A héten a Caritas marosvásárhelyi szervezete az előző évekhez hasonlóan ismét meghirdette a Nyílt napokat, melynek célja a korai fejlesztő központ által rendszeresen megszervezett gyerekprogramok ismertetése a szülők körében. Ennek keretén belül szerda délután 30 édesanya és két édesapa tartotta fontosnak meghallgatni az esti meseolvasásról szóló előadásomat.
Számomra a kismamák, kisgyerekes szülők jelentik a leghálásabb közönséget, mert tudom, hogy ha hazamennek, tényleg elkezdik az esti mesolvasást. Vagy ha már elkezdték, akkor megerősítést nyernek arra vonatkozóan, hogy az olvasóvá nevelést egész pici korban el lehet kezdeni, olvasni jó, olvasni kell, és megértik, hogy mi mindenhez járul hozzá a későbbiekben a rendszeresen hallgatott mese a gyerek személyiségfejlődésében.
Az előadás folyamán a kismamák szorgalmasan jegyzetelnek. A fiaim első irodalmi élményeiből vett példákon elmosolyodnak, megihletődve hallgatják azokat a történeteket, melyek velünk megestek egy-egy gyerekkönyv kapcsán. Minden bemutatott könyvhöz egy-egy személyes élményt is kötök, ezek a "zárójelek", személyes példák nagy hatást gyakorolnak rájuk. Hangosan nevetnek, ha Lackfi vagy Kiss Ottó verseket olvasok, látom az arcokon a csodálkozást: "Jé, egészen szórakoztató verseket írnak ma a költők!". Aztán ismét elkomolyodnak mikor Boldizsár Ildikó szavaival búcsúzom: "az olvasóvá nevelés első számú felelőse a szülő, aki nemcsak azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat, hanem azzal, hogy mesél" és elgondolkodnak Vekerdy szavain: "Egy életre sérül az, kinek gyerekkorában nem olvasnak mesét".
Hogy valóban elszántak az ügy iránt, és érdemesnek tartották az előadást végighallgatni onnan tudom, hogy a végén sokat kérdeznek, és elérhetőségem után érdeklődnek.
Az előadás folyamán a kismamák szorgalmasan jegyzetelnek. A fiaim első irodalmi élményeiből vett példákon elmosolyodnak, megihletődve hallgatják azokat a történeteket, melyek velünk megestek egy-egy gyerekkönyv kapcsán. Minden bemutatott könyvhöz egy-egy személyes élményt is kötök, ezek a "zárójelek", személyes példák nagy hatást gyakorolnak rájuk. Hangosan nevetnek, ha Lackfi vagy Kiss Ottó verseket olvasok, látom az arcokon a csodálkozást: "Jé, egészen szórakoztató verseket írnak ma a költők!". Aztán ismét elkomolyodnak mikor Boldizsár Ildikó szavaival búcsúzom: "az olvasóvá nevelés első számú felelőse a szülő, aki nemcsak azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat, hanem azzal, hogy mesél" és elgondolkodnak Vekerdy szavain: "Egy életre sérül az, kinek gyerekkorában nem olvasnak mesét".
Hogy valóban elszántak az ügy iránt, és érdemesnek tartották az előadást végighallgatni onnan tudom, hogy a végén sokat kérdeznek, és elérhetőségem után érdeklődnek.
 |
| Magyarázat közben |
 |
| Szemléltetés: Miért hasznosak a böngészők? |
A másfél órás előadás után Móricz gondolata jut eszembe, mely akár pedagógiai hitvallásom is lehetne: "Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése