2016. február 17., szerda

Trendy vagy nem trendy?

Beszélhetünk-e a gyerekkönyvek divatjáról? Farkas Katával, az Erdély Tv Női szeszély című műsorának szerkesztőjével beszélgettünk a gyermekirodalmi trendekről.

Szellemi táplálékot a gyereknek!


Gazdag könyvkínálat tárul a könyvesbolt gyerekrészlegére betoppanó szülő elé, aki- nyilván-  a legjobbat szeretné megvásárolni gyerekének. Akárcsak a ruházkodási cikkek vagy az élelem kiválasztásakor, a szülő a könyvek terén is arra törekedik, hogy mellőzze a gyengét, mert a szellemi táplálék is minőségi kell legyen. De milyen a jó könyv? – teszi fel a kérdést Makkai Kinga magyar irodalom és pedagógia szakos tanárnő. Szerinte az, amely alkalmazkodik a gyerek életkori sajátosságaihoz.
A könyv mint játékszer
A pedagógus úgy gondolja, a tárgyakkal való ismerkedés időszakában már adható könyv a gyerek kezébe, azért, hogy szokja a lapozást mint cselekvésformát. Féléves kor környékén ez játéktárgyként jelentkezik a gyerek életében, így olyan anyagból készült könyvek kellenek, amelyek bírják a babrálást, a nyálazást, a rágcsálást, tehát lapozókat, textil- vagy szivacsos könyveket érdemes beszerezni. És mivel ebben a korban a mondókázásnakelengedhetetlen szerepe van, néhány ilyen gyűjteménynek is helye van a kisgyerekes házban. „Ezeket gyakran lehet velük mondogatni, mert ha eleinte nem is a szöveget, de annak ritmusát s a kísérő mozgást hamar megtanulják: auditív élményben részesül a gyerek, az ismétlés pedig biztonságot nyújt számára” – magyarázza Kinga.
 Ismerkedés a mesevilággal
Másfél éves kor után, amikor kinövi dajkanyelvet, a vers és a műköltészet veszi át a mondókák szerepét, illetve fokozatosan megismertetheti a szülő a mese világát is a gyerekkel: a rövid prózai alkotások, a történetek, aképeskönyvek korszaka ez. Két-három éves korig képeskönyveket olvashat a szülő a gyerekének. Ezekben a kép kerül előtérbe, a szöveg nagyon rövid, előbbiek mintegy mankóként szolgálnak a szövegértésben. A figyelem fokozatos növelésével, óvodás korra tíz perces mesét is képes végighallgatni a gyerek, tehát előkészíthető ezáltal az óvodai mesehallgatás időszaka.
 

Mennyiség helyett minőség
Nem kell sok könyve legyen a gyereknek – vallja az irodalom és pedagógia szakos tanárnő. Szerinte, ésszerűbb sorozatokban gondolkodni, mert minden este, meseolvasáskor egy ismert világba léphet be a gyerek. Ugyanannak a szereplőnek a viszontlátása nyújtja a biztonságot számára. Egy-két ilyen szereplő hónapokig vagy akár évekig elkíséri a gyereket. Példaként említi Marék Veronika Boribon vagy Berg Judit Maszat-sorozatát, a klasszikusok közül szerinte József Attila Altató és Petőfi Sándor Arany Lacinak című műveivel érdemes indítani, később pedig jöhetnek a terjedelmesebb mesesorozatok.
„Óvodás korban, a nemi identitás kialakulásának korszakában, a másság iránt kezd érdeklődni a gyerek, így Berg Judit Tündérváros-sorozata nagyon vonzó lehet számukra, vagy Marék Veronika Kippkopp- sorozata is megfelelő ekkor” – sorolja a lehetőségeket. Közben kitér arra is, hogy nincs szükség a sorozat összes részét megvásárolni a gyereknek, inkább tematikákban érdemes gondolkodni, például évszakoknak, élethelyzeteknek (betegség, születésnap, foglalkozások) megfelelően választani. Kinga úgy látja, ma már krízishelyzetek kezelésére is számos olyan könyv létezik, amelyeket mese formájában inkább elfogad a gyerek, például ha  haláleset történt a családban vagy orvoshoz kell menni, nem eszik jól a gyerek, rossz alvó, vagy még nem szobatiszta. Tabuk nélkül, őszintén és humorral tudnak a kortárs szerzők az említett témákról beszélni.
 

Klasszikus vagy kortárs?
A pedagógus nem kezeli dilemmaként a kérdést, szerinte mindkettőre szükség van. Egyrészt a mesék életre nevelő vagy lélekgyógyító, feszültség levezető funkciója a klasszikus népmesékben található meg. Míg a kortárs mesékben gyakran elmarad a boldog végkifejlet, a népmesék mindig jól végződnek, ami azért fontos, mert optimizmust ad a gyereknek. „Úgy nevelünk, hogy mindenre van megoldás, és megéri jónak lenni. Ez az erkölcsi realizmus korszaka, ami nagycsoportos óvodás kor után kezdődik, tehát ötéves kor után értik meg a népmeséket. Közben a kortárs mesék is nagyon kellenek” – hangsúlyozza Kinga.

A mai gyerekeket ezek nélkül talán nem lehet olvasóvá nevelni, mert megváltozott a mai gyerekolvasók igénye. Ha a nagyobbak példáját vesszük, a Harry Potter világsikere bizonyítja a legjobban, hogy a mai gyerek fantáziavilágban él.  A kortárs szerző történetei olyanok, amelyek a gyerek hétköznapi kis világáról szólnak, a gyerek könnyen megérti a szöveget.
Egymás olvasói ízlését alakítják
Második osztály körül a gyerekek már szégyellik, hogy még mesét olvasnak, komolyabb olvasmányokhoz nyúlnának. A legjobb váltás ebben a korban ameseregény. A klasszikusok közül a tanárnő A Négyszögletű Kerek ErdőA kis hercegMicimackóÓz, a nagy varázslóAlice Csodaországban címűeket ajánlja, vagy a kortársak közül Lakatos István, Szabó Magda, Kertész Erzsi meseregényeit. A pedagógus szerint egy harmadik vagy ötödik osztályos diák már meg tud birkózni egyedül is hosszabb szövegekkel. A fiai példájából kiindulva, Kinga elmondta, hogy a kiskamaszok inkább hallgatnak a kortársakra, tehát aszerint választják ki az olvasmányokat, amit a példaképnek tekintett barátjuk olvas. Kézről kézre járnak az osztályban jobbnál jobb meseregények.
 

Esztétikai ízlés alakítása
Kamaszkorig a szülő és a pedagógus választ könyvet a gyerek számára, épp ezért megsokszorozódik a szülő felelőssége, hogy mit ad a gyerek kezébe. A pedagógus azt javasolja, hogy kísérletezni is lehet, ha úgy gondolja a szülő, hogy egy adott olvasmány tetszene a gyereknek, ha az ellenkezője derül ki, akkor félreteszi az olvasmányt. Hiszen az irodalom szubjektíven hat, akár a művészet is: van, akinek tetszik egy bizonyos mű, van, akinek nem. Megtörténhet, hogy az illusztráció miatt utasítja el a könyvet. Az illusztrációk egyébként legalább annyira fontosak, mint a szöveg, mert ez az esztétikai ízlést alakítja, amivel nem születik, de erre is nevelhető a gyerek. Az olvasó egy időn túl észreveszi az azonos illusztrációjú könyvek közti kapcsolatot, vagy lehet, hogy illusztráció alapján választ magának újabbakat. Jó ötlet ilyenkor, ha a szülő magával viszi gyerekét a könyvesboltba, hogy kedvére válogathasson, ha már több példánya van otthon – ajánlja a pedagógus.
 

Példamutatás és kötődés
Az olvasóvá nevelést a pedagógiatanárnő úgy határozta meg, mint egy olyan mozzanata az életnek, amely az egymásra hangolódás folyamatának része: akárcsak az együtt játszás, úgy történik a közös könyvlapozás is. A szeretet kifejezésének egyik jele, hogy ölbe veszi az anya a gyermeket, mondókáznak, képeket nézegetnek: a jó anya-gyerek kapcsolat a feltétele az olvasóvá válásnak. Az esti meseolvasás egy idő után szertartássá válik. A gyerek úgy alszik el, hogy a meseolvasásra szánt perceket az anya csak rá szánta, ez a legszebb ajándék, amit soha sem fog elfelejteni. Ahogyan rögzíti ezt a pozitív gyerekkori élményt, felnőttként is keresni fogja a lehetőséget, hogy felidézze ezt, majd ő is ilyen szülővé váljon: amit kapott, továbbadja. A mese is olyan, mint a néphagyomány, örökség, olyan kulturális érték, kincs, amit tovább kell adni.

Megjelent a Nőileg Magazin áprilisi számában.

Beszélgetés az esti meseolvasás fölöttébb szükséges voltáról

Immár több mint 10 éves együttműködés eredményeképpen a Caritas Alapítvány marosvásárhelyi Korai fejlesztő és nevelő központjában ismét a gyeerekkönyvekről, az esti meseolvasásról beszélgettünk a kismamákkal. 





Köszönet mindenért Mezei Borbálának, a Központ igazgatónőjének!

Milyen könyvet olvasson a gyerek?




Megjelent a Magyar Közoktatás 2015. decemberi számában. Bővebben itt

A 21. Marosvásárhelyi Könyvvásár képekben - 3 nap több mint 20 gyerekprogram






















2015. október 2., péntek

Legyen játék az olvasás!


 Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szervezői kiemelt figyelmet fordítanak a kortárs irodalom népszerűsítésére, az olvasóvá nevelésre. Ettől a céltól vezérelten a 21. könyvvásárt megelőzően a tavalyi évhez hasonlóan olvasójátékot hirdetnek a gyerekek és fiatalok körében.
 
A játék kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy az olvasni szerető gyerekek és ifjak újabb igényes kortárs művekkel ismerkedjenek meg, illetve az olvasni kevésbé szerető gyerekek körében is felkeltse az olvasókedvet.
 
A jelentkezőknek a kijelölt műveket kell elolvasniuk, majd játékos feladatokat kell megoldaniuk, amelyek lehetőséget biztosítanak az olvasói élmények megosztására.
 
A szervezők három kategóriában hirdetnek játékot. Figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait és olvasói igényeit a következő műveket jelölik olvasásra:
 
  1. IV-V. osztály
     Jeney Zoltán: Rév Fülöp
 
  1. VI-VIII. Osztály
     Tasnádi István: A kőmajmok háza

  1. IX-XI. Osztály
     Szabó Tibor Benjámin: Epic

 
Jelentkezési határidő: október 4.

Álomszövő Pendula


Mottó: „Alles ist ein Marchen” (Novalis)

Szász Ilona meseíró, bábszínházi dramaturg. Budapesten született. 1976-ban végzett az ELTE magyar-könyvtár-esztétika szakán. Sokáig gyermekkönyvtárosként dolgozott.  Közben bábozást tanult, így közel került a bábszínház világához, ahol forgatókönyv- és mesejátékíróként is kipróbálhatta magát. Három gyönyörű mesekönyv szerzője: A mindentvarró tű (General Press, ill. Szegedi Katalin), Cókmók, a morgolódó szekrénymanó (General Press, ill. Gyöngyösi Adrienn), és az idén megjelent Álomszövő Pendula (Naphegy kiadó, ill. Szegedi Katalin).
Szász Ilona a tőle megszokott közvetlen hanggal indítja a történetet: „Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében…” Tekinthetjük akár a szerző védjegyének is, hiszen mindhárom meséjét ezzel a kezdőformulával indítja, mely egy távoli, mégis ismerős világba invitálja az olvasót. Nem nehéz kitalálni, milyen célzatosság rejlik e mögött a mondat mögött. A valóság illúzióját szeretné kelteni az olvasóban. A valóság meseivé tételének szándéka abból a kettősségből fakad, mely áthatja az egész történetmondást: a korhű alakokat felvonultató, a környezet valóságos, korhű ábrázolása elegyedik  klasszikus mesemondói hagyományokkal.
A szerző írói stílusának másik sajátos vonása az a közvetlen hang, mellyel a gyerekeket megszólítja: „Ha szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem markoláb történetét”, „Ha most azonnal nem bújtok be a dunyha alá, hanem tovább rosszalkodtok, akkor majd elvisz benneteket a bakucs…” vagy a mese végén „Most hunyjátok le a szemeteket, mert a tündér megszőtte a ti álmotokat is.” Ez nemcsak formai szempontból lényeges, hisz keretbe zárja a történetet, hanem lélektani alapja van: a mesei attitűd kialakításában, a ráhangolódásban segíti a kis mesehallgatót. Mindez a nagy mesemondói tapasztalatról tanúskodik.
Pendula története azt igazolja, hogy a mese az emberi élet epikuma, mely az emberi logikán túl más formát tud adni a létezésnek. Egy olyan világ felismerése áll mögötte, ahol nincsenek határok, amiket át ne lehetne törni, nincs véletlen és hiba, amelyik jóvátehetetlen ne volna. Nincs ledönthetetlen korlát, nincs rossz vég, nincs leküzdhetetlen akadály. Ezekből a lehetőségekből választja ki a mese írója azt, ami korrekciója az emberi életnek. Pendula álmodozásait, a képzeletben vetett hitét, fantáziaszülte meséit édesanyja, Kalapos Marie elítéli, de a mese végkifejletében belátja, mily fontos eleme ez a mindennapi életnek. Szász Ilona olyan főhőst formáz Pendula alakjában, melyet saját világképe alapján gyúr össze. A hit, a szeretet, a jóság, a találékonyság, a képzelet és a fantázia az, ami mindig elmozdítja az emberi sorsokat egy élhetőbb világ, életsors felé – üzeni a főhős által a mese szerzője.
Pendula és Füstfaragó Jakab, Kalapos Marie és Kaptafa Tónió egymásra találása,  akárcsak Málika és Cérnácska Szabócska boldog házassága A mindentvarró tű című mese végén ugyanazt az optimizmust példázza, mint ami klasszikus tündérmesék boldog végkifejletének alapvető funkciója: az ember igazságba vetett hitének, pozitív  világfelfogásának kifejezése. És ez nem más, mint a mesevilág irodalmi megformázásának művészi célja. Ezért kell elpusztulnia Cápafogó Konrádnak (A mindentvarró tű), a gonosznak, és ezért kell megjavulnia Álomrabló Markolábnak az Álomszövő Pendulában. A rend helyre áll, mert a rendnek győznie kell a káosz felett, a jónak a gonosz felett.
Szász Ilona meséje a klasszikus mesék megszokott tartalmi, szerkezeti modelljére épül. A szereplők és minden más mesei elem a tündérmesékre jellemző hagyományos funkciók szerint működik. Ezt a kétpólusú világot a szerző egyéni képzelete teremtette múlt század eleji világ öleli körbe, világ, mely a realitás képzetét sugallja. És ez ismét egy sajátos jellemzője Szász Ilona meséinek: a mese történeti szálát egy részletekre figyelő, a korhű leírás, hangulatos bemutatás kíséri, mely kitér a régi ruházat, a viselet, bizonyos foglalkozások, terek, épületek bemutatására. Az adott kor tárgyi megjelenítésében, a leírások, ábrázolások megelevenítésében kétségtelenül nagy szerep jut az illusztrációknak. Szegedi Katalin szemein keresztül látjuk a szerző által elképzelt világot. A részletes és hangulatos szegedikatalinos illusztrációk, ahogy már tőle megszoktuk, leheletfinom, érzékletes és gazdag lenyomatát képezik ennek a mesei világnak. Meseíró és illusztrátor kétségtelenül összeillenek, egymást kölcsönösen inspirálják ebben az értékalkotó, meseteremtő művészi munkában.

 

2015. augusztus 28., péntek

A kisfiú, aki imádta a matekot (avagy Erdős Pál hihetetlen élete)


Erdős Pál, a XX. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa volt. A korabeli matematikusok véleménye szerint egyénisége, közvetlensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világ egyik legismertebb matematikusává váljék. Különös ember volt. Nem illet bele a hétköznapok világába, mégis sikerült rájönnie, hogyan élhetne csodálatos és hasznos életet. Páratlan pályát futott be, és rengetegen csodálták a munkásságát.
Különös életútját sokan megírták már, többek között Paul Hoffman (Prímember) és Bruce Schechter (Agyam nyitva áll). Egy nagyszerű dokumentumfilm is készült róla, N, az egy szám – Erdős Pál portréja címmel, melyben több percen keresztül láthatjuk, hallhatjuk a nagyszerű matematikust.
Az első gyermekeknek szánt életrajzának szerzője Deborah Heiligman, kinek nagyobbik fia, akárcsak jómaga, már egész kiskora óta imádta a matematikát. Folyton matematika feladatokat kért a szüleitől, hogy azokat megoldhassa. Erdős Pálról is fiúktól hallottak először, aztán, amikor kisebbik gyermekük is folyton Erdősről áradozott, elhatározta, hogy felkutatja életét, és megírja az első gyerekkönyvet erről a „matekos csudabogárról”.  Így született a The Boy Who Loved Math (The Improbable life of Paul Erdős) című képeskönyv 2013-ban, mely nemrég a Naphegy Kiadó jóvoltából a magyar gyermekek számára is hozzáférhető.
A könyv szerzőjének stílusa lenyűgöző: hangját áthatja a csodálat és a rajongás. Nem lehet nem szeretni. Rendkívül hálás feladatot teljesít, hisz nemcsak adósságát rója le a nagy zseni előtt, hanem méltó emléket állít a gyerekolvasók körében a „budapesti varázslónak”, ahogy akkoriban nevezték.
A könyv születésétől haláláig követi nyomon Erdős Pál életét, kiemelve azokat főbb mozzanatokat, melyek meghatározóak voltak sorsa alakulásában: nővérei elveszítése már születése pillanatában, édesapja fogságba kerülése, a család disszidálása. Az életkörülmények, a család életútjának bemutatásán túl betekintést nyerünk a felnőtt Erdős hétköznapjaiba, azokba a matematikai tételekbe, melyek különösen érdekelték, utazásaiba, amerikai, izraeli tartózkodásának eseményeibe, megtudhatjuk különcségeit, és végül megismerjük barátait, akik igen fontos szerepet játszottak életében. A könyv szerzője ugyanis ebben látta nagyszerűségét: Erdős fontosnak tartotta, hogy eszmefuttatásait, eredményeit közzé tegye, hogy a matematikusok közösen gondolkodjanak régi és új kérdéseken, feladatokon. Nem elszigetelten dolgozott, hanem épp ellenkezőleg, remek társasjátéknak tekintette a matekot, és ezzel mindenki szívébe lopta magát. Ösztönző, inspiráló életutat mutat be a könyv. Erdős Pál példakép sok matematikát kedvelő vagy még nem kedvelő iskolás gyerek, ifjú életében.
A könyv vonzereje nemcsak a téma rendkívüliségében, és annak szemléletes, közvetlen hangú megragadásában rejlik, hanem nagymértékben emeli a könyv sikerét az illusztrációk koncepciója és varázsa. Az illusztrátor, LeUyen Pham ugyanis megpróbálta a művészet eszköztára segítségével ábrázolni a matematika világát. Arra törekedett, hogy minden képben elhelyezzen valamilyen matematikai elképzelést vagy elméletet, különös tiszteletet szentelve a prímszámokra. Erdős Pál ugyanis mindenekelőtt a prímszámokat szerette.  A képek alapos tanulmányozása közben az olvasó egyenleteket, ábrákat vagy számcsoportokat fedezhet fel remek szórakozást nyújtva a kis matematikusoknak vagy épp szüleiknek a titkos tartalmak felfedezésében.
Engem személy szerint lenyűgözött a könyv és a számok világa. Nem kevésbé fiamat, aki rajong a matematikáért. J Olvassátok el ti is!