"Sikeres évet tudhat maga mögött idén is a Koinónia Könyvkiadó, ami a gyerkkönyvek kiadását illeti" - hangzott el ma délben a Bernády György Közművelődési Házban a Koinónia Kiadó könyvbemutatóján.
És valóban az erdélyi gyermekirodalom négy értékes gyerekkönyvvel gazdagította a színvonalas kortárs gyermekeknek szánt irodalom repertoárját. A könyvbemutatón Máté Angi egykötetes-elsőkötetes szerző olvasott fel a vásárhelyi közönségnek a Mamó című kisregényéből egy részletet. A könyv egy árva kislányról szól, akit Mamó, a nagymama nevel. A könyv címe első olvasatra a Momóval asszociál, és valóban nemcsak a főhős gondolatvilágában, hanem a könyv tragikus zárásában is fellelhetünk némi rokonságot a két mű kapcsán. Annak ellénére, hogy a szerző első kötetét tette közre, olyan kiforrott stílussal, letisztult nyelvezettel tolmácsolja kötet hasábjain feltáruló szubjektív világot, mintha több évtizedes írói tapasztalattal rendelkezne.
A második figyelemre méltó alkotás Zágoni Balázs szerkesztői munkáját dicséri. A Kincses Képeskönyv sorozat III. kötetéről van szó, mely ezúttal a korábbi két kötethez képest, nem egy erdélyi, hanem egy magyarországi történelmi városba kalauzolja el az olvasót. Először pár példányszámban nyáron a Visegrádi közönségnek (Visegrád idén ünnepli 1000 éves évfordulóját), ez alkalommal már a széles magyar olvasóközönség előtt is bemutatkozhatott. Alapos, fáradalmas munka áll a háta mögött. Készséges történész-csapat, és lelkes illusztrátor, Jánosi Andrea segítették Zágoni Balázs munkáját.
A 36 éves Zágoni Balázs a Barni könyvével, a Barni Berlinben és a Kincses Képeskönyv sorozat megjelenésével szerzett magának hírnevet a kortárs magyar gyermekirodalomban.
A Koinónia Kiadó idén megjelent harmadik gyermekeknek szánt könyve, a kortárs erdélyi gyermekpróza reprezentatív alkotásának tekinthető. Népszerűségét a kolozsvári Napsugár gyereklap jóvoltából a óvodások és kisikolásoknak köszönheti.
A most bemutatásra kerülő mese-könyv a szerző, Zágoni Balázs Barni könyvének folytatása. A lányokról, mármint Barni húgairól, Hannáról és Dorkáról csak a II. részben olvashatunk (Ikrek könyve). (Meg is vádolták az írót emiatt a lányok, hogy hogy is merészelte azt a címet adni könyvének, ha róluk csupán a könyv második felében esik szó).
A Barni és a lányok közvetlen, egyszerű stílusában, a gyermeki szemlélethez való hűségében és a gyermeki világlátás naiv ábrázolásában is az első kötet méltó folytatása. Ilyen meséket olvashatunk benne, mint Rendes mese, Aszfaltos mese, Csokis mese, Kalákás mese, Pontos mese, repülős mese, vagy az Ikrek könyvéből: New Yorkos mese, Sárkányos mese vagy a Tortás mese. "Barni tehát, ez a kolozsvári igazi kisfiú a Kőkert utcából ebben a kötetben megtanul rendet rakni, acsokit igazságosan eloszatni, számítógépezni vagy nem számítógépezni, repülőt építeni és forradalmat szervezni. ezekről szól tehát a Barni második könyve. de a legfontosabb, ami történt vele, mégiscsak az volt, hogy testvére született. Nem is egy, hanem mindjárt kettő! (fülszöveg)
Újdonságként hatott az idei könyvvásáron az erdélyi kortárs irodalomban jól ismert Balázs Imre József (irodalomkritikus, író, Korunk főszerkesztője) frissen megjelent gyermekvers-kötetét kézbe venni. A szerző azokat a gyermekverseit válogatta egybe Hanna-hinta kötetébe, amelyeket már a Napsugárból vagy a Szivárványból ismerhet az erdélyi gyerekolvasó.
Az idén a szerző két verses-kötettel lepte meg az erdélyi olvasóközönséget. A felnőtteknek szánt kötetének címe a Fogak nyoma (szintén a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg), mely a vidra állat köré font mitológikus, mítoszteremtő fantáziájával hozott újat költészetünkbe.
A most bemutatott kötet "szinte minden darabjai mögött családi történet áll" -vallja a költő. Reméli azonban, hogy ezek a szövegek túllépnek a magánszférán, és az általános gyermeki mondanivalójuknak köszönhetően belépnek az egyetemes gyermekköltészetbe. A verseket olvasva evidenssé válik, hogy a gazdag költői képzelet szüleményei ebben a kötetben is a gyermekvilág mélyvilágának titkait idézik fel az olvasóban ráhangolódva az emberiség közös "anyanyelvére", a gyermekköltészet egyetemes forrására, az egyszerű rímekre, ritmusokra épülő népi gyermekdalokra, mondókákra, ahogy azt Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Szilágyi Domokos gyermeklírájából ajándékba kaptuk.
Balázs Imre József kötetében a hagyományos gyermekköltészet hangvétele, alapritmusa, zeneisége marad (ilyen értelemben klasszikus), csupán a kontextus, a tartalom változik (ezzel már új színt képvisel a erdélyi gyermekköltészet palettáján).
Vannak a szerző fennt említett kötetei között átfedések, hiszen a Hanna-hintába bekerültek versek az előbbi fenőttek szánt versekkötetből is (lásd Vidrakölyök játékai):
1.
Amikor megszülettem, a csillagok világítottak.
Amikor kicsi voltam a telehold világított.
Mostanában napos napokon nap világít.
Amikor rossz idő van, a felhős nap világít.
2.
Mit mond a zebra?
Zebr, zebr!
Mit mond az oroszlán?
Orr, orr!
Mit mond a varjú?
Varr, varr!
Mit mond a brontoszaurusz?
bront, bront!
3.
Ha beteg a vidrakölyök, akkor adnak neki
a lázára lázcsillapítót
az orrára orrcsillapítót
a fülére fülcsillapítót
a szájára szájcsillapítót
a hasára hascsillapítót (...)
Az ehhez hasonló versek szövege a végtelenségig folyathatók, egyfajta befejezetlen beszélgetésekként foghatók föl. Ez utóbbit a szerző csiklandózás ürügyén ajánlja szülők figyelmébe.
A kötet versei közül tehát kitűnnek a Vidra-könyvben (2006) már felvetett vidra-tematikájú versek (A vidrakölyök játékai, A vidrakölyök ismerősei, A vidrakölyök a szívről, Kisnyúl meséli a vidrakölyöknek), szomszédságukban foglalnak helyet a csiga-versek (A csigabiga expressz, Láz a csigaházban, A csigaház-labirintus, A csigakalapács), illetve egyéb, a hétköznapok csodáiban otthonosan mozgó gyermeki szemléletet tükröző darabok, mint a A holdkörte, Tűz mellett, vagy a gyermekvilág jellegzetes tárgyait, jelenségeit, életmozzanatait megörökítő versek: Hurkacsúszka, Hanna-hinta, A baba, Elalvás. Megannyi apró ötlet, költői lelemény!
A kötet számomra legkedvesebb darabja a Nem nyitom ki az ajtót, melyben a sajátos gyermeki látásmód, érzés-és gondolatvilág rejtőzik az egyszerű, hétköznapi életmozzanat mögött:
"Ha a szobaajtó nyitva van,
és látom anyát ülni benn, a gép előtt,
akkor itthon van anya,
odamegyek hozzá.
Ha a szobaabjtó csukva,
nem látom anyát,
pedig tudom, hogy ott van,
mert hallom, zúg a gép benn.
Ilyenkor nincs itthon anya,
nem megyek oda hozzá.
Kinyithatnám az ajtót,
és akkor újra itthon lenne anya.
De ha kinyitom,
egy kicsit mindig úgy néz rám,
mintha nagyon messze volna."
A kötet illusztrációi zseniálisan illeszkednek a szövegek tartalmához, következésképen méltóképpen avatják alkotójukat, Keszeg Ágnes Aranyvackor-díjas illusztrátort a könyv társzerzőjének.
1.
Amikor megszülettem, a csillagok világítottak.
Amikor kicsi voltam a telehold világított.
Mostanában napos napokon nap világít.
Amikor rossz idő van, a felhős nap világít.
2.
Mit mond a zebra?
Zebr, zebr!
Mit mond az oroszlán?
Orr, orr!
Mit mond a varjú?
Varr, varr!
Mit mond a brontoszaurusz?
bront, bront!
3.
Ha beteg a vidrakölyök, akkor adnak neki
a lázára lázcsillapítót
az orrára orrcsillapítót
a fülére fülcsillapítót
a szájára szájcsillapítót
a hasára hascsillapítót (...)
Az ehhez hasonló versek szövege a végtelenségig folyathatók, egyfajta befejezetlen beszélgetésekként foghatók föl. Ez utóbbit a szerző csiklandózás ürügyén ajánlja szülők figyelmébe.
A kötet versei közül tehát kitűnnek a Vidra-könyvben (2006) már felvetett vidra-tematikájú versek (A vidrakölyök játékai, A vidrakölyök ismerősei, A vidrakölyök a szívről, Kisnyúl meséli a vidrakölyöknek), szomszédságukban foglalnak helyet a csiga-versek (A csigabiga expressz, Láz a csigaházban, A csigaház-labirintus, A csigakalapács), illetve egyéb, a hétköznapok csodáiban otthonosan mozgó gyermeki szemléletet tükröző darabok, mint a A holdkörte, Tűz mellett, vagy a gyermekvilág jellegzetes tárgyait, jelenségeit, életmozzanatait megörökítő versek: Hurkacsúszka, Hanna-hinta, A baba, Elalvás. Megannyi apró ötlet, költői lelemény!
A kötet számomra legkedvesebb darabja a Nem nyitom ki az ajtót, melyben a sajátos gyermeki látásmód, érzés-és gondolatvilág rejtőzik az egyszerű, hétköznapi életmozzanat mögött:
"Ha a szobaajtó nyitva van,
és látom anyát ülni benn, a gép előtt,
akkor itthon van anya,
odamegyek hozzá.
Ha a szobaabjtó csukva,
nem látom anyát,
pedig tudom, hogy ott van,
mert hallom, zúg a gép benn.
Ilyenkor nincs itthon anya,
nem megyek oda hozzá.
Kinyithatnám az ajtót,
és akkor újra itthon lenne anya.
De ha kinyitom,
egy kicsit mindig úgy néz rám,
mintha nagyon messze volna."
A kötet illusztrációi zseniálisan illeszkednek a szövegek tartalmához, következésképen méltóképpen avatják alkotójukat, Keszeg Ágnes Aranyvackor-díjas illusztrátort a könyv társzerzőjének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése