2012. október 24., szerda

Prágai Tamás: Vadállatok a kabátzsebben

A József Attila-díjas író, szerkesztő, műfordító, kritikus Prágai Tamás első gyerekeknek szánt könyve a Vadállatok a kabátzsebben idén az Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Móra kiadó gondozásában. A szerzőről, aki magyar-angol szakon végzett, irodalomtudományból doktorált a Pécsi Tudományegyetemen, több periodika, könyv, kiadvány szerkesztője, még azt kell tudni, hogy lelkes kertművelő. Ez utóbbi ismeretében, nem lep meg tehát annyira bennünket, hogy első gyerekkönyvében is, egy igen fontos környezetvédelmi problémára hívja fel a szülők, nevelők és gyerekek figyelmét.

A Vadállatok a kabátzsebben történet a történetben. A fiát egyedül nevelő kutatómérnök, Csoma Gábor (Pepita) esténként mesét mond fiának, Csombornak melyben egy ismeretlen afrikai világ bontakozik ki az óvodás Csombor előtt. Az olvasó hamar rájön, hogy a két szálon futó cselekménynek köze van egymáshoz, hisz az állatok átjárnak egyik történetből a másikba. A közvetítés csakis a gyerekszereplők által valósulhat meg. A szerző jól ismeri ezt a korosztályt, tudja az óvodások gondolkodásában a mesetudatnak köszönhetően mese és valóság még nem különül el teljesen egymástól.
Az apa által esténként elmesélt történet egy afrikai faluban (Tapitában) játszódik, ahol egy gonosz varázsló (Ungubu) saját érdekeitől hajtva beleszól egy közösség életébe. A tapitai ősközösség csendben, békében éli megszokott életét mindaddig, míg ez az Ungubu kávétermesztésre nem bírja őket az „arcképes levél” (pénz) megszerzése érdekében. A babcserje ültetvények egyre szaporodnak, a területek egyre fogynak, és ez nemcsak a lakosok életét változtatja meg (egyre több terület megművelésére hajtja őket Ungubu), hanem az állatokét is, hiszen az élőhelyek leszűkülése folytán a kipusztulás fenyegeti őket, ezért vándorlásra kényszerülnek.

Prágai egy igen fontos természeti katasztrófára, az ökoszisztéma felborulására hívja fel a figyelmet, melynek hátterében az önző, kizsákmányoló szándékától fűtött homo sapiens húzódik meg. Ungubu képviseli a klasszikus mesei értelemben vett „rosszat” a könyvben, aki következményekkel nem számolva, egy jobb, könnyebb és civilizáltabb világ megteremtésének ürügyén olcsó munkaerőként használja ki az afrikai őslakósokat.

A leszűkült élettér folytán lakóhelyük elhagyására kényszerült állatok így kerülnek (Ungubu varázsló keze is benne van!) a Tengelic Nagyáruház férfikonfekciós részlegére. Az afrikai vadállatok plüssállatkává zsugorodása szimbolikus értelmet nyer a történetben. Az állatcsapat viszont nem is kerülhetne jobb kezekbe, mint a két főszereplő Csombor és óvodás pajtása, Inci kezébe. Egyetlen fontos cél lebeg szemük előtt: megfelelő lakóhely keresése a kis állatok számára. Törekvésükben szüleik is partnerek. A történet boldog végkifejlete (a Titkos Afrika Állatkert létrehozása, a két csonkacsalád egyesülése) a művet a klasszikus meseregényeink sorába emeli. A könyv párbeszédet folytat a több klasszikus meseregénnyel is, ha arra gondolunk, hogy Milne kisfiának írt Micimackójában Róbert Gida plüssállatai kelnek életre, vagy Prágai  felelőtlen és kapzsi Ungubunguját akárcsak Exupery bolygó-lakóit a kapitalista világ egy-egy kifigurázott alakjainak tekinthetjük. Prágai Exuperyhez hasonlóan lehúzza a leplet a kapitalista társadalom számos visszáságáról, többet között az afrikai közösségek nyugati civilizációk általi kizsákmányolásáról. Csombor és Inci rendkívül naiv próbálkozása szüleik egymásra találása érdekében Erich Kastner két Lottiját juttatja eszünkbe, az állatok gyűlése Kipling Dzsungel könyvét idézi, a könyv indítása viszont, mely egy meghitt esti hangulatban ragadja meg a mesélő apát és gyermekét, a párbeszédes történetszövés szintén a Micimackó kezdetével vagy Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című művének modern narrációs technikájával mutat rokonságot.

A Vadállatok a kabátzsebben, ha úgy tetszik, tanmese a környezetvédelemről, arról, hogy a közel 4 milliárd éves örökség birtokába lépett alig kétszáz ezer éve megjelent homo sapiens gyökeresen felfordította a világ arculatát. A jólét utáni hajszában az ember épp azt áldozza fel, azt pazarolja és szipolyozza, melyből megélhetését nyeri. Nem hagyhatjuk szó nélkül mindazt, ami a Földünkkel történik – üzeni Prágai könyve. Ennek ellenére mégsem hat túlzott didaktikussággal, mert a szerző kiváló meseszövése, közvetlen stílusa megkedveltetik a főszereplő gyerekeket, akik elszántsággal küzdenek az állatok megmentéséért, és azért, hogy a tanyára költözvén, távol a város zajától és szennyétől békés otthont teremtsenek önmaguk és állataik számára. Idillikus befejezés, de óvodás korban az értékek, meggyőződések kialakításának, a nevelés indirekt, egyben leghatékonyabb módjának a mesék a legmegfelelőbb eszközei.

Vannak életkorok, melyekben a gyerekek a legfogékonyabbak bizonyos dolgok iránt. Amit ebben a korban el nem ültetünk a gyerekben, azt talán örökre elszalasszuk. A gyermekkori esti mese soha vissza nem térő alkalom, hogy megbeszéljük „a világ dolgait”. Ebben nyújt kitűnő pédát Prágai papás meséje is.

A könyvet Kőszeghy Csilla illusztrálta. Az afrikai bennszülöttek világának életszerű ábrázolása, a két főszereplő valamint állataik megidézése a könyv hasábjain igazán kedvessé és szerethetővé teszik ezt a távoli világot idéző könyvet. Nem utolsó sorban Prágai és Kőszeghy közös munkája egyértelmű bizonyíték arra hogyan lehet súlyos, égető kérdésekről  már a legkisebb korosztály számára is érthető, élvezhető nyelven írni és rajzolni.

Befejezésképpen álljon itt Finály Olga intelme nem csak fiús apáknak:

„Még ma tiéd, ha nevet, s a tiéd, ha könnye kicsordul.
Még ma csak egy szavadért bárhova menne veled...
Még ma mesélhetnél neki, hidd el, szomjasan inná ajkaidról a mesék sok fura fordulatát.
Még ma mesélne neked pajtásokról s a csatákról,
mint verekedtek imént, s hogy ki futott, ki a hős...

Még ma a mindene vagy. Tudsz mindent és a hatalmad

korlátlan hatalom, férfierőd az erő.

Még ma tiéd. De talán holnap, mire újra felébred,
szórakozottabb lesz, szép szeme másra figyel.
Más színeket, mélyebb értelmet kapnak a dolgok,
nőnek a pajtások, hívogatóbb a szavuk...

Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni mi ketten,

s ő vonakodva felel: dolgom van ma, apám.

Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,

válts vele néhány szót. Légy a barátja! Vezesd!

(Finály Olga)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése