2015. április 16., csütörtök

Szerelem és más fura szavak


„Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.” (Lázár Ervin:  A Négyszögletű Kerek Erdő)

A 15-16 éves korosztály kedvelt témája a szerelem. A Szerelem és más fura szavak az említett korosztályt célozza meg a címben jelölt témára reflektálva. A könyvet mégsem maga a téma teszi vonzóvá, hanem az, ahogyan bemutatja a témát: üdén, fiatalosan, mai nyelven, szórakoztatóan.
A 16 éves kor küszöbén álló Josie több nyelven beszélt. No, nem idegen nyelven, csak a különböző kontextusoknak megfelelően  más nyelvet használ a középiskolában, másat a barátaival, a barátjával, tanárával, a „szőkék” nyelvét, bulinyelvet stb. Ezek közül egyik sem a saját nyelve. Igazából egyik nyelvben sem érzi otthon magát. Úgy érzi mindegyik egy-egy szerepnyelv. Erről tanul az iskolában is pszicholingvisztika tanárától, és erről a csoportnyelvi, nyelvhasználati kérdésről készíti év végi dolgozatát.
16 éves születésnapján megérti, hogy azt a nyelvét, melyben legőszintébben tudja kifejeznie magát, anélkül, hogy megjátszaná magát, nos, ezt a nyelvet csupán két ember érti igazán, s ez nem más mint Stu, a legjobb barátja, akivel együtt járnak egyetemre, illetve nővére, Kate, aki épp közelgő esküvőjét tervezgeti.
Mikor Kate, a nővére bemutatja a barátját, csak a hibáit látja, és mindent elkövet, hogy megakadályozza ezt az általa baljóslatúnak ítélt esküvőt. Hasonlóan Kate is azon van, hogy kedvébe járjon húgának, és hogy vőlegényét elfogadtassa vele.
A két testvér között kirobbant háború közben mindvégig azt látjuk, hogy a felek pokolian szenvednek.  Josie körül kapcsolatok bomolnak fel, legjobb barátja is gyakran cserélgeti barátnőit, ő is túllép egy kapcsolaton, Stefannal, miután rá kell jönnie, hogy nem érzi azt a vonzalmat, szerelmet, mely egy életre megalapozna egy kapcsolatot.
A könyv az értékek mentén alkot képet az igazi kapcsolatokról, ezt példázza  Josie szülei és nagyobbik nővérének sikeres házassága. Ilyen elvárásokkal indul el ő is a nagy Ő megkeresésére. És mikor már biztos benne, hogy a szimpatikus 26 éves, tíz évvel idősebb tanára igazi érzelmeket vált ki belőle, és hinni kezd a szerelemben, nővére szemébe mondja az igazságot: nem illenek össze. Rá kell jönnie, hogy tanára nem viszonozza érzéseit, a nyelv, melyet használ, csupán egy udvarias kommunikációs viszony tanár-diák között. Egyetlen funkciója a kapcsolattartás. Erről épp tanára tart kiselőadást. Nővére jóslata beigazolódik.  Ekkor kezd el töprengeni az emberi kapcsolatok és a nyelvhasználat összefüggésein.
A körülmények arra késztetik, hogy rájöjjön, hogy Kate az az ember az életében, akivel szavak nélkül is megértik egymást, mert ő az, aki igazán megérti az általa használt nyelvet, nem kell megjátszania magát. Igy tudja elfogadni Kate vőlegényét is, és ez vezeti rá arra a felismerésre is, hogy Stu, az a fiú, kinek társaságában minden ebédjét elfogyasztja, és akivel együtt járnak az egyetemre, ő az, akivel elképzelhetőnek tartja egy egész életen át tartó kommunikációt.
"Michinganben születtem de Ohióban nőttem fel. Középiskolás koromban annyira szégyenlős voltam, hogy az iskola pszichológusa is megkérdezte, szeretnék-e beszélgetni vele. De túl szégyenlős voltam ahhoz is, hogy igent mondjak...
Az írásról csak annyit: Muszáj írnom. Hogy miért? Fogalmam sincs."
Erin McCahan

A Szerelem és más fura szavak a szerző, Erin McCahan második regénye.  A 420 oldalas vaskos ifjúsági regény 2014-ben jelent meg, és már 10 nyelvre lefordították.  A magyar megjelenést a Kolibri Kiadónak köszönhetjük, a fordítás Vereckei  Andrea munkája.  

2015. március 7., szombat

A csecsemőkori és kisdedkori olvasóvá nevelésről


A 0-3 éves kor az egyik legfogékonyabb, legtermékenyebb időszak a kisgyerek életében. A kisdedet ért környezeti nevelő hatások mélyen beívódnak tudatába, személyiségébe. Ekkor ismerkedik meg a környező valósággal, ekkor gyűjt tapasztalatokat a kommunikáció verbális és nem verbális elemeiről. Ennek a kornak egyik legfontosabb szerzeménye a beszéd és a járás, miközben emocionálisan igen nagy mértékben kötődik az anyához. Ebből a három fontos személyiségfejlődési tényezőből kiindulva, a csecsemő és a kisded szükségleteinek ismeretében a következőképpen írhatjuk le a gyerek és könyv kapcsolatát, mely egyben az olvasóvá nevelés megalapozását is jelenti.

A gyermek személyiségfejlődésének szempontjából döntő tényező, hogy milyen kulturális környezet veszi körül. Éppen ezért igen fontos, hogy az anya sokat beszéljen a gyerekéhez. A könyvek közös lapozgatása érzelmi élvezetet nyújt már a 6 hónapos csecsemőnek, aki eleinte a beszéd dallamát, ritmusát, paraverbális tényezőit érzékeli. Ezért ajánlott ebben a korban a mondókázás, versmondás. A mondókák (Kerekítő), gyerekversek (Móricz Zsigmond: Iciri-piciri, A török és a tehenek, József Attila: Altató, Petőfi Sándor: Arany Lacinak, Nyulász Péter: Baba bab stb.) erőteljes zeneisége, ritmikussága, az ismétlődések sora épp a csecsemő beszédészlelésének szintjén hatnak, biztosítják ezáltal az anya-gyerek közötti érzelmi kötődés megerősítésén túl a gyerek mozgásigényének, a beszéd alapvető jellemzőinek: a ritmusnak, tempónak, a dallamnak az érzékelését, észlelését, mindez pedig nagy élvezetet nyújt a csecsemő, de még a kisded számára is. Az elsajátított mondókák segítségével gyakorolja a gyerek a beszéd automatizmusait, a tiszta beszédhallást, a helyes légzést, a helyes ejtést, az artikulációt. A versek, mondókák ismételgetése alkalmat teremt a gyermek számára a beszédtempó, ritmus, hangsúly, hanglejtés gyakorlására is.

A 0-3 éves kor másik nagy szerzeménye a nagymozgások terén a kúszás, mászás és járás, ezzel párhuzamosan a finommotorika is fejlődésnek indul, ez utóbbi a tárgyakkal való manipulációban érhető tetten, mely a valóság, a környező világ felfedezési vágyából, a kíváncsiságból fakad. A gyerek ismerkedése a könyvekkel már 6 hónapos korában elkezdődik Eleinte a könyvre mint játéktárgyra tekint.. Lassan elsajátítja a lapozgatás készségét, és rájön, hogy a könyvek által egy „színes világ” tárul fel előtte. Ennek a kornak a műfajai a puhakönyvek, lapozók, leporellók, melyek tartós anyagból készülnek. A tárgyakkal való manipulációnak köszönhetően fedezi fel a gyerek a környező világot. A valóság megismerésének folyamatot serkenthetjük, ha a képekről, a tárgyak hiányában, közvetve szemléltetjük a valóság elemeit, a baba kérésére a szülő ismételten megnevezi a látottakat. A „Mi ez?- korszak” legfontosabb gyerekkönyv műfajai éppen ezért a babaszótárak, ahol egy-egy oldalon csupán kevés tárgy, állat stb. szerepel. Ilyenkor a gyereket a felismerés öröme, a megnevezés sikere készteti a továbblapozásra. Ennek a tevékenységnek a közvetlen és számottevő eredménye a szókincs gyarapodása, mely a beszédprodukció alapját képezi.

A beszédkészségfejlesztés igen fontos eszközévé válhatnak ebben a korban a böngészők, mely kiváló teret biztosítanak a beszéd gyakorlására. Általuk az anya interaktív kommunikációs kapcsolatot létesít a gyerekkel, kérdéseket tesz fel, irányíthatja a gyerek megfigyelését, fejleszti a gyerek figyelmét, a képről való olvasást. Ennek a szakasznak a végére tehető a „Miért?-korszak”, mely a gyermekben rejlő ösztönös kíváncsiság megmutatkozásának példája. Ezt az érdeklődést az anya maximálisan kiaknázhatja a beszélgetéssel, melynek kiindulópontjául egy-egy képeskönyv, illusztráció szolgálhat.

2-3 éves korban lírai műfajok (mondokák, versek) mellett a kisebb gyerektörténeteket elbeszélő könyvek segítségével elégítjük ki a kisded történetéhségét. Olyan könyvekre gondolok, mint Marék Veronika Boribonról szóló könyvei, Berg Judit Maszat-sorozata, melyek a kisgyerek mindennapi életének egy-egy hétköznapi történését, mozzanatát, problémáját mesélik el képek segítségével. A kisded könnyen magára ismer ezekben a szereplőkben, még ha esetenként állatok is, és ez az azonosulás teszi lehetővé az indirekt nevelési hatás megvalósulását. A történet egy-egy mozzanatát megjelenítő kedves, a gyerekhez közel álló illusztrációkból a gyerek megtanulja a képolvasást, amely a későbbiekben az alapkészségek elsajátításának fontos feltételéül szolgálnak. Mindezeken túl ezeknek a kisebb narratíváknak a megértése a gyerek részéről képezik a következő szakaszban, az óvodáskorban elkezdődő irodalmi nevelés alapját.

Megj.
A cikk a Rainbow katalógusban jelent meg


Gondolatok az olvasóvá nevelés megalapozásáról


Sokszor feltesszük a kérdést, hogy hogyan lehet olvasóvá nevelni a gyerekeket? Sokat gondolkoztam a kérdés megválaszolásán, de sohasem sikerült kibontani az összefüggéseket a maguk teljességében.
Mivel leggyakrabban kismamák kérdeznek, az alapok felől közelítem meg a kérdést.
Úgy gondolom, hogy csak az az anya tudja elültetni az olvasás iránti vágyat, aki az anyává válással párhuzamosan gyermeki lélekkel tud örülni az életnek, gyermeki kíváncsisággal tudja belevetni magát a világ újrafelfedezésébe. Természetesen ennek a folyamatnak a feltétele az ősi emberi kíváncsiságon túl, a szeretet.
Az anya  a gyermeke megszületésével valami isteni eredetű változásnak, fejlődésnek a tanújává válik. Részese egy olyan folyamatnak, amelyet csúnya szóval  egyedfejlődésnek, személyiségfejlődésnek nevezünk. Igazából az emberré válás csodálatos folyamatának, annak tudatos átélésének tanúi lehetünk. A gyermek másképpen lát, mint mi. Weöres Sándor, Hamvas Béla sejtették meg ezt a titkot: a gyermeki világlátás fantasztikumát. A gyermek mágikus gondolkodása, világban való benneléte, az élet megélése a maga teljességében, ez az, aminek ismeretében minden igazi  költő, író fejet hajt a gyermeki előtt. (Weöres mondta valahol, hogy minden gyermek költő.) Az ősi, az igazi, a teljes, a mágikus, misztikus, a valódi jelzőkkel illetett világkép. Amit mi felnőttek elveszítettünk azáltal, hogy felnőttünk, és szerepeket játszunk, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak.
Pedagógusként most értettem meg a nevelés meghatározásának spekulatív voltát, amikor azt tanítjuk, hogy a nevelés nem más, mint személyiségfejlesztés, vagyis az egyén  társadalmi beilleszkedésének segítése. Már régen rossz, ha a társadalmi elvárások mentén közelítünk a gyerekhez, ha szerepekre tanítjuk őket. És most értettem meg a rousseau-i antipedagógia, nemnevelés lényegét, akkor  vagyunk jó nevelők, ha nem nevelünk.
És ezt a gondolatot továbbfolytatva,  az olvasóvá nevelés sem mint egyfajta tudatos, célirányos folyamat tételezhető, hanem a spontán szeretet, és gyermekkel való együttlét, a gyermekünkkel való közös újraalkotása a valóságnak, a gyermekkel való közös újrafelfedezése a világnak, de úgy, hogy a gyermeki gondolkodást követjük, próbáljuk a gyermek szemével látni a valóságot, egykori gyermeki mivoltunknak az újrafelfedezése, gyermekkorunk újraélése által. Igy indul az olvasóvá nevelés. Anyaként meglesek valamit abból a titokból, amely képességet én, felnőttként már rég elveszítettem, de gyermekem ismét megtaníthat rá. Olvasóvá nevelés, esti meseolvasás, az én felfogásomban nem más, mint ráhangolódni egy szövegre, a gyermekem jelenlétében, miközben ő irányít, az ő értelmezését próbálom magamévá tenni. Az olvasás, az értelmezés aktusa játék – írta Gadamer.  Azt tanítjuk, hogy csecsemőkorban a könyv játéktárgy. Ilyen vonatkozásban, a a meseolvasás, mesemondás sem más, mint játék.  (A játék viszont egy igen komoly dolog.) Mikor olvasunk a gyermeknek, játékra hívjuk a gyermeki képzeletet, a gyermeki megértést, hogy általa megfejtsük a titkot. A létezés titkát. A valódi mese élni tanít. Mondják a nagyok. A gyermek tudja ezt. Jobban érti a mesét, mint mi. Mert egy ősi tudás, jelrendszer, szimbólumrendszer birtokában van. Nem kell értelmezni, lefordítani neki a mesét. Érti ő. Ezt kellene valahogy eltanulni tőle.
Mesét olvasni a gyereknek azt jelenti, hogy nyitott lenni a gyermeki értelmezésre. Annyit jelent, mint együtt lenni a gyermekkel, miközben ő elképzel egy világot, miközben ő a hallottak alapján értelmezi a világot. A jelenlét, a világban való benne lét ez a gyermeknevelés. És ennek avatott és ünnepi aktusa a meseolvasás. Szövegek, melyek által együtt lehetünk gyermekünkkel a valóság felfedezésében, a világot értelmező, az életet megismerő gyermeki elmével. Igy köt össze szöveg szülőt és gyermeket. (Móra Ferenc nevezi szülőnek az édesanyát. Mintegy az anyának kisajátítva a fogalmat. Mikor gyermekemnek olvastam a Kincskereső kisködmönt, ezen ő igen elcsodálkozott. „S akkor  apa nem szülő?” Móraferenci értelemben nem. Milyen egyszerű.)

Az olvasóvá nevelés a kötődéssel kezdődik. Az anya-gyermek közötti kötődés képezi alapját. Mikor mesét olvas az anya a gyermeknek olyan, mint mikor a síró gyermekét ölébe vevő anya a ritmust, és a szavak erejét hívja segítségül a felborult rend helyreállítása céljából, a feszült lélek megnyugtatására. S mivel a szavaknak, a ritmusnak mágikus erejük van, nyugtatásképpen hatnak a lélekre. Így biztosítja a ritmus, a szó, az ének, az ismétlés az ősbizalom törvénye alapján a biztonság megélését, a személyiség fejlődésének alapját.

Ezért nyugtató, ezért személyiségfejlesztő az esti meseolvasás. Helyreállítja a rendet. Megszünteti a káoszt, oldja a feszültséget, megnyugtatja a kérdések között vergődő, fáradt és nyugtalan gyermeki lelket. Nemcsak a szó hatalma, hanem az együttlét, a közös értelmezés öröme képezi az esti meseolvasás ceremóniáját,  egy izgalmas napnak az ünnepi lezárását.

A kérdés, hogy én anyaként nyitott vagyok-e a gyermekemmel párhuzamosan haladni a világ újrafelfedezésében? Képes vagyok-e a testi, fizikai tápláláson túl a szellemi táplálék biztosítására? Azt hiszem ez egy anyának sem kérdés! Csak odafigyelés, együttérzés, életszeretet, gyermeki kíváncsiság, ösztönös játékkedv, és mindenekfelett szeretet kell hozzá. Mert olvasni szinte mindenki tud.


Megj. Erről beszélgetünk március 10-én, kedden du. 18 órai kezdettel kismamákkal a Caritas Korai fejlesztő- és nevelő központjában.

2015. február 28., szombat

Vakációs mesedélutan Gutenberg könyvesboltban

Mert könyvek társaságában időzni jó,  gyermekek között lenni, még jobb! 

2015. január 23., péntek

Versek holdról, holdlakókról nem csak holdlelkűeknek

Jelent már meg verseskötete bűvös ládikóról (Bűvös ládikó, Tinivár, 2003)  és az utca emberéről (Virágárus bácsi, Ábel, 2008). Bújt már sárkánybőrbe gyermekek szórakoztatása kedvéért (Sárkánykórus, Móra, 2008). Írt már nyelvtörőket, mondókákat a gyerekek örvendeztetésére (Szósziporka, T3, 2010).  Szólt már mély empátiával kamaszokhoz kamasznyelven kamaszproblémákról (Amit nem lehet megenni, Koinónia, 2014). Tanári pályafutása során közvetlenül megismerhette a vakok, gyengén látók világát, életét. Erről tesz bizonyságot a Világtalan világosság (Móra, 2010) című, megható együttérzésről tanúskodó kötete.

A remek hazai kiadó gondozásában megjelent legújabb gyermekvers-kötete (Hold-világ, Kriterion, 2014) varázslatos világot tár elénk. Valami bájos egyszerűség öleli körül ezeket a verseket, de ugyanakkor titokzatosság is. Gyermekköltészetünk igen gyakori szereplője, képe, motívuma a hold. Nem csak a modern gyermeklíránk nagyjainak verseiben találhatunk „holdidézést” (lásd Weöres Sándor Táncol a Hold, Hold és felhő, Galagonya, Ezüst pohárkádat, Szunnyadj, kisbaba, Őszi éj a mezőn, Nől a dér, álom jár című versei vagy Nemes Nagy Ágnes szürrealisztikus képei a Bors néni könyvében – Minden kedden, Héthold, Bors néni beszélget a Holddal), hanem később, az 1970-es években kibontakozó gyermeklíránkban is gyakran központi figura a hold (pl. Csoóri Sándor Moziba megy a Hold, Kányádi A kíváncsi hold).  De a hold képét idézi számos kortárs költő gyermekverse is, mint ahogyan KAF Holderdője vagy Balázs Imre József Holdkörtéje. Hasonlóképpen Szabó T Annát (Pittypang) és Tóth Krisztinát (Altató) is lenyűgözte már a hold bűvös ereje. 
 
A kötet címadó verse (Hold-világ) már utal arra, hogy egy egész hold-univerzum tárul elénk a kötet következő 46 versében. Gazdag, ugyanakkor mozgalmas világ tárul az olvasó elé. Csöppet sem unatkozunk. A kötet minden darabjában egy-egy holdlakóval ismerkedhetünk meg. Ezt a különös világot hold-vándorok, hold-bűvészek, holdkoboldok, holdudvari bolondok, holdtündérek, holdparipák, holdmadarak és hasonló mesés vagy misztikus lények lakják. Az elvont, kitalált alakokon kívül valóságos, a földi világból ismert gyerekek, lányok és fiúk (Emma, Esztike, Dorottya, Luca, Zsófi, Zita, Rozi, Magor, Dávid, Márk, Áron, Péter, Előd) népesítik be ezt a  költő által teremtett világot. A gyerekek sorát felnőttek, bácsik, nénik egészítik ki (Gitta, Paula, Irma, Pityu, Géza, Frici), akik a költő közvetlen szomszédjai, ismerősei.

Ez a kettősség, a titokzatosság és a hétköznapiság, a valóságos és az imaginárius ilyenfajta egybemosása kölcsönöz játékosságot ennek a költészetnek. Az egyszerű rímjáték, a halk zeneiség, a természetes ritmus teszi könnyen befogadhatóvá, szerethetővé ezeket a verseket a kisebbek körében. A kíváncsi olvasó megtudhatja, mikor pihen a hold-vándor (Hold-vándor), milyen trükkökre képes Hold Huba Töhötöm (Hold-bűvész), mivel tölti egy napját a holdkobold (Holdkobold), mi van a holdkamrában (Holdkamrában) és a holdpadláson (Lomtalanítás), mi kapható egy hold-vásárban (Hold-vásárban). A valós és kitalált alakokkal benépesített Hold-világ a valóság és az irreális, a képzelt világ határán mozog. Ez a fajta ábrázolás, világteremtés mélyen a magyar lírai hagyományban gyökerezik. Gyermeki naivitás, mágikus gondolkodás szüleményei közül bontakozik ki a hétköznapi valóságból merített képi világ: ezek a szereplők ugyanis látszólag éppen úgy élik mindennapjaikat, mint a földi gyerekek és felnőttek. A világ, melyet a költő köréjük varázsol, derűs világ. A finom humorral megrajzolt alakok könnyen megkedveltetik ezt a világot a fiatal olvasókkal. 

 A kötet egyes darabjai titokzatos, sejtelmes világra utalnak (Titok, Kaland, Álom, Égi-csönd, Talány). Ezek a versek a neveket viselő költemények közé ékelődnek, mintegy egybemossák a hétköznapiság és az irreális világ határait. Egyszerű emberek, gyerekek, az ő hétköznapjaik, illetve vágyaik, álmaik keverednek egy megfoghatatlan, titokzatos kozmoszi világgal. A kötet versei épp azt sugallják, hogy csak a költő képes ezt a két világot összekapcsolni, illetve hogy csak az érzékeny lélek tud belelátni a gyermeki fantázia és mágia ősi maradványaiba. A gyermeki látás, a gyermeki láttatás, a világteremtés, a leheletfinom, érzékletes, mégis egyszerű nyelv képes világot teremteni.
Aki ismeri Cseh Katalin költészetét (gyermekköltészetét, felnőttköltészetét egyaránt), az legújabb kötetében is ugyanazzal a megszokott szerénységgel, halkszavúsággal, érzékenységgel találkozik, mely költői stílusának, egyéni világlátásának legjellegzetesebb vonásai közé tartozik. Mindez egybehangzik ars poeticának is tekinthető vallomásával: „Szerintem a vers ajándék, amelyet meg kell tanulnunk elfogadni és befogadni. Ez a folyamat egyszerre gyötrelmes és gyönyörűséges. A kisgyermeknek viszont természetes, mert ő még lénye egészével a versben él, annak ritmusában, zeneiségében, szókapcsolataiban. A költészet varázsa nem kívülről hat rá, hanem belülről, a lélek határain belül. A vers ugyanakkor tükör is, amelybe ha belenézek (beleolvasok), meglátom önmagam, és önmagamban a gyarlóság mellett a magasztosat, vagyis az örök emberit.”
A kötetet a brassói születésű Tomós Tünde nagyszerű rajzai teszik kedvessé, varázslatossá, szerethetővé.
 
 
Cseh Katalin

1961. április 11-én született Erdőszentgyörgyön. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karán, magyar-angol szakon. Jelenleg Kolozsváron él, magyartanárként dolgozik egy lakótelepi általános iskolában. Gyermekverseket a nyolcvanas évek közepétől ír, ezeket a kolozsvári székhelyű Szivárvány valamint Napsugár gyermekirodalmi folyóiratokban publikálja.

2015. január 6., kedd

Nagyálmos Ildikó


Költő, újságíró. 1978-ban született Székelyudvarhelyen. A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium elvégzése után az Erdélyi Napló, majd az Udvarhelyi Híradó munkatársa. Ezt követően Temesváron és Aradon dolgozik a Nyugati Jelen napilapnál, évekig az Irodalmi Jelen irodalmi havilap felelős szerkesztője, majd a Temesvári Rádió munkatársa. Alapító tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának.

Gyerekverskötetek:

A babaház lakói, AB-ART, 2009.

Panna első könyve, AB-ART, 2010. (ill. Molnár Krisztina)

Panna második könyve, Irodalmi Jelen Kft, 2014. (ill. Márton Éva)

Tolna Éva

Költő, író. 1939-ben született Margitán. Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban végezte. 1955-ben érettségizett. 1963-ban a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett magyar szakos tanári diplomát. 1972 és 1985 között Kolozsváron, később Erdély különböző településein tanít. Első írásait a Napsugár közölte 1965-ben.

Gyermekönyvek:


Furfangos szavak, Stúdium, 1995. (unokái rajzaival)

Hol árulnak szeretet?, Tinivár, 1998.(ill. Horváth Gyöngyvér)

Közös játék, közös öröm, Tinivár, 2000. (ill. Forró Ágnes)

A hintaszék meséje, Status, 2002.

Amikor a kő is lágy volt, Tinivár, 2002.(ill. Forró Ágnes)

Cseh Katalin

1961-ben született Erdőszentgyörgyön. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karán, magyar-angol szakon. Jelenleg is Kolozsváron él, magyartanárként dolgozik egy lakótelepi általános iskolában. Gyermekverseket a nyolcvanas évek közepétől ír, ezek a kolozsvári székhelyű Szivárvány valamint Napsugár gyermekirodalmi folyóiratokban jelennek meg.


Fontosabb díjak:

Szép Magyar Könyv Oklevél (2008), Benedek Elek alkotói Ösztöndíj (2009).


Gyerekkönyvek:

Bűvös ládikó, Tinivár, 2003. (ill. Székely Géza)

Sárkánykórus, Móra, 2008. (ill. Kállai Nagy Krisztina)

A Virágárus Bácsi, Ábel, 2008.

Világtalan világosság, Móra, 2010. (ill. Kovács Péter)

Amit nem lehet megenni, Koinónia, 2013. (ill. Bódi Kati)

Hold-világ, Kriterion, 2014. (ill. Tomos Tünde)

2014. november 17., hétfő

Ahol a nap dalolt

A hétfejű tündér - mesepedagógiai foglalkozás
A daloló nappal versenyez... Geréd Jolán zenepedagógusi szerepben

Rendhagyó könyvbemutató: Kürti Andrea volt a vendégünk

Képzőművészeti műhely


Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt Szabó T Anna arca 

A népi kultúra ápolása is fontos számunkra
A csütörtök esti gyermektáncház immár hagyománnyá vált a vásáron
Folyóiratot szerkesztettünk a Csodaceruza jóvoltából

A kortárs gyermekirodalmi alkotások népszerűsítését szolgálta A könyvek harca című könyves foglalkozás

Ekkora érdeklődés övezte a versfaragó műhelyt

A kézműves foglalkozáson könyvjelzőt készítettünk

A bábelőadások a legkedveltebbek a gyerekek körében

Marék Veronika Süni és a barackok című bábelőadását a Habakuk társulat bemutatásában láthattuk
Szalóki Ági legújabb albumából, a Körforgás című lemezéről is hallhattunk dalokat.
Ugye ti is szívesen hallgattátok?

Kár, hogy a székek között nem lehet táncolni!

Az idei könyvvásár kiemelkedő vendége volt Csernik Pál Szende mesemondó 

Egyéni stílusa magával ragadta a közönséget

Totyogókat és szüleiket vártuk szombat délelőtt egy kis mondókázásra, szabad játékra
 
Demeter Éva igazi Könyvmutatványos: puhakönyveket fabrikál a legkisebbeknek, és úgy mesél.
Vagy éppen papírszínházas foglalkozást vezet nagyobbaknak:



Az olvasás népszerűsítése céljából vetélkedőt hirdettünk. Olvasópályázatunkra több mint 250 diák jelentkezett. 

A vásárra érkezett döntős csapatok játékát a kiadó (Cerkabella) és a könyv szerzője (Kertész Erzsi) is nagy örömmel fogadta 


Segítségeim is voltak: egykori, kedves tanítványok


Jövőre ugyanitt!

2014. szeptember 26., péntek

Olvasópályázat indul!

Rendezvényünk programjaival kiemelt figyelmet fordítunk a kortárs irodalom népszerűsítésére, az olvasóvá nevelésre. Ettől a céltól vezérelten a 20. könyvvásárt megelőzően olvasójátékot hirdetünk a gyerekek és fiatalok körében.

A játék kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy az olvasni szerető gyerekek és ifjak újabb igényes kortárs művekkel ismerkedjenek meg, illetve az olvasni kevésbé szerető gyerekek körében is felkeltse az olvasókedvet.

A jelentkezőknek a kijelölt műveket kell elolvasniuk, majd játékos feladatokat kell megoldaniuk, amelyek lehetőséget biztosítanak az olvasói élmények megosztására.


 Négy kategóriában hirdetünk játékot. Figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait és olvasói igényeit a következő műveket jelöljük olvasásra.

  1. III–IV. osztály
     Kertész Erzsi: Dalia és Dália
  2. V–VI. osztály
    Mikó Csaba: Veszélyben a Tölgy!
  3. VII–VIII. osztály
    Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: Időfutár I. – A körző titka
  4. IX–XII. osztály
    Vida Gábor: Ahol az ő lelke

Jelentkezési határidő: október 3.

A jelentkezés módja: 3 fős csapatok (osztályonként max. 2) jelentkezhetnek. A jelentkezésnek tartalmaznia kell a résztvevő diákok nevét, évfolyamát, az iskola nevét, a kapcsolattartó nevét és telefonszámát, valamint a csapat nevét.
Az első 15 jelentkező csapat az olvasásra kijelölt könyvet kapja ajándékba, és minden résztvevő könyvjutalomban részesül.
Tíznél több csapat jelentkezése esetén október végén előválogatásra kerül sor. A döntőbe továbbjutó csapatok a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron találkoznak egy újabb játékra.

Az Olvasd el, és játssz velünk! játék  a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár gyermek- és ifjúsági programjainak keretében zajlik.
Jelentkezés és további információ: office@vasarhely.ro
 

2014. szeptember 5., péntek

Mit olvastunk a nyáron?



 Szép volt ez a nyár. Tele élményekkel. Annyi jó dolog történt vele ezen a nyáron: túl van már élete első táborozásán, nyugodt, csendes vidéki környezetben nagyszüleinél tölthetett egy-két hetet; új bringát kapott a nyár elején, mellyel alaposan körbekerékpározta a környéket;  baráti együttlétek, beszélgetések, rokoni látogatások, családi nyaralás, tengerpart, sátorozás, új társi, kirándulás, na és természetesen legózás a végtelenségig. Mindezt a sok élményt kiegészítette a sok könyv, melyek igazi barátnak bizonyultak a nyár folyamán.
Megáll S. Nopola könyvével a kezében (barátjától kérte kölcsön), és könyvespolcát bámulja. Ősszel kezdi a harmadik osztályt, és idén nyáron szívesen időzött könyvek társaságában. Most fejezte be a Risto Rapper!-t, s azon gondolkozik, melyik legyen a következő: Ella és barátaiVilággá mentem, majd jövök, vagy a Felbukkan egy szombóc. Mind a hármat feltettem a polcára.  Ő majd beleolvas, és eldönti, hogy volna-e kedve hozzá vagy sem. Mert ő már olvasó. Az olvasónak pedig jogai vannak. Például a végig-nem olvasás joga. Vagy a választás joga. A beleolvasás joga. Hogy Pennac tíz parancsolatát kiegészítsük.



           
Mégegyszer megsimogatja a könyv fedelét, és beszúrja a legutóbbi olvasmányai mellé: Bálint Ágnes: Hajónapló. Padtársa kedvenc olvasmánya. Ez a lány rengeteget olvas, jobbnál jobb könyveket. Jó hatással van rá. Bár, kissé elszontyolodott, mikor észrevette, hogy ezt a kötetet már nem a szerző rajzai díszítik. Hiába hallotta, hogy Sajdik Ferenc kitűnő illusztrátor, hogy a Pompom is az ő keze munkáját dicséri, neki úgy is az első kötet (Szeleburdi család) rajzai tetszettek. Rendkívül nagy hatással volt rá a szerző stílusa, humora. Bálint Ágnes könyve tulajdonképpen kamasznapló. Benne a főszereplő, a tizenkét éves Laci, egy háromgyerekes család hétköznapi eseményeiről számol be lenyűgöző stílusban. Erre mondják, hogy „klasszikus”, meg hogy „halhatatlan”. 
Elhatározta - akárcsak a könyvben szereplő két jóbarát, Laci meg Radó, - hogy naplóírásba kezd, és megörökíti a mi családunk történéseit is. Ősszel pedig új naplót nyit, melybe majd az iskolai élet élményeit jegyzi fel. A naplóírás gondolata tulajdonképpen egy korábbi könyv kapcsán fogalmazódott meg benne, az Egy ropi naplója olvasásakor. Ez volt első igazi könyvélménye. Hihetetlen gyorsasággal száguldott végig a hat köteten. Most várja a nemrég megjelent 7. kötetet.


Mielőtt nekifogott volna a Szeleburdi családnak, megismerkedett Miúval és Vaúval. A finn szerzőt, Timo Parvelát a Mérleghintában ismerte meg, azóta kedvencei közé sorolja. Abból még én olvastam fel neki, és ezúttal is vágyott rá, hogy ezek a kalandok, történetek az esti mesehallgatás részeivé váljanak. Annak ellenére, hogy esténként egyedül olvas, szívesen meghallgatja azokat a meséket is, amit a hét éves öccsének olvasok. Az idén nyáron újdonságokból válogattam nekik az esti felolvasáshoz: Fahéjas kertTorzonborz, a rablóDalia és DáliaTündérbodárKicsibácsi és KicsinéniMiú és Vau. Ezekbe ő is belekóstolt. 


 




Öccsével szívesen hallgatták, forgatták, böngészték a régi kedvenceket is, mint amilyen a Garmann nyara, az Apa, irány a tenger vagy a Tatu és Patu sorozat. Ez utóbbi sorozat legújabb kötete (Tatu és Patu elszabadul) vált ismét a nyár kedvencévé. 
Az igazi slágert az iskolakezdés előtt álló öccsének a Kolibri Kiadó jóvoltából megjelent  Hihetetlen történet az óriás körtéről és a Torzonborz jelentették.

  

Második osztály végén Gárdonyi Géza Egérvadászat című könyvét kapta jutalomként tanító nénijétől. Abba is bele szeretne olvasni. 
Még van egy kis ideje...
Egy hét vakáció az iskolakezdésig. 
Lélekben már felkészült rá. De szívesen nosztalgiázik. Egy-két fénykép, könyvborító, játék idézi az önfeledt nyári perceket.  A személyesen átélt élményekhez képzeletbeli vagy fiktív szereplők társulnak. Ezek a történetek, figurák kísérik  lélekben a  harmadik osztályba.