Zágoni Balázs Barni könyve (2005), és a 3 évvel később megjelent Barni Berlinben című meseregény az erdélyi kortárs gyermekpróza reprezentatív műveinek tekinthetők, mellyel az erdélyi gyerekek már a Napsugár oldalain folytatásokban megismerkedhettek. A mű szerzőjét a Kincses Képeskönyv, illetve az erdélyi filmes portál, a FILMTETT szerkesztőjeként ismerhette meg az erdélyi olvasóközönség. A sikerét Hervay Gizella Kobak könyvének népszerűségével mérném össze. Nem véletlenül. A Kobak első könyve 1966-ban jelent meg először, majd rá 2 évre a Kobak második könyve. Később, 1973-ban a Kriterion Könyvkiadó megjelenteti azt a gyűjteményes kiadást, mely a 2002-ben a Koinónia Kiadó által újból megjelentetett Kobak könyv alapjául szolgált. Megjegyzem ez utóbbi kiadást (mely tartalmazza Kobak első, második és harmadik könyvét is) olyan nagy lelkesedéssel fogadta az idővel már gyermekből szülővé cseperedett felnőtt közönség (valószínű nem akarta elmulasztani azt a lehetőséget, hogy saját gyerekeinek is felolvassa gyerekkora kedvenc olvasmányát), hogy a könyv pillanatok alatt elfogyott. Idén 2009-ben a kiadó úgy döntött, hogy még több száz olvasót fog boldogabbá tenni azáltal, hogy újranyomja a 2002-es kiadást. Kobak könyve Fodor Sándor Csipikéjéhez hasonlóan „több nemzedék kedvelt olvasmánya, bölcs humora, a lebilincselő szépségű történetekből áradó szeretete gyermekirodalmunk klasszikus művei sorába emelték ” (fülszöveg). És most itt van Barni könyve. Habár évtizedek választják el a két művet egymástól, sok a hasonlóság bennük: a főhős mindkét könyvben valóságos személy. Az előbbi 
esetében Szilágyi Attila, azaz Kobak, Hervay Gizella fia, aki tragikus körülmények között, a 77-es bukaresti földrengésben még gyermekként életét vesztette, egy évre rá, hogy édesapja, Szilágyi Domokos önként vetett véget életének. Ez utóbbiban pedig Barni a főhős, Zágoni Balázs kolozsvári író, újságszerkesztő fia hasonló korú kolozsvári kisgyerek. Másik hasonlóság: mindkét mesekönyvben modern meséket olvashatunk, vagyis olyan történeteket, melyek képzelet és a valóság határán mozognak: „valószerű mese” vagy „meseszerű valóság”. (Lovász Andrea kifejezése[i]). A mese valószerűségét a főhősök létező mivolta és a helyszínek pontos megjelölése (Kolozsvár és környéke) tartja fenn. Ezek a sajátosságok gyermektörténetek műfajával rokonítja őket. Mégsem gyermektörténetekről van itt szó. A történetek meseszerűek. Meseszerűségük abban a csodában érhető tetten, amit a főhős nap mint nap megél a körülötte zajló események által. Ez a csodás elem a gyermeki képzelet szülötte, annak az animisztikus és mágikus világszemléletnek, mely az óvodáskorú gyerek sajátja. Mindkét könyvben a főhős, vagyis az óvodáskorú kisgyerek szemével látjuk a világot, számára gyakran érthetetlen felnőtt világot, melyekből csak a gyermeki képzelet segítségével lehet kitörni. Két kisfiú hétköznapjai elevenednek meg tehát előttünk, ezek azonban különös, nem megszokott helyzetek, hanem élményekkel, csodákkal teli események, melyek a főhős lelkében maradandó nyomot hagynak. Gyermekirodalom ez a javából, ha Dennis Butts (id. Kiss) által megjelölt gyermekirodalmi kritériumokat vesszük számba[ii]. Fő érdemük, hogy „gyerekekről a gyerekeknek szólnak, a gyerek nyelvén”[iii]. 
Zágoni Balázs Barni könyvében a főhős az alig 4 éves, tehát óvodás Barni, míg 3 évvel később megejelnt Barni Berlinben című meseregény főszereplője az azóta felcseperedett 8 és fél éves kisfiú. Az első kötet meséiben még olyan naiv egyszerű eseményeknek lehetünk tanúi, mint a cicával való megbarátkozás vagy az üzletből való vásárlás. Az utazásnak azonban már ekkor is részese lehetett, a tengerpartra ugyanis kisbusszal utaztak, a budapesti nyaraláskor volt alkalma metrón, földalattin is utazni. A meseregényben már kipróbálhatja a repülőn való utazás kalandjait, még akkor is, ha ez egy képzeletbeli utazás. Barni ugyanis a könyv megjelenésének pillanatáig nem járt még Berlinben. Az első könyv sikerét talán épp a megtörtént jellegében, realitásigényében kereshetjük. A meseregény 34 fejezetén keresztül bemutatott utazás ezzel