Így kezdődnek az elsőkötetes kolozsvári szerző, Gergely Edó monyós meséi. Hogy, kik is a monyók valójában? Apró szőrmókok, a napfény, a meleg és az éltető eső szerelmesei. Kicsit másak, mint mi, emberek, akik akkor is szeretünk panaszkodni, mikor semmi okunk nem lenne rá. Mert ha igazából tudnánk, mi bánt, akkor nem nyafognánk folyton. Ehhez azonban idő kell, ami manapság ritka kincs. A szerző monyólányokról és monyófiúkról szóló mai meséit olvasva nemcsak ezekkel a kedvesen csacsogó aprócska lényekkel ismerkedhetünk meg, hanem azt is megtudhatjuk, hogy milyen is az élet valójában, milyen igazi értékek vannak manapság veszendőben. A bonyodalmakkal és mulatságos helyzetekkel teli, szívet melengető meséket Kürti Andrea igen kedves és találó rajzai díszítik.
”… valamiért kinéztek maguknak minket a monyók, és még mindenféle furcsa alakban meg fognak jelenni az életünkben. És a te életedben is, biztos vagyok benne, csak figyelj, mert soha nem tudhatod, mikor, hol bukkan fel egy ilyen monyó.”
Gergely Edó jelenleg Kolozsváron élő író, meseíró, fordító.1978-ban született Olthévízen. Több várost mondhatott lakhelyének: Sepsiszentgyörgytől Bukarestig, Helsinkitől Kolozsvárig. Hungarológia szakon végzett a bukaresti egyetemen. Finnből fordít. Folyóiratokban, honlapján , a Transindexen, közösségi oldalakon közli az írásait. A Monyómesékben közölt meséi életszerűbbek, mint korábban íródott szimbólikus meséi. A Monyómeséket a kisfiának, Márkusnak írta, illetve Márkus is szőtte-fonta a maga részéről a mese fonalát. A környezet, melyben a mesék életre keltek a sajátjuk. Cilike Findusz, Betty és a zongora is léteznek a kolozsvári albérletben. Edót érdekli a spirituális világ, az emberi kapcsolatok misztériuma, más írásaiból (is) ezek rögtön kiderülnek. Valami azt súgja nekem, lesz még folytatása gyerekeknek szánt írásainak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése