Versek kisfiúknak, kislányoknak

November 6. Péntek d.u. 16 óra. Marosvásárhely. Könyvvásár. Nemzeti Színház. BOOKART Kiadó standja: Markó Béla új gyermekvers-kötetét, a Balázs kertjét Kovács András Ferenc mutatja be az érdeklődő közönségnek. Jelen van Szulyovszky Sarolta is, a könyv illusztrátora.

Gyönyörű könyvet tarthat az olvasó a kezében. A verseket KAF válogatta, a gondos, ízléses tipográfia (Luca Morandini ötletes megoldást választ: az oldalak és a verscímek színének játékára épít) valamint az elbűvölő illusztrátori munka az Olaszországban élő magyar illusztrátor nevét dicséri. A könyv a Bookart gondozásában jelent meg, és ezáltal a könyv által is igazolni látszik a kiadó által képviselt színvonal, melyet indulásakor célként fogalmazott meg olvasói számára.
Markó Béla kötete, amint azt korábbi köteteiből megszokhattuk a Versek kisfiúknak, kislányoknak alcímet viseli magán, ezzel mintegy igazolja azt a sajátosságát, mellyel egy évtizedes hagyományt követ úgy szemléletében, kifejezésmódjában, mint stílusában, nyelvezetében. Akárcsak legelső gyermekvers-köteteiben (Szarka telefon, 1983; Tücsöknóta, 1990) két téma köré csoportosulnak ezek a versek is: az állatvilág és a természet köré. Mindkét típusú versre jellemző az antropomorfizálás, a gyermeki képzeletet könnyedén magával ragadó tréfás, kedvesen naiv versíró technika. Az immár megkövesedett, jól kigyakorolt költői eljárások a hagyományos gyermeklíra nagyszerű egyszerűségét rejtik magukban.

Az előbb említett kötetekből válogatta a szerző a Bookart kiadónál tavaly megjelent két kötetét: a Miért lassú a csiga? és A Pinty meg a többiek címűt. Az előbbi olyan verseket tartalmaz, mint a Tücsöknóta, A béka, Vízivirág, kerek erdő, A síró bálna, Fogyó hold, Fecskék az őszben, Békaiskola, Bezzeg a gólya stb. Míg ez utóbbiban inkább állatokról szóló verseit adta ismét közre a szerző: Mit csinál a zebra?, Kenguru-háború, A kalapnyúl, Állatszelidítés, Akvásium, Tudósítás az állatkertből stb.

Illusztrátor: Koszti István Miklós

Illusztrátor: Adorjáni Endre. A fenti két kötet megszokott, sablonszerű tipográfiája (Hajdú Áron) az, ami ezeket az egyébként szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált könyveket lehúzzák és elnehezítik.
Markó Béla tavaly megjelent harmadik gyermekvers-kötete szintén a Bookart Kiadónak köszönhetően látott napvilágot. A verseket ezúttal Kovács András Ferenc válogatta a szerző utóbbi években írt verseiből. Ezt magyarázza kötet alcíme is: Új versek kisfiúknak, kislányoknak. Túlnyomórész állatos témájú versek, klasszikus hagyományt követő költői előadásmódban. A kötetből az is kiderül, hogy a költő kisfia, Balázs már iskolába megy.

Markó eddig kizárólag a költészet nyelvén szólította meg a legfiatalabb nemzedéket. Az ún. "nagyirodalomban" prózai műveit, főleg publicisztikáját is olvashattuk A gyermekeknek szánt irodalomban először tavaly próbálkozott meg prózai nyelven írni, a Ki lakik kertünkben? című mese-kötetében, mely a Pallas-Akadémia Mesevonat-sorozatában jelent meg.

A könyv 12 novellaszerű mesét tartalmaz. Mesék, történetek, melyek a gyermeki/költői szemléletnek köszönhetően a realitás és irrealitás között lebegnek, a mesék lírai hangvétele a Tamási-féle prózastílust juttatja az erdélyi olvasó eszébe. Markó Béla modern meséi a valóságból nőnek ki, közvetlen, néhol lírai hangon ábrázolják a kisfia, Balázs környezetét, gondolkodását, a természet mikrovilága iránti érdeklődését, fogékonyságát. Egy-egy mesében maga a mesélő is szereplővé válik, az egyes szám első személyű narrációnak köszönhetően érzékeljük a költő-író érzékeny valóságlátását, mely oly közel áll a gyermeki látásmódhoz. Vannak ebben a kötetben tanulságos mesék is (Miért szomorú a fenyő?, Az irigy rózsa), a megfigyelt közvetlen környezet nyújtotta élmények leírásai (Ki lakik a kertünkben?, Tücsökváros stb.) vagy éppen tréfás történet a tejfogról (Pityiri Palkó tejfoga). Markó gyermekprózája a felnőtt olvasó számára is újdonságként hat, hiszen minden sorában ott látja, érzi, hallja a költőt. S azt tapasztalatból tudjuk, ha a költő írni kezd, abból csak jó származhat: líraisággal teli, érzékeny látásmód a világ apró dolgairól, mely nap mint nap körülölel, csak nem vesszük észre. Költő és gyerek bensőséges találkozásáról, együttgondolásáról tanúskodik a könyv, mintha a költő a fia által ismét felfedezné gyerekkorát.

A tegnap bemutatott Balázs kertje kötet a Ki lakik kertünkben? című mese-könyv lírai hangvételű párjaként fogható fel. Nemcsak a címben megjelölt tematikai hasonlóságnak köszönhetően, hanem azért is, mert mindkét kötetben a Markó által művelt sajátos stílust, egyéni világlátást, a gyermeki érzés-és gondolatvilágot még magában hordozó felnőtt kifinomult, érzékeny világlátását, láttatni akarását hangsúlyozza.
Mi mindenre terjed ki a költő-Markó figyelme? Hát elsősorban a kertben fellelhető növényekre (virágokra, fákra, bokrokra, gyümölcsökre): felesége magnóliájára, a ribiszkebokorra, a szamócára, meggyre, egy-egy természeti jelenségre, melyek a kerti világot érintik: hóharmat, kánikula, nyári hőség, száz mázsa hó stb., állataira: harkály, sáska, hangya, méhek, téli kosztosok, a cinkék stb. Mindezeket a kertben felelhető élőlények megfigyelését, bemutatását a költő az idő dimenziójának beemelésével, vagyis az évszakok egymást követő varázsában tárja elénk az első verstől, a Tavaszi szökőkúttól, a Kánikulán át, az Őszi postáson keresztül egészen a kötet záróverséig, a Száz mázsa hó című költeményig.

Példaként álljon itt az új kötetből egy-két lírai darab, melyben egy-egy gyümölcs, a nyári kertből kiragadott tájelem kel önálló életre:

"Kacérkodik folyton a ribiszke,/ mutogatja piros fogsorát,/ hogy az milyen szépen is díszíti/ gircses-görcsös, vénülő nyakát.// Olyan, mint egy hiú öregasszony,/ illeg-billeg, hogyha fúj a szél,/s piros gyöngyét, mire észrevenné,/ ellopja egy éhes seregély.//(Ribiszkebokor)

Megannyi költői ötlet, nyelvi lelemény, rímjáték, egy-egy állat vagy növény bőrébe bújva eljátszott színészi villogás, mely a szerep-verseket juttatja eszünkbe. A költő gyakran építi verseit a párbeszédes formára:

"Dühtől piros a szamóca,/ egyre vörösebb az orra,/ ott ül a kertünk végében,/, s már szólni sem tud mérgében.// Folyton-folyvást csak kérdezem:/- Miért haragszol, édesem?/ Hiszen mi téged szeretünk,/ és egykettőre megeszünk.// -Hát éppen ez az én bajom:/ ne szeressetek oly nagyon,/ ha arra jó a szeretet,/ hogy megegyetek engemet!" (Szamóca)

Nyelvi játékra épül a következő vers:

Dühös a rája/arája,/ mert nincs tekintettel rája/ a párja,/ s vacsorával sohase/ várja, /de bezzeg áramot ereszt/ rája/ a fránya,/ éppen amikor a legkevésbé/ kívánja/ a rája/ arája,/ hogy áramütéstől rángjon/ a szája,/ hát csípné meg a párját/ a kánya,/ vagy vinné el innen a tenger/ árja. (A rája arája)

A kötetbe bekerülnek nem kerti állatok is, mint , rája, teve, a láma. Balázs kertje ilyen értelemben egy kitágított univerzum, melyben sajátjának mondhatja akár a Göncöl-szekeret is, amint eza kötet címadó verséből is kiderül:

"Kicsi a mi kertünk, / nagy az ég fölötte,/ itt a Göncöl-szekér, / itt jár körbe-körbe.// A vacsoracsillag/ itt nálunk vacsorál,/ s esténként a hold is/ mindig idetalál. " (Balázs kertje)

Markó Béla utóbb megjelent verses-kötetei azt igazolják, hogy megéri gyermekeknek verset írni. Nekünk olvasóknak, akik nemcsak gyermekeink kedvéért veszünk gyermekvers-köteteket, hanem saját szórakozásunkra (mert hisszük és valljuk, hogy a gyermekirodalom semmivel sem alacsonyabbrendű a "nagyirodalomnál", annak szerves részét képezi) és közhelyszerűen csak annyit mondunk, hogy gyermekversből sosem elég, Markó-versei egyszerű szórakoztató jellegüknél fogva szereznek lírai élményeket.

És ahogy Benedek Elek mondta képviselői beszédében: "annak, aki gyermekkönyv írásába fog. Kell, hogy érezze vagy érezte legyen valaha a családi élet melegségét, kell, hogy részese legyen, vagy lett légyen valaha a családi élet örömeinek és aggodalmainak, kell, hogy letudjon szállni a gyermekvilág eszejárásához, kedvteléseihez s éppenséggel nem felesleges, ha mindezekhez lelkében van még, a gyermekekével rokon vonás: egy csepp naivitás."

A Markó-féle gyermekversekben ott érezzük ezt a szeretetet, ezt az odafordulást, családi melegséget, mitöbb, a verseknek köszönhetően bebarangolhatjuk ezt a csodákkal tele, a természet mindenféle élőlényeivel állataival, növényeivel (egyszóval makro-és mikrokoszmoszával) benépesített tündéri kertet, melyet ezúttal is kisfiúknak és kislányoknak kínál fel a marosvásárhelyi szerző.

Markó azok közé a költőink közé tartozik, akik szépirodalmi presztizsüket nem a gyermekirodalomban szerezték, hanem a felnőttirodalomból kerültek át a gyermeklírába. És ez általános jelenség az erdélyi gyermekirodalomban (lásd pl. Szilágyi, KAF, Fekete Vince stb.). ez a jelenség természetesen a gyermeklíránk javára vált, hiszen ezek a költők növelték a gyermekirodalom általános presztizsét is azáltal, hogy a legfiatalabb olvasókat verseik méltó, ha nem rangosabb! befogadóinak tekintették.