Demény Péter akárcsak Berszán István és Zágoni Balázs (a megfogalmazás éppen tőle származik) visszaeső. Visszaesőként hódol annak az élvezetnek, hogy gyermekeknek írjon. Éppen ezért Demény Péternek többszörösen hálás vagyok.
Először is azért, mert úgy döntött nem hagyja cserben hűséges gyerekolvasóit, és annak ellenére, hogy gyerekeknek írt alkotásainak ihletője kislánya, Ágota első gyerekverskötetének megjelenése óta lassan kilép a gyerekcipőből, vállalja, hogy íróként továbbra is hangot ad a benne lakozó gyermeki léleknek.
Másodszor azért vagyok hálás Demény Péternek, mert a tavalyi könyvvásáron megjelent meseregényével egy olyan műfajban alkotott, amely nemcsak Magyarországon, hanem itthon is ritkaságszámba megy. Szakmabelieknek nem kell különösképpen hangsúlyoznom ennek a műfajnak a jelentőségét, hiszen a 9-10 éves kiskamasz a „komolytalan” mesékről a „komolyabb” olvasmányra, a meseregényre való áttérése az olvasóvá nevelés, olvasóvá válás igen fontos mérföldköve. Egy szó mint száz, igen nagy hiányt pótol ez a mű Berszán István (A csodálatos úti batyu) és Zágoni Balázs (Barni Berlinben) meseregényeivel egyetemben az erdélyi kortárs gyermekprózában. Demény ezzel meseregényével tagadhatatlanul beírta nevét a műfaj magyar történetébe.
Hálás vagyok a szerzőnek azért is, mert műve egyik főhőséül kitalálta és megörökítette Makk Marci alakját a magyar gyermekirodalomban. Még egy hazai alkotással gyarapodott ugyanis azoknak a gyermekirodalmi műveknek a száma, melynek főhőseként vagy éppen mellékhősként, gyerekszereplőként vagy állati figuraként Marci nevezetű figura áll. Egy alkalommal számba vettem azokat a gyerekkönyveket, alkotásokat, melyek Marciról szólnak. Erről bővebben itt.
És végül azért is hálás vagyok neki, mert olyan rokonszenvvel, bájjal írta meg meseregényének alakjait, annyi rejtett utalással tudta megrajzolni a felnőttek „fantáziátlan”, megrögzült, földhözragadt életét és gondolkodását, hogy akármelyik szülő a maga olvasatával magának érezheti a regényt (legyen az szomszédasszony „udvarlására” hajlamos apuka, gyermekét egyedül nevelő édesanya vagy akár magányával küszködő, igazi barátra és szeretetre vágyó (hó)ember).
Demény Pétert gyerekként, szülőként, felnőttként is jó olvasni. Olvassátok ti is!
A szerzővel készített interjú a Könyvmutatványosoknál olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése