalauzolja az olvasót. A képzelet, a fantázia világába. A mese kezdő formulájából, mely a klasszikus meséink kötelező kezdése („Az üveghegy tetején volt egy ház. Ebben az házban lakott egy család. Öt fiú és egyetlen lány.”) megteremtődik a reális világból való áttérés az irreális világba. A gyerek, aki a mesét hallgatja, elvonatkoztat a valóságtól, működésbe lép az un. „kettős tudat”. Ez az jelenti, hogy ezentúl a mesehallgató minden cselekvésnek, térnek és időnek mitikus, szimbolikus értelmet tulajdonít. Megtörténik a csoda. Az átváltozás.

Bátky meséje modern mese. Hagyományokból építkezik ugyan, mégis kortárs. A világkép, melyet tükröz, nem egy egységes, ősi világkép, hanem a szerző saját világképe. „Tipizáló egyszerűség” – írja Boldizsár Ildikó azonban felrúgja a klasszikus mesekövetelményeket azzal, hogy szereplői nem az állandó szerepkörökből kerülnek ki, hanem vagy hétköznapi figurák, vagy a fantázia szüleményei.

Létezik Bátky írásaiban egyfajta hasonlóság. Az apa erőteljes szerepe, jelenléte a történetben itt is, akárcsak a Morciban tetten érhető. Micó papája mindig úton van. Az apa jelenlétének, szeretetének hiánya, valamint a titkok, melyek az ő személye körül sűrűsödnek, nyomot hagynak, mi több elindítják a külső és belső történéseket. Micónak, a legkisebbik gyereknek az apa iránti ragaszkodása, illetve a hosszú távolléte okozta várakozása bontja ki benne a kíváncsiságot, hogy kinyissa az apa utazásai során felgyűjtött kincseket tartalmazó ládát. Micónak azonban csalódnia kell: „…semmit nem talált. A kincsek mintha világgá szaladtak volna.”

Elindul a legkisebb családtag az elveszett kincsek felderítésére. Klasszikus mesei alaphelyzet: a hiány megszüntetése, a rend helyreállítása, az igazi értékek felkutatása. De milyen kincsekről van itt szó? Talpalatnyi hely (otthon), a csend, a sötétség, a mozdulatlanság, a mindentudás. Mindezek önmagukban nem értékek, csak a polaritásban nyernek értelmet. Mert mit ér a repülés, talpalatnyi hely nélkül? Mit ér a zaj, csönd nélkül. És mit ér a világosság sötétség nélkül? Mindezek az értékek a másik pólus felől nyernek értelmet. Az igazi értékek, kincsek önmagunkban rejlenek. Csakhogy ezt Micó még nem tudja. Csupán az utazása végén kerül ennek a tudásnak a birtokába.

A rézcsőrű hátán való utazása a Nils Horgerson csodálatos kalandjai meseregényt juttatja eszünkbe, neki köszönhetően járja körbe a világot Micó. A kincskeresés szimbolikus utazása során egész sor olyan alakkal találkozik, akik szintén valamilyen kincset keresnek.

Az utazás első állomásaként egy kedves arcú, egyenruhás alak igazítja el őket abban az országban, ahol mindenki repülni kénytelen. A lebegés, a repülés motívuma egyik kedvenc részem, hiszen gyerekek gyakori, visszatérő álma a világ fölötti repülés. Csodálatos érzés birtokába jut Micó, megtapasztalhatja rézcsőrű nagyszerű világát. Csakhogy „Repülő föld” legóhajtottabb kincse a talpalatnyi hely. A talpalatnyi hely a repülés metamorfózisában érvényesülhet. Néha repülnünk kell, hogy a földtől, valóságtól való elrugaszkodásunk során az álmok megvalósulásának a hitét elültessük lelkünkben. De jaj, annak, aki ottreked az álmok magaslatán. Álmait csakis a földön tudja valóra váltani.

A második utazás során Micó és rézcsőrű egy fura kis emberkével találkozik, aki az állandó zajban, mely jelen esetben a külső valóság, a körülöttünk zajló rohanó világ és felgyorsul életet szimbolizálja, a csendre vágyik, mely a megnyugvás, a befele fordulás, az önmagunkra találás, a benső énünkkel töltött hasznos időnek a jelképes kifejezése.

A harmadik út során egy pökhendi napszemüveges oktatja ki az utazókat, kinek az állandó fényességben a sötétség jelenti a legnagyobb kincset.

Az epizódok a mese hagyományos szerkezetét, felépítését követik. A 3 + 2- es tagoltság, mely egy-egy epizódnak, utazásnak, az elveszett kincsek felkutatásának céljából bontakozik ki, a legvégén, a hazaérkezéssel, és az apa általi magyarázattal, szimmetrikus, kétszer hármas, tagoltságúvá fejlődik.

Meg kell tanulnunk értékelni azt, amink van. A világ összes kincse filozófiai tartalmakba kalauzolja az olvasót. A kettősség, a polaritás az ősi jin és jang egymást kiegészítő szétválaszthatatlan egységét sugallja. Bátky ősi ellentétek mentén építi fel meséjét, axiológiai síkon bontja ki a mese üzenetét.

Micó utazása szinte hiábavaló volna, hisz úgy ér haza, hogy nem talált rá az elveszett kincsekre, illetve utazása során olyan kincseket lel, melyeket képtelen hazavinni (Minden epizód végén tehetetlenül kérdezi: „Hogyan lehet ezeket a kincseket hazavinni?), hiszen ezek a kincsek ott, abban a szubjektív tér és idő (mitikus) közepette nyernek értelmet.

A keresett kincsre csupán hazaérkezése után talál rá. Édesapja szeretettel világosítja fel kislányát, hogy a kincs ő maga. Mert kincsek vagyunk mindannyian valaki számára. S ha mindezt nem hisszük, keressük fel először önmagunkban a saját kincseinket. Ott lapulnak lelkünk mélyén. Ebben segít Bátky könyve minden gyermeknek és felnőttnek.

A világ összes kincse különleges könyv, benne irodalom, képzőművészet és zene olvad eggyé, hiszen a könyvhöz CD-melléklet is társul. A különleges szépségű könyv a Csimota kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben. Az ötlet, mely szerint szöveg-kép-hang hármas egységként funkcionáljon egy könyvben, és amelyet a korábbi kötetben a Csodafában oly nagyszerűen sikerült megvalósítania a kiadónak, a sorozat folytatásaként új illusztrátorral és új zeneműfajjal próbálták mindezt megteremteni. A történet megírására ezúttal az ismert többkötetes szerzőt, Bátky Andrást kérte fel a kiadó, a képi világ megteremtéséről Rofusz Kinga gondoskodott. Lebegő alakjai, nagyszerűen illeszkednek Bátky szövegének szürreális jellegéhez. A hanganyagot, melyet a Sárik Péter Trió névadó szerzője szerzett, ugyanezt a lebegést adja vissza a hallgatónak. És ez nem véletlen, hiszen a jazz a legszabadabb zenei műfaj, mintegy felkínálja a szárnyalást, az individualizmust, úgy az előadónak, mint a hallgatónak. A zene megírásakor a jazz muzsika megismertetése, megkedveltetése jelentette a fő kiindulópontot, s habár a Sárik  Péter Trió nemrég feloszlott, szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hogy mindez a könyv megjelenését követően történt, és így a kiadó kezdeményezésének köszönhetően új rendhagyó könyvvel gazdagodott a kortárs gyermekirodalom.

Margery Williams: A bársony nyuszi, avagy a játékok életre kelnek

Mottó: "Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk/ az Istennél is halhatatlanabb." (Zelk Zoltán)

Noha a XVIII. századtól egyre nagyobb empátiával közeledtek a felnőttek a gyermekekhez, majd egy századdal később felerősödött a gyermekkor imádata, és annak a felfogásnak az elterjedése, miszerint a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak,  a XX. század első évtizedeiben lényegesen új szemlélet honosodott meg a korábbi századok gyermekkor-történeti felfogásával szemben. A gyermekkor rendszeres tanulmányozása, az ún. gyermektanulmánynak a XX. század elején történt világmozgalommá szélesedésével egyre szélesebb körökben kezdték a gyermekkornak mint önálló életszakasznak a fontosságát hangsúlyozni. A fenti tendenciák hatása nemcsak a gyermekkor-kutatás tudományos alapjainak lefektetését sürgette, hanem kedvező feltételeket teremtett a modern gyermekirodalom megszületéséhez.
Szinte nincs olyan magyar író, költő a századelőn, akit ne érintett volna meg így vagy úgy a gyermeki lélek, a gyermekkor, és ne érzett volna vágyat annak megragadására, ábrázolására, megörökítésére.

A fenti kis történelmi kitérő azért indokolt a címben megjelölt mű bemutatása esetén, mivel szerzője 1922-ben írta. Ebben az évben Európa-szerte kezdenek beérni az olasz orvosnő, pedagógus, Maria Montessori alapelvei, melynek hatására gombamód létesülnek az új óvodák és kisdedóvó intézetek, terjednek az amerikai pedagógus, Dewey iskolareformokat hirdető nézetei, és  igazolódni látszik Ellen Key jóslata is, mely szerint a 20. század "a gyermek évszázada" lesz. Haza berkekben pedig alig pár évvel később Benedek Elek életének talán legnagyobb döntését meghozva hazatelepedik, és nekifog  küldetésének teljesítéséhez: a magyar gyermekirodalom megteremtéséhez. 

Ilyen kedvező társadalmi és kulturális körülmények közepette születik tehát A bársony nyuszi, eredeti címén The Velveteen Rabbit or How toys Become Real, a londoni születésű írónő, Margery Williams tollából. A szerző gyerekeknek és kamaszoknak egyaránt írt, irodalom iránti szeretetét édesapjától örökölte, kinek gondolatai ma is megszívlelendők, azt vallotta ugyanis, hogy a gyermek nevelését nem alapozhatjuk kizárólag arra, amit az iskola nyújt neki, hanem képzelőerejét otthon is fejlesztenünk kell, és ennek legmegfelelőbb módja az olvasás.  

Könyvének alapgondolata saját világlátásából ered: "A játékokról szóló történet megírásakor megelevenedtek gyermekkori emlékeim, mintha kedves nyuszim, Tubby, vagy a játékbőrlovacskám ismét életre kelt volna."

A bársony nyuszi története már megjelenésekor óriási sikert aratott. Könyvével előkészítette a négy évvel később keletkezett világhírű Micimackót. Ezért ilyen fontos könyv. Margery Williams az Andersen-féle hagyományt folytatva egy játéktárgyat kelt életre, egy kisfiú kedvenc plüssnyusziját. A történetben a kisgyerek játékai nemcsak életre kelnek, önálló életet élnek, autonóm módon cselekszenek, hanem beszélni kezdenek, és szoros kapcsolatban állnak gazdájukkal. Margery könyvében mindez újabb motívummal, az "igazzá válás vágyának" motivumával egészül ki, amely, amint a könyvből megtudhatjuk csak azoknak a kedvenc állatoknak jár jutalomképpen, akiket a gazdájuk igazából szeret. Ennek a rejtett vágynak, kívánságnak lehetünk tanúi a történet befejeztével.

Az író jól ismeri a gyermeket, talán még emlékszik saját gyermekkorára. Jól tudja, hogy kedvenc plüssállata minden gyermeknek van, akitől még óvodába, sőt iskolába menet is oly nehéz megválni, s aki az évek során szinte családtaggá növi ki magát a sok "együttlétnek" köszönhetően. De azt is tudja, hogy a mesehősökkel való azonosulás milyen fontos egy gyerek életében, mint ahogy azt is tudja, hogy játék közben mi minden derülhet ki a gyermekek érzelmi életéről. (Szakemberek jól ismerik a játékban rejlő terápiás lehetőségeket!). A Bársony nyuszi sikerének titka épp az a lélektani hitelesség, mellyel az író hőseit beszélteti és cselekedteti.

Maga a történet egyszerű: azt mutatja be, hogyan válik egy kedvenc játéknyusziból igazi nyúl. A plüssállatot a kisfiú egy karácsonykor kapja ajándékba több más vonzó játék mellett, melyek az ünnep utáni időszakban inkább foglalkoztatják. A kisfiú megbetegedése azonban változást hoz a plüssnyuszi életében. A szobafogság kedvező feltételeket teremt ugyanis kapcsolatuk elmélyítésére. Hűségének, türelmének végül is az lesz a jutalma, hogy a kisfiú elmaradhatatlan játékává válik, ahonnan már egy lépés az "igaziság"  érzésének megtapasztalása.

Kedvessége, bájossága ellenére a könyvet behálózza egyfajta lírai szomorúság is, talán ez az oka annak, hogy a felnőtt olvasóknak is elnyeri tetszését, nosztalgiával idézi fel bennük az elveszett gyermekkor gondolatát.

A könyvet tavaly jelentette meg a Cerkabella kiadó. A szöveget a jól ismert József Attila-díjas  erdélyi költőnő, László Noémi  ültette át magyarra, illusztrációit az összetéveszthetetlen stílusú kolozsvári születésű Keszeg Ágnes készítette, melyek a tőle megszokott hitelességgel, bájjal és kedvességgel jelenítik meg a felejthetetlen gyermekkor hangulatát. A könyv tavaly román nyelven is megjelent, ugyancsak Keszeg Ági rajzaival.

"Úgy tűnhet- írja a szerző -, gyerekeknek írni egyszerű, de minden igaz író elmondhatja: nincs szebb dolog annál, mint gyermekeknek valóban tetsző történetet mesélni".  

"A gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb faja az irodalmi műveknek" - hangzik el pár évvel korábban (1888-ban) gyermekirodalmunk megteremtőjének, Benedek Eleknek a híres parlamenti beszédében. 

Micsoda véletlen egybeesés, micsoda hasonlatosság! Vagy mégsem véletlen? Nem. Gyermekirodalom születik. Ennek tanúsága maga a könyv is. Szemlélete, témája, világképe, melyet közvetít,  halhatatlanná teszik, akárcsak Milne Micimackóját. Olvassátok hát!

Toplista az utóbbi hónapokban megjelent gyerekkönyv-újdonságokból

 1. Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek (Magvető)

2. Máté Angi: Emlékfoltozók (Magvető)



3. Bátky A: A világ össze kincse (Csimota)

4. Eef Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem (Csimota)

5. Markó Béla: Hasra esett a Maros (Bookart)

6. Luca Cognolato: Ketten a palánk alatt (Manó könyvek)

7. Balázs Imre József: Blanka birodalma (Koinónia)

8. Hauff W: A kis Mukk története (General Press)

9. Szabó Alitta: Pocakmese (Kolibri)

10. Aino Havukainen - Sami Toivonen: Tatu és Patu, a szuperhősök (Cerkabella)

A lista a Bárka internetes folyóirat gyermekrovatának készült: http://barkaonline.hu/lakatlan-szigetre-valo/3250-makkai-kinga-toplistaja

Demény Péter

Író, költő, szerkesztő. 1972-ben született Kolozsváron. 1990-ben érettségizett a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. 1995-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Karán szerzett magyar-román szakos tanári oklevelet. 1995-től 1999-ig a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, majd ezt követően 3 évig a Krónika című erdélyi közéleti napilap főmunkatársa. 2002 októberétől 2003 februárjáig az Erdélyi Riport hetilap vezető szerkesztője, 2003 februárjától a Polis Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozik. Viszonylag későn, 6. kötete után kezdett el gyerekeknek írni. Ma a Látó esszérovatát szerkeszti.

FONTOSABB DÍJAK:
1994-ben a Látó debüt-díja.

1995-ben a Román Írószövetség debüt-díja.

2009-ben Aranyvackor-díj (Hóbucka Hugó a mókusoknák című meséjével)

Gyerekkönyvek:

Ágóbágó naplója (gyermekversek), Koinónia, 2009, ill. Keszeg Ágnes

Hóbucka Hugó a mókusoknál (meseregény), Koinónia, 2011, ill. Keszeg Ágnes

László Noémi

Költő, műfordító. 1973-ban született Kolozsváron. Középiskola tanulmányait a Báthory István Líceumban végezte, majd ezt követően a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-angol szakán folytatta tanulmányait. Doktori disszertációjának címe Ember és természet viszonya Thomas Hardy költészetlben, melyet idén, 2011-ben védett meg a budapesti ELTE Angol-amerikai intézetében. Rendszeresen közli gyerekverseit a kolozsvári Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban. Felnőtteknek írt öt verseskötetén kívül két gyerekvers-kötete jelent meg.

Fontosabb díjak:
Petőfi Sándor Irodalmi díj – 1999, József Attila- díj – 2010.

Gyerekkönyvek:

Feketeleves, Erdélyi Híradó, 2010, ill. Keszeg Ágnes

Labdarózsa, Bookart, 2010, ill. Szulyovszky Sarolta

Mesék testvérekről és barátokról

"A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik." (Janet Fife-Yeomans)

A Manó könyvek kiadó 2011-ben útjára indított Mesélj nekem sorozatából az elmúlt két évben18 kötetet jelentetett meg. A főszerkesztő, Luzsi Margó könyvtárosként nagyon jól tudja, hogy nemcsak a közkönyvtárakban, hanem az otthoni kiskönyvtárakban is jó az, ha a gyereknek tematikusan egybegyűjtött meséi vannak. Ez lényegesen megkönnyíti a szülők meseolvasását, könyvválasztását, hiszen gyakran kér  esténként a gyerek mesét egy adott témáról, sárkányokról vagy éppen a boszorkányokról, királylányokról és királyfiakról, annak függvényében, hogy pillanatnyilag mi az, ami foglalkoztatja. A sorozatban olyan ismert és kevésbé ismert népmeséket olvashatunk klasszikus meseelemekről, hősökről, mint törpék és manók, óriások, királyfik és királylányok, tündérek és boszorkányok, titkok és varázslatok, illetve olyan hétköznapi témákról, mint fák, állatok, lovak és szamarak, lányok és fiúk, lusták és szorgalmasok stb. A sorozatot a kiadó a 4-8 éves korosztálynak szánta, és megtalálhatók benne nemcsak a magyar népmesekincs legszebb darabjai, hanem más népek meséinek darabjai, akárcsak híres mesemondók, mint Andersen műköltészeti meséi is.

A sorozat hetedik kötete testvérekről és barátokról válogat egybe összesen tíz mesét, melyből hat magyar (Vízenpál és Aranypille, Ibion és Bénion, Szegény ember hat gyereke, Hamugörcs, János királyfi és Szélike és A három tarfejű) és egy kurd népmese (Hat testvér), kettő Benedek Elek (Az aranyfogú királyfiak, A világvándora herceg), illetve egy Móra Ferenc tollából származik (Történet az egyik csalóról). Hogy miért éppen erre a kötetre esett választásom, nem nehéz kitalálni, hiszen akinek két vagy több gyereke van, tudja, tapasztalja, hogy a testvérkapcsolatok, annak ellenére, hogy a leghosszabb időtartamú kapcsolatok általában nem konfliktusmentesek. Ezeket a konfliktusokat a testvérféltékenység, testvérbosszú, testvérviszály, testvérharc árnyékolja be.

A testvérekről szóló mesék éppen ebben segítenek, hogy a testvérek között feltámadó irigység és a féltékenység mellett a gyerekek belássák e kapcsolatok pozitívumait, hogy felismerjék azt, hogy ott van bennük az aggodalom, a jó értelemben vett féltés és gondoskodás, szeretet és együttérzés. Ezek a mesék abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok elmélyüljenek, illetve akik rossz testvérkapcsolatban élnek megoldják a közös gondjaikat.

De lássuk a probléma lélektani vonatkozásait
A 3-6 éves gyerekek, különösön akkor, ha ugyanabba az óvodába és csoportba járnak, több időt töltenek együtt, mint szüleikkel, hisz gyakorlatilag egész nap együtt vannak: együtt kelnek, reggeliznek, együtt vannak az óvodában, és hazaérve is a nap hátralévő részét is együtt töltik. Ez nálunk sem volt másképp. Az együtt töltött idő, a sok közös élmény nemcsak abban segített, hogy megszokják az együttlétet, egymásnak segítsenek, kommunikáljanak, közösen oldjanak meg kérdéses helyzeteket, hanem éppen az interakciók sokaságának köszönhetően megnövekedett a konfliktusok, veszekedések lehetősége is. Ezt szülőként kétségbeesetten nyugtáztam. Utána olvasva aztán megnyugodtam, mert a szakemberek, köztük Ranschburg is azt írja a testvérkapcsolatokról, hogy az utánzás mellett ezeket a kapcsolatokat a szélsőséges érzelmek jellemzik. Nem arról van szó, hogy vannak testvérek, akik szeretik egymást, és vannak, akik nem. A kérdés korántsem ilyen egyértelmű. Az ambivalencia itt azt jelenti, véleménye szerint, hogy néha együttműködnek, egy másik pillanatban pedig kitörhet a veszekedés egyetlen játék miatt. Hihetetlen empátiával rendelkeznek, mely lehet pozitív vagy negatív érdekű: mivel jól ismerik egymást, pontosan ismerik gyengéit testvérüknek, ezért azt is tudják, hogyan lehet őket kihozni a sodrukból. Az empátia pozitív értelmű, példaértékű megnyilvánulása, melyekkel a népmesékben oly gyakran találkozunk (az önfeláldozó, testvérmegmentő, segítő magatartás) igen szépen megmutatkozik bármely testvérkapcsolatban. Ilyenkor erős megerősítést nyer a cselekedet a szülő által.

Ugyanezt végzi el a mese is, csak indirekt módon, a példamutatással. A gyerek, aki ilyen testvéri kapcsolatokról hall, mint a Jancsi és Juliska példája, elülteti szívében az igazi testvérkapcsolat példáját.

Ha fel tudnánk idézni, saját gyermekkori érzéseinket, vagy ha el tudnánk képzelni, milyen csalódottnak, kisemmizettnek és tehetetlennek érzi magát az a kisgyermek, amikor nagyobb testvérei hátat fordítanak neki, vagy ügyesebbnek bizonyulnak nála, akkor megértenénk miért tud pillanatok alatt könnyedén azonosulni a gyerek a mesék kisebbik testvérével.

A mesék a tudattalanunkhoz beszélnek, és érezzük, hogy valami fontosat közölnek velünk, függetlenül attól, hogy milyen neműek vagyunk, milyen problémák foglalkoztatnak. A fantázia által a pillanatnyilag nem megoldható problémák emészthetővé válnak, és mert a jövendő győzelmek álmai enyhítik a csalódások fájdalmát, lélekgyógyítókká válnak.

A fent említett kötet nem egy meséje szól a szülőkről való leválásról is. És ez nem véletlen. A testvérek közötti szolidaritás akkor válik nyilvánvalóvá, akkor válik nélkülözhetetlenné, amikor a generációs különbségek kiéleződnek, vagyis, amikor a szülők elengedik a gyermekeiket az önállósodás és függetlenség útján. A leválás pillanata természetszerűen maga után vonja az identitás kialakulását, annak a kérdésnek a megválaszolását a gyerek részéről, hogy ki vagyok én? mi a célom az életben? Ki segít ebben? Mit jelentett a család melege nekem? És a testvérrel való kapcsolat ebben a pillanatban éppen azért mélyül el, mert a testvérek hasonló helyzetbe kerülnek, hasonló kérdésekre keresik a választ. A kötet válogatott meséi tehát egy tágabb problémakör mentén tételeződnek, de alapvetően a testvéri szolidaritásra, szeretetre épülnek.

A kötet meséiből most csupán hármat emelnék ki, Vízenpál és Aranypille, Ibion és Bénion, valamint A szegény ember hat gyereke című meséket.

Az első két különböző nemű testvérpár- szinte házasságba futó - szeretetéről szól. Pozitív végkifejlete nem oldja fel a gyermeki képzeletben keletkezett összeférhetetlenséget, nem eléggé motivált maga a történet sem. Ez viszont a görög tragédiákra emlékeztető súllyal nehezedik a mesét hallgató gyerek szívére. Vízenpál, annak ellenére, hogy élete legnagyobb szerelmeként tekintett Aranypillére, akiről mit sem sejtette a menyegző pillanatáig, hogy testvére, nem veheti el testvérét feleségül. A két testvér lakodalma elmarad, hiszen megjelenik egy öregasszony, aki felvilágosítja őket, miszerint az öreg suszter és a szabómester gyermekei édes testvérek. A fordulat után a bonyodalom pillanatok alatt a boldog végkifejlet felé veszi az irányt, hiszen épp aznap este királyi bál tarttatik, ahol a két árva a királylány és királyfi méltó párjaként távozik. Ez a mese keltette gyermeki fantázia és optimizmus azért gazdagítja a gyermeket, mert végső ígéretei találkoznak a dicsőséges életről alkotott elképzeléseivel.

A második mese szintén egy testvérpárról szól annyi különbséggel, hogy itt egynemű testvérekről van szó. Csergő király, mikor nagyobbik fia, Ibion huszonkét, másik fia Bénion tizenkilenc évét is betölti szélnek ereszti őket, hadd próbáljanak szerencsét. Hogy itt nem elkergetésről van szó, hanem nagykorúsításról, leválásról arról az apa szeretete győz meg bennünket, aki az útnak indítás előtt beszédében kihangsúlyozza ezt. Az út, melyet bejárnak a próbatételek sorát tartogatja számukra, ahol bizonyítaniuk kell, hogy apjuk gondoskodó kezeiből kikerülve egyedül is megállják majd helyüket az életben. Útközben egy öregember egyengeti útjukat (Életünkben gyakran egyengeti útjainkat egy-egy mester, egy-egy pótapa vagy pótanya!). Vándorlásuk végére nemcsak az akadályokat, önmagukat győzik le hősiesen, hanem édesapjuk ellenségét is letaglózzák talpraesettségükkel, becsületességükkel, nem utolsó sorban összetartozásukkal. Jutalmuk nem marad el. A legyőzött király vagyonában testvériesen megosztoznak, ráadásképpen a királyság mellé a két királylány kezét is elnyerik. Vajon miféle királylányokról van szó? Nem tudhatjuk meg. Mert nem is ez a lényege. A királyság és a királylányok elnyerésének célja a mesékben az, hogy a hős felett többé nem uralkodnak, hanem ő uralkodik. A mese kezdetén a két testvér apja akaratának kiszolgáltatott, ő akar megszabadulni tőlük. A királyság elnyerése azt szimbolizálja, hogy a két testvér elérte az igazi függetlenséget. A mese így nemcsak a testvéri összetartozásról, hanem a felnőtté válás folyamatáról, illetve a szülőkről való leválásáról is szól.

A szegény ember hat gyereke című mese a Jancsi és Juliska alapmotívumára épül, csak itt a kettő helyett hat testvérnek kell összetartania. Nem a mostoha akar megszabadulni a gyerekektől, hanem az anya képtelen végignézni, hogy a nagy éhezésben gyerekei hogyan pusztulnak el. Itt is a kisebb testvér az, aki optimizmusával átsegíti társait a nehéz helyzeteken, vigasztalja őket, és amikor a szükség megkívánja talpraesettségével és leleményességével megmenti az idősebb testvéreket a gonosz markából. Az éhség, a felfalás motívumai itt is jelen vannak a történetben, csak kissé másképpen. Lényegük ugyanaz: az anyától való függőséget, a kielégültség utáni vágyakozást szimbolizálják. A hazatalálás azt jelképezi, hogy a nehézségek, akadályok elől nem menekülni kell, hanem szembe kell nézni velük. Egyfajta életstratégiát kínál fel a kis olvasóknak. Ez a mese is megerősíti bennünk tehát azt a tényt, hogy ugyanúgy felelősek vagyunk egymásért, mint önmagukért.
           A kötetbe válogatott többi mese hasonlóképpen egy-egy testvérkonfliktus vagy családi generációs probléma megoldására kínál fel követendő stratégiákat.

         A kötetet Szalma Edit illusztrálta, a sorozatból többet között még a Törpékről és manókról, Lustákról és szorgalmasokról, Csodás szárnyasokról című könyvekhez is ő festett illusztrációkat. Szeretjük Szalma Edit pödrött bajszú, szinte bábszerű mesealakjait, akiknek nemcsak jellemvonásait, arckifejezését, hanem öltözékét is hihetetlen nagy ráérzéssel és bájjal tudja megfesteni. Figurái szinte megszólalnak a mesekönyv lapjain, élettel, érzésekkel teli alakokkal kelti életre a mesék szövegét.

Szeretettel ajánlom a kötetet minden mesét kedvelő kis olvasónak, de különösképpen testvéreknek.

A sorozatról itt.

Megj. Ajánlóm a Könyvmutatványosok internetes magazinnak készült.

Egy újabb segítség az olvasni tanuló elsősök számára

Bálint Ágnes: Mesélő ABC-je

Az olvasás megtanítása az anyanyelvi nevelés egyik legfontosabb feladata, hiszen általa az egész iskolai munkát, illetve az olvasáshoz való hozzáállást alapozzuk meg. Meghatározó jelentőségű feladat,  sikere vagy sikertelensége ugyanis kihat a személy egész életére.

Ma a tanítók különböző olvasástanítási módszerekkel tanítják a gyerekeket olvasni. A 18. századig az ábécé betűinek elsajátítása után, az olvasás gyakoroltatására különböző felnőtteknek szánt szövegeket, pl. a Bibliát olvastatták. Ma már a tankönyvekben közölt kisebb szövegek mellett, melyek az olvasási készség kialakítását és megszilárdítását szolgálják, ún. gyakorló szövegek, különféle segédeszközök, munkafüzetek, szöveggyűjtemények segítik a tanító munkáját. A 60-as, 70-es, 80-as generáció túlnyomórész Varga Katalin Gőgős Gúnár Gedeon ill. Mosó Masa mosodája szövegein gyakorolta az olvasást. Az 1962-ben megjelent, és több mint 40 kiadást megért könyv szövegein generációk nőttek fel. A szövegek vonzóak voltak, a rajzok megkapóak. Nemcsak segítették az olvasást, hanem lényegesen hozzájárultak az olvasás iránti motiváció kialakításához is. A Móra kiadó nemrég jelentette meg Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyvét, mely elődeihez hasonlóan az olvasni tanuló elsősöknek kíván segítséget nyújtani.

A szövegértő olvasás kialakításának alapfeltétele, hogy a gyerek értse is, amit olvas. Olyan szövegeken kell gyakoroltatni az olvasást, melyben a gyerek érdekeltté válik, érdeklődik, kíváncsian várja a végét. Megszólítja a gyerekolvasót. Ha érdektelenné válik a gyerek a szöveg tartalma iránt, akkor szétválik az olvasási technika (lehet, hogy folyékonyan fog olvasni, de nem figyel a tartalomra). Ezt csak olyan szövegek segítségével érhetjük el, melyek magukkal ragadják a kezdő olvasót, és a szöveg dekódolására késztetik a gyereket. A szöveg megértésének, egy mese végkifejletének, üzenetének, annak megfejtésének izgalma feledteti a betűzés, összeolvasás okozta nehézségeket. Balázs Ágnes Mesélő ABC című könyve éppen ezt a célt szolgálja. Általa az olvasni tanuló elsősök számára a betűvadászat izgalmas felfedezéssé válhat.

Egy kezdő olvasónak még minden felismerési kulcsra szüksége van. Ilyen kulcs lehet egy összefüggő szöveg, mese, illetve a meséhez készült illusztráció, ahol következtetni tud a szavakra. A Mesélő ABC-ben közölt történetek, és Kállai Nagy Krisztina kedves rajzai segítik az első gyerekeket abban, hogy a gyakorlottság növekedésével a felismerési kulcsok egyre inkább tartalmiakká váljanak. Az illusztrátor annyira érti és érzi ennek a korosztálynak a képi világát, hogy még a felnőttet is könnyedén visszarepíti az adott korba, amikor hajdanán betűkkel viaskodott. benne közölt mesék és történetek, valamint a gyönyörű rajzoknak köszönhetően a könyvet nyugodtan ajánlom akár óvodásoknak is.

Balázs Ágnes kitűnően ismeri ezt a korosztályt. Tudja, hogy mi köti le az iskolába lépő gyerek figyelmét. Nemcsak találó meséket talált ki a magyar ábécé betűihez, hanem igyekezett egyre több olyan szóval teletűzdelni meséjét, melyben az adott betű szerepel. Meséi így tényleg vadászattá lényegülnek.

Az olvasási képesség fejlesztése nemcsak az olvasástechnika fejlesztését jelenti (betűfelismerési gyakorlatok, szótagolás gyakoroltatása, stb.), hanem a szövegértő olvasás gyakoroltatását is, melyet nemcsak a szavak szintjén, hanem a szövegek szintjén is végeztetünk. A kisebb mesék olvastatása tulajdonképpen az olvasás begyakoroltatását szolgálja. A szövegolvasási időszak legfontosabb céljai között szerepel az olvasás megszerettetése, a szövegértés fejlesztése, a szövegfeldolgozás tanítása. A Mesélő ÁBC könyvben közölt színessel kiemelt betűk segítik az olvasást, a meseszerű történetek pedig kitűnő alkalmat biztosítanak a szövegértés fejlesztésére. A könyvben található mesék zöme tanító mese, és ez a 6-8 éves gyerekek számára, akik az erkölcsi realizmus korszakát élik, megfelelő kíváncsisággal várják a mesék végkifejletét. A szerző a kis olvasókra bízza nemcsak a betűzést, megértést, hanem a tanulságok levonását is. Ezért többszörösen hasznos a könyv. Ezen kívül lehetőséget nyújt a játékra is, szógyűjtésre, szókeresésre, betűszámolásra, kereső olvasási gyakorlatokra stb.

A könyv nem oktatni akar, hanem segítséget nyújtani. Ezért ajánlom oly melegen a Mesélő ABC-t minden pedagógus és szülő számára.

Gyerekkönyvújdonságok a 18. Marosvásárhelyi Könyvvásáron

Akinek nem sikerült eljutnia a 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárba, következzék itt most egy rövid szemle arról, hogy melyek azok a gyerekkönyvújdonságok, melyekkel a legrangosabb erdélyi kiadók (Kriterion, Koinónia, Pallas, Bookart, Mentor, Pro-Print,Gutenberg) idén a vásáron jelentkeztek.

Mindjárt az elején kezdeném a Kriterion Kiadóval, amely indulásától, 1970-től az  Ifjúsági Kiadó jogutódjaként az irodalmi örökségünk és a kortárs irodalmi termés mellett mindvégig felvállalta az ifjúság műveltségének gyarapításául szolgáló alkotások megjelentetését. A kiadó az idén is hasonló művel jelentkezett, mely által főleg az általános iskolásokat célozza meg. Lakatos Mihály Etimó apó csodálatos meséi című könyve az Ezeregyéjszaka kerettörténetének adaptációjára épül, hiszen Etimó apó tizenöt éjszakán át mesél a hódítónak (több mint hatvan mese!), melynek során a király viselkedése teljesen megváltozik. A meséskönyv az O. Nagy Gábor Mi fán terem? című művében közzétett szólásmondás-magyarázatok felhasználásával készült, így a gyermekolvasó Etimo apó tréfás-szomorú meséiből megtudhatja, hogy mit is jelentenek az egyébként első hallásra-látásra érthetetlennek tűnő szólásaink. A könyv kitűnő eszköz lehet tanítók, általános iskolában tanító magyartanárok számára is.

A csíkszeredai Pro-Print rendszeresen részt vesz a hazai és külföldi könyvvásárokon, idén a Fodor Sándor népszerű meseregényének újranyomásával elégítette ki a kisiskolások Csipike iránti rajongását.

Az ugyancsak csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó 3 gyerekkönyvvel képviseltette magát az idei erdélyi gyerekkönyvpiacon, melyek közül az első, a Mesevonat sorozat legújabb darabjaként megjelent Kristó Tibor Kárász Karcsi, a csalihal című verses meséje, mely a vízi világ csodálatos világát tárja fel a gyerekek előtt (Ugyan melyik gyereket ne érdekelné a vizek mélyén rejtőzködő valóságos lények birodalma a Vízipók, csodapók című nagyszerű mesefilm megtekintése után?!). A mese rajzait a sorozat illusztrátora, az erdélyi gyerekek által jól ismert Csillag István rajzolta. Újdonság, hogy a kiadó a puhakötésű füzetekről áttért egy igényesebb, keménykötésű kivitelezésre. A kiadó második újdonsága a Kozma Mária által írt a Régiségek Gyergyóból, mely az író 2011-ben megjelent Régiségek Csíkországból című  szintén történelmi regéket egybegyűjtő kötet folytatása. Az író hiteles forrásokból táplálkozva meséli újra az utókornak ezeket a neves folklórgyújtők által Gyergyó környékéről hajdanán feljegyzett igen értékes népköltészeti alkotásokat. Így menti meg az enyészettől Gyergyó nevének eredetét, a Bucsin-tető, Gyilkos-tóhoz kapcsolódó hiedelemmondákat, valamint olyan mitológia hősök és régi korok alakjait, mint a székely nemzetségek vezetői, Attila hun király, a remetei kincskereső Mundra testvérek, a híres gyergyói tutajosok, a szárhegyi ezermester, Buccow generális, a gyergyóalfalvi hős Ambrus Ferenc, a moldvai rabló Fekete Vaszilij stb. A kötetet a gyerekek által jól ismert csíkszeredai képzőművész, Mezey Ildikó illusztrálta.

A Kiadó harmadik gyermekeknek szánt könyve, irodalmi madárhatározó (ha van egyáltalán ilyen műfaj?!). Szerzője Ferencz Imre, aki azzal a nem titkolt szándékkal faragta rímeit népszerű madarainkról, hogy megszerettesse őket  a gyermekekkel. A könyv az ismeretterjesztő könyvek és az irodalom különleges keveréke, a verseket ugyanis erdélyi és magyarországi természetfotósok ritka szépségű madárportréi teszik szemléletessé, valóságossá. Költészet és madárvilág sajátos egymásratalálása a kötet, mely minden iskolás gyerek kedvére válhat, annál is inkább, mert a versekből a madarak legjellmezőbb vonásaival ismerkedhetnek meg a kíváncsi olvasók.

A kolozsvári Koinónia Kiadó a könyvvásár keretén belül két gyerekkönyvvel kedveskedett mese- és verskedvelő gyerekolvasóinak. Gergely Edó Monyomeséit, illetve Balázs Imre József Blanka birodalma című kötetét a vásárt megelőzően bemutatták a kolozsvári olvasóknak, a vásár alkalmával főleg a marosvásárhelyi gyerekek érdeklődésére számított a kiadó. Gergely Edó első kötetes szerző  meséiben a gyermeki képzelet sajátos szüleményei kelnek életre. A Monyómesék csodálatos, a gyermeki fantáziát kielégítő és izgalomban tartó teremtett világ lenyomatai. A könyvet Kürti Andrea kedves rajzai díszítik.

Balázs Imre József verseskötete kisebbik lányának, Blankának a világát idézi, a szerzőtől immár megszokott igényesen megformált, játékos, rímes, ritmusos hangon. Tartalom és képi megjelenítés (Az illusztrációk előző gyerekverskötetéhez hasonlóan a kolozsvári Keszegi Ági kezemunkáját dicsérik) szerencsés egymásratalálását igazolja az a tény is, hogy Balázs Imre József kötete idén gyerekkönyv-kategóriában Szép-könyv díjat nyert.

Az évről évre igényes gyerekkönyvekkel jelentkező csíkszeredai Bookart kiadó az idén Markó Béla Hasra esett a Maros című gyerekverskötetét jelntette meg, szám szerint a hatodikat. A kötetbe Kovács András Ferenc, a kötet szerkesztője, olyan verseket szerkesztett egybe, melyeket különösen a marosvásárhelyi és környéki gyerekek forgathatnak élvezettel, hiszen benne a szerző a Maros, Nyárád és Küküllő menti falvakat, azok jellegzetességeit, népi hiedelmeit roppant szórakoztató, rokonszenves rígmusokban, képekben jeleníti meg a költő. Bennük a "lokálpatrióta" Markó szólal meg, hiszen a kötetben közölt versek nemcsak ennek a tájegységnek a földrajzi-társadalmi, folklorisztikai jellegzetességeit énekli meg, kifinomult költői hangon, hanem erőteljesen kiérződik belőlük az az érzelmi kötődés is, amely a költőt e tájhoz láncolja. A humor és kedvesség, mely át meg áthatja ezeket a költeményeket, erről az elkötelezettségről tanúskodnak. Nem véletlenül szerkesztette a kötetet KAF, hiszen a 2003-ban megjelent Vásárhelyi Vásár című kötete szép számmal tartalmazott falucsúfoló illetve portrészerű verseket erdélyi falvakról. Markó kötete tehát egy az erdélyi gyermekversköltészetben kanonizált,  a gyerekek által közkedvelt gyermekvers-típusban alkot maradandót. A versek humora az olyan rígmusokból táplálkozik, mint "Póka-apóka", "Székelykál-szundikál", "Toldalag-oldalag", "Kebele-bele", "Nyomát-ütheted a nyomát", stb., a nyelvi humor mellett, a településekkel kapcsolatos kuriozumok teszik érdekessé, szerethetővé ezeket a verseket. Mindebben nagy szerepet játszik a kötet illusztrátorának, Jánosi Andreának roppant szellemes képi világa is, mely méltón avatja a Bookart kiadó kiadványát a  könyvvásár egyik legszebb gyerekkönyvévé.

A Gutenberg kiadó egyedülálló itt, Erdélyben olyan szempontból, hogy a tavaly indított útjára egy lapozó-sorozatot. A kortárs költők egy-egy gyermekverskötetét megjelenítő kortárs erdélyi illusztrátorok által rajzolt lapozók, nagy hiányt pótolnak az erdélyi gyerekkönyvpiacon, hiszen nemcsak a műfaj szempontjából fontos, hogy egész kicsiknek is megjentessenek könyveket, hanem az is lényeges szempont, hogy erdélyi költők verseit népszerűsítsék a legkisebbek körében. A sorozat idei darabja Lövétei Lázár László egyetlen gyermekek számára írt versét tartalmazza, az erdélyi származású Damó István, illusztrátor-képzőművész pompás, barátságos hangulatú rajzaival. A Lázár-kert a költő forgatagos-vidám, természeti képekre és a versnyelv zeneiségére építő családverse méltó folytatása a 0-6 éveseknek szánt sorozat korábbi darabjainak.

És végül, de nem utolsó sorban említsük meg a Mentor kiadó legutóbb megjelent kiadványát, Wass Albert A fogfájós róka című mesekönyvét. A németül írt, Balázs Ildikó fordította mese Rőtfrakk Bertalan erdőlakó viszontagságairól számol be, aki egy éjjel szörnyű fogfájásra ébred. Miközben a róka megszabadul kínzó fájdalmától, megismerkedhetünk az erdő többi lakójának történeteivel is. Cabuz Andrea színes illusztrációi hiteles keretet adnak a történetnek.

A felsorakoztatott vezető erdélyi könyvkiadók alig tucatnyi gyerekkönyvkiadványának száma elgondolkodtató. Annak ellenére, hogy kevésnek mondható ez a szám, mégis a kiadók azon igyekezetét, törekvését igazolja, hogy ezek a kiadók  szűkös anyagi háttérrel a felnőtteknek szánt kiadványaik mellett azért próbálnak tartalmilag és megjelenésben is igényes egy két gyermekeknek szánt kiadvánnyal jelen lenni és megmaradni a magyar gyerekkönyvpiacon.

Megjj. A fontosabb kötetetkről részletes elemzést a Könyvmutatványosok oldalán olvashattok. Hamarosan!

"Jutalmunk, hogy tehettünk"

...mert fontos, hogy a jövő pedagógusai megismerjék a kortárs gyermekirodalmat!



A feladat ezúttal is egy kortárs gyerekkönyv bemutatása volt. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Líceum XI-D diákjai a klasszikusok után örömmel merültek el a kortárs szövegekben. Remélem sikerült megértetni velük, hogy miért fontos a mai gyerekek igényeinek megfelelően kortárs gyerekkönyveket olvasni, ajánlani.  

Közel a titokhoz

”A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és a felületet, vagyis a legfizikaibb, egyúttal a legmetafizikaibb is (…) ez olyan csoda, mintha egy tündér testet öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen metafizikája... a szót akárhányszor úgy... egymás mellé rakni, hogy a verssor csaknem felrobban a feszültségtől, és mégis tökéletes egyensúlyban van..., ha létrehozzuk: csoda." (Weöres S.: A költészet metafizikája)

Szabó T. Anna ezt a csodát képes megteremteni nemcsak felnőtt-, hanem gyermekköltészetében is. Verseivel közelebb enged minket a titokhoz.

A József Attila-díjas erdélyi születésű költő, író, műfordító Szabó T. Anna elkötelezte magát a Magvető kiadónál, hiszen négy felnőtteknek írt verseskötete után az idén megjelent első gyermekverskötete szintén ennél a rangos kiadónál látott napvilágot, és ez önmagában is sokatmondó gesztus. Kiforrott egyéni stílusú költészetéből elsősorban az esztétikum, a könnyed elegancia, a magas fokú nyelvi megformáltság az, ami a gyermekverseiben is megjelenik.

Némileg ellentmond ennek a tudatosságnak az ösztönös, önfeledt játékosság, a wittgensteini értelemben vett „művészetjáték”, az esztétikai lét alapeleme, mely ezekből a gyermekversekből kiszüremlik. Szabó T. Anna játszik. Játszik akkor is, amikor a felnőtteknek ír, és akkor is, mikor a gyermekeket hívja önfeledt, örömteli játékra.

A Tatoktatok című kötet egészében a derűt, a boldogságot, az örömöt hozza magával, a gyermeki lét optimizmusából, a világ megtapasztalásából, annak sajátosan gyermeki látásából és láttatásából fakadó gyönyört. Kifinomult versnyelv, szubjektív, érzékeny, ugyanakkor fegyelmezett költői attitűd, a megismerés izgalma, derűs világkép, a láttatás és az adhatás gyönyörűsége: mindaz, ami felsejlik verseiből. Gyermekversei igazolják a gadameri axiomát, mely szerint a költő leleménye egy közös igazság megmutatása, hiszen itt is, mint minden költői alkotásban, maga a nyelv (világ) kínálja fel önmagát a játékra. Ezért rejtőzik ennyi izgalom a kötetben: a nyelvben rejtőző végtelen játéklehetőségek felkínálása az, ami izgalmat rejt a költői alkotásban. A költő, maga is gyermek, benne él még a játékban. „A tudós tudja, a költő érzi” – fogalmazta meg Arany a világ megismeréséből és annak megmutatásából fakadó esztétikai izgalmat. Szabó T. Anna a kiváló kolozsvári nyelvészprofesszor, Szabó T. Attila lányaként mondhatni, tudja is, de inkább érzi a nyelvet. És azt is tudja, hogy ebben a világban, ahol a játék a legkomolyabb létezési forma, a gyermek otthonosan mozog, mintegy magára lel.

A megismerés örömével átitatott versek a világ kerek egészét tükrözik, és önkéntelenül ahhoz a felismeréshez vezetnek újra és újra, hogy egyedül a gyermeki világlátás, ez a tiszta, éteri, előítéletektől mentes, ösztönös kíváncsisággal áthevített életfilozófia képes erre a derűs, optimista létérzésre. Ebből merít Szabó T. Anna kötete is.

A kötet megjelenése nem előzmény nélküli, hiszen Szabó T. Anna gyermekverseit eddig is a legrangosabb gyermekverskötetekben, gyűjteményekben olvashattuk, így a 2004-ben a Csimota kiadó által megjelentetett, Alföldi Róbert által szerkesztett Formák a tubusból és a 2008-ban a Csimota és a Magvető által közösen megjelentetett Kerge ABC című kötetekben. A mostani kötetbe két korábban megjelentett, Pagony/Csimota és a Csodaceruza kiadók által napvilágot látott, reprezentatív mai magyar gyermekvers-antológiából, a 2005-ben megjelent Friss tintá!-ból, illetve a 2010-ben megjelent Aransityakból is kerülnek be gyermekversek, az előbbiből a Nyelvtörő, a Kalapács-dal, a Hóhullásban, a Kézmosó-vers, a Famese és a Nemzetközi medve-induló, az utóbbiból az Így sétálnak a varjak, a Körforgás, a Teázik a tearózsa, a Szél és a Pitypang című versek. A Tatoktatok, amely tehát közel tíz év gyermekversterméséből állt össze, egységes, jól meghatározott koncepciót tükröző, kiforrott gyermekköltészetről tanúskodó kötet, a szerző első önálló gyermekverskötete.

A kötetben található hatvan vers nyolc ciklusba szerveződik (Nyelvpörgető, Családláda, Mosolymosó, Nyártél, Tearózsa, Varázsdalok, Állatkertész, Vadulás). Az első és utolsó ciklus erőteljes megformálást, fokozott zeneiséget tükröző verseket rostáll egybe, méltón indítva és zárva, egységes egészbe szervezve, nyelvi keretbe foglalva a közbeeső hat ciklus darabjait. A versekben bemutatott mikro- és makrokozmosz mellett jelen vannak a versekben a képzeletvilág különleges szüleményei (Fakatica, Kalap-ács, Űregér). Ebben a világban, ahol a valóság apró részletei éppolyan fontos helyet képviselnek, mint az univerzum makroelemei, a kötet versei egyensúlyt, harmóniát sugallnak. A ciklusok tematikája követi a gyermeki világ legfontosabb valóságrészleteit: a nyelv/beszédelsajátítás folyamatát, a családot, a higiéniai szabályok betartásával kapcsolatos kellemetlenségeket, az évszakokat, a természet elemeit, jelenségeit, az állatvilágot, a varázslást és az egykori vagy képzelt világokat. Benne van ebben a kötetben mindaz, amit a kisgyerek szemével, elméjével befog: a világmindenség.

A kötet bravúros rímjátékra épülő címadó verse (Tatoktatok) mindjárt az első, a tizenkét mondókaszerű verset tartalmazó Nyelvpörgető című ciklusban foglal helyet. Ez a toldalékok igei származtatásából nyert hapax legomenon (tatoktatok) alkotja a kitűnő nyelvi leleményre, a ragrímre épülő vers kérdés-felelet játékát. A játékosságot fokozza a toldalék magas és mély hangrendű változatának variációja („tatoktatok”-„tetektetek”). A kötet első verse tehát izgalmas nyelvi játék-sorozatra invitálja az olvasót, aki a számos agy- és ejtéstorna folytán akár „be is vadulhat” a kötet záró ciklusáig (Vadulás). A kötet első ciklusában foglalnak helyet a címükben is nyelvi hangjátékra utaló versek: a Pisszegős, melyben a csendre intő hangutánzó szavak képezik a sorvégek hangzásbeli összecsengését (Psszt!, Ssss!); a Három nyelvtörögető, melynek darabjai külön-külön is megérnek egy-egy nyelvi-stilisztikai elemzést; a mássalhangzó-torlódások gyakoriságára és az egyetlen magánhangzóra hangszerelt szakaszok által érzékeltetett felnőtt-kamasz szellemi pingpong-játék, a népi névcsúfolókat idéző Pörölő című vers; az idegen hangzású főnevek és jelzős szerkezetek felsorolására, vagyis egyetlen nyelvi-stiláris eszköz dominanciájára épülő Na ezt jegyezd meg!, a „fa” főnév nem hétköznapi szókapcsolataira, szóösszetételeire és jelentésmezőjére rájátszó zseniális verses mese, a Famese; a kalapács/kalap-ács kínrímet felidéző Kalapács-dal; az ötletes (nemez-nem ez) nyelvtani homonimára épülő Nemezelés; valamint a kancsalrímeket segítségül hívó játékos Kicsi kéz.

„Kaotikus romantikus,

szarkasztikus skolasztikus,
eklektikus statisztikus,

hipnotikus politikus”

(Na, ezt jegyezd meg!)

A kötet öt versből álló második ciklusa (Családláda) a családot idézi a hétköznapok és az ünnepek valóságában. A ciklus címében rejtőző szólánc bravúrja játékos családbemutatást ígér. Olyan humoros versek, mint a refrénre épülő Származás, a szabályos 4/3-as lüktetésű Apa mondja, a szigorú anyaképet idéző Anya mondja, a ragrímes, melegséget sugárzó Gatget és a meghitt családi ünnepi hangulatot megjelenítő 4/3-as, 3/2-es váltakozó ritmusú Gyertyaég kerülnek ebbe a ciklusba. A humor forrásait itt is rímfaragás, a játékos szóhasználat, valamint az erőteljes ritmus képezik, melyek a jó gyermekvers zeneiségének elmaradhatatlan kellékei.

„Mama mindig mosogat,

gat, gat, gat,

állandóan rakosgat,

gat, gat, gat.” (Gatget)

Tudjuk, hogy a kisgyermek olykor erős ellenállást tanúsít a higiéniai és egyéb napirendi szabályok betartásával szemben. Az ilyen helyzeteket teszi örömtelibbé a következő ciklus, a Mosolymosó, melynek darabjai: Almajáró, Kézmosó-vers, Fogmosóvers, Öltözővers.

„Cuk-ros, raga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos

ez a kicsi tappancs.

Hozd hát ide most, nos hát, gyere, mosd, Adom a szappant.

(Kézmosó-vers)

„Veszem a zoknim –

de ne vedd zokon

megáll az eszem,

míg ezt megszokom!”

(Öltözővers)

A legtöbb (tizennégy) verset felölelő ciklus, a Nyártél négy évszak jellegzetes történéseit, jelenségeit örökíti meg gyermeki látással, érzékletes, hangulatos megjelenítéssel.

„Télidőben jó eséllyel

számolhatsz a hóeséssel,

csúszós faggyal, csípős dérrel,

sziszegősen szúró széllel” (Télidőben)

Az évszakokkal kapcsolatos ismeretek, akárcsak a természettel, állat- és növényvilággal kapcsolatosak, kétségtelenül nem hiányozhatnak egyetlen gyermekverskötetből sem. A gyermeki elme mágikus, antropomorfizáló gondolkodással közeledik az őt körülvevő világhoz, annak magyarázata foglalkoztatja, akárcsak hajdanán a primitív embert. Az emberré/felnőtté válás, az önmagunkra ismerés folyamatának fontos lélektani kellékei ezek a szemlélődések, eszmélkedések. A ciklus minden darabja egy-egy évszak díszletét vázolja fel a gyermeki kíváncsiságból táplálkozva, mely olykor titokzatos világot sejtet:

„Langyos ködbe balzsamozva,

mint az őszi csillagok,

néznek – titkon sejted őket –

gyermekarcú angyalok.” (Leskelődők)

A Tearózsa című ciklus könnyed, finom, lírai darabokat foglal magába a természetben uralkodó állandó mozgást, a körforgást érzékeltetve: Teázik a tearózsa, Szőlő, Szélkalap, Pitypang. A versekben kibontakozó képi világ az antropomorfizáló gyermeki természetszemléletet tükrözi. Megkapóan szép költői képek villannak fel a ciklus utolsó versében:

„Derengő ezüstport szitál

a holdvilág.

Szenderegnek a fű között

puhácska bóbiták.

„Az álmos képű telehold

felettük őrködik,

óvja mezők és ligetek

jó szagú fészkeit” (Pitypang)

Izgalmas ősi világot idéz a kilenc versből álló Varázsdalok ciklus. A hagyományos népi élet ismert elemeit vagy az archaikus világ feledésbe merült ismérveit jelenítik meg a Kiszehajtás, a Lucázás, a Boszorkánydal, a Varázsdal, a Sámándal című versek:

„Luca napján nincsen munka,

dolgoztatok eleget!

Ne mossatok, ne fonjatok,

ne süssetek kenyeret”(Lucázás)

Állatokról írni, állatokat megénekelni nagyon hálás feladat, hiszen az állatvilág a gyerekek kedvenc témája. A következő ciklus, az Állatkertész varjakat, cinegét, lovakat és egyéb érdekes állatot soroltat fel. Továbbá a Ki ez itt? című versben szereplő, több darabból álló, négysoros találós kérdésre emlékeztető, párbeszédre épülő versikékből a nünükéről, a makiról, a Hanamanamáról, a nanduról, az albatroszról és a sakálról tudhatunk meg roppant szellemes és érdekes dolgokat.

„- Ki ez itt, mondd, mama! Na, ki?

- Ez bizony egy mama-maki.

- De mért van két feje neki?

- Mert a kölykét felemeli.”(Ki ez itt? )

A szerző dalszövegíró képességéről tesznek tanúbizonyságot az utolsó ciklus (Vadulás) zseniális dalai (a swing vagy a blues lüktetését imitáló Vitézdal és a Kalózdal), melyek olyannyira frissek és fülbemászóak, hogy lehetetlen nem dúdolni őket egy-két felolvasás után. Az utolsó ciklusban az előbbieken kívül a különleges figurákat bemutató Két vérnyúl és Az űregér, valamint a szerencsejátékokban rejlő veszélyt megéneklő Szerencsejáték című versek foglalnak helyet, illetve a Friss tinta! antológiából jól ismert, kitűnő nyelvi bravúrt rejtő Nemzetközi medve-induló, amely különböző magánhangzókra variáltan ismétli meg a költemény első szakaszát. Ez az eszperente-játék kitűnő nyelvtörő, az egy-egy magánhangzóra hangszerelt refrénszerű szakasz különös hangélményben részesíti az olvasót, ugyanakkor egy kedves kis mackó-dal is egyben, hiszen a játék mackó minden kisgyermek életében fontos kabala.

A költő a felfokozott hangulat tetőfokán hagyja abba ezt a végeérhetetlen játékot. Erre utal a kötet záró akkordja („és a töb/bi”), mintegy érzékeltetve, hogy ez a nyelvi játék, rímes tréfa a végtelenségig folytatható, nyelvünkben ugyanis kiaknázhatatlan játékforrás rejlik.

A kötet erénye a tartalmi szempontokon (a gyermeki, kedves világ bemutatásán) túl a versmondás, a versszöveg megformáltságában, akusztikai-zenei kifejezőerejében rejlik. Szabó T. Anna nagyszerűen uralja a nyelvet. Erről tanúskodik kitűnő rímtechnikája. Verseiben valamennyi ismert rímfajtával zsonglőrködik, pl. páros rímű a Nagytakarítás, félrímű a Leskelődők, keresztrímű az Ünnep, egész rímbokrokat találunk a Vattahóban. Leleményesen aknázza ki a rím lehetőségeit is ragrímekkel, kínrímekkel, csacska vagy kancsalrímekkel.

A költemények verselése általában hangsúlyos, a hagyományos népdalformák mintájára épít, a népdalok egyik leggyakrabban előforduló nyolcas (Télidőben), tizes (Zenebona), felező tizenkettes (Augusztus) verssoroktól a tizennégyes hosszúságú sorokig (Űregér), az újszerű rövid ötös szótagszámú verssoroktól (Fogmosóvers) a képversig (Körforgás). Gyakran találkozunk a kötetben refrénszerű versekkel (Származás), de váltakozó ritmusú verssel is (Gatget). Álljon itt példaképpen a Származás című vers refrénjének megkapó ritmusa (tá-ti-ti-ti/ti-ti-ti//tá-ti-ti/tá-ti-ti-ti//tá-ti-ti/tá-ti-ti-ti).

Édesapa, nagyapa,

dédapa és ükapa,

szépapa és ősapa,

papparappapappara…”

Formai szempontból nemcsak a verssorok felépítésére jellemző a változatosság, hanem a versépítkezés, szövegtagolás másik jellemzőjére, a versszakaszok struktúrájára is, melynek gazdag palettájával kísérletezik a szerző. A strófatípusok a kétsorosaktól (Augusztus) a harminckét soros versformáig (Famese) terjednek. E két szélsőséges hosszúságú tagoláson belül megtaláljuk a hagyományos, szabályos négysoros (Gyertyaég, Kicsikéz) és a modern versképű strófaszerkezetet (Körforgás) is.

Ugyancsak nyelvi leleményességre utal a szóválasztás. A szógrammatika stiláris lehetőségeinek kiaknázása mellett a költő különleges hangzású szavakat választ, melyek a versek zeneiségét erősítik, akusztikai telítettséget kölcsönöznek a versek hangzásvilágának. Egyéni alkotású szavak nemcsak a címekben érhetők tetten (a metaforikus „vattahó”, a szokatlan szóösszetételek, mint az „állatkertész”, a „nyártél”, a „mosolymosó”, a „szélkalap” vagy az éppen közönségességével ható predikatív viszony egy szóba sűrítése: „gyertyaég”), hanem a versszövegben is: „fatanáruraság”, „almajáró almaság”, „napernyővirágok” stb. Tudjuk, hogy a versek igen fontos tartozéka a szóhangulat, melynek forrása lehet a szó fogalmi tartalmán kívül a szó hangalakja vagy eredete. Különös hangulatot hordoznak az olyan szavak, mint: „ispilángi”, „szipákolsz”, „kupál”, „fattyat”, „csikizés”, „hékás-békás”, „macera”, vagy a mai köznyelv kifejezései: „ne pörögj be!”. Kedvencem a Kiss Ottó Bandarinjára emlékeztető nyelvi lelemény a Fogmosóversben, ahol a köznyelvi ejtés színezéséből nyert evokatív forma kölcsönöz tréfás hangulatot a költeménynek:

„Mofom a fogam,

habof a fám.

„Jó alapofan!”

Fól a fafám.”

Derűs, gyermeki világ bontakozik ki előttünk a kötet lapjairól, és ebben a hatáskeltésben nagy szerep jut a nemzetközileg elismert Kárpáti Tibor összetéveszthetetlen stílusú rajzainak. Egyedi formateremtő művészete jól illik Szabó T. Anna nyelvileg igényesen megformált, a képzeletvilágból és a nyelvből építkező humort magában hordozó gyermekköltészetéhez.

Az egész kötet egy nagyszerű nyelvi játék. A létezés örömének, a világ felfedezésének, megélésének gyönyöre az, ami a Tatoktatok kötetből sugárzik. Modern nyelvi ötletei, rímtréfái, szógyötrései könnyed játékosságról, ösztönös rátermettségről, költői tehetségről vallanak. Szabó T. Anna kötete komolyan veszi a gyereket: ezt bizonyítja a nyelvi megformáltság igényessége. Gyermekeknek írni nem holmi gügyögést jelent, hanem a legkomolyabb feladatot, hiszen a gadameri értelemben vett játék csak akkor mutatkozik meg, ha komolyan vesszük. Ez a játékos komolyság és igényesség avatja Szabó T. Anna kötetét az utóbbi években megjelent egyik legrangosabb gyermekverskötetté.

Megj. Megjelent a Látó Szépirodalmi Folyóirat novemberi számában.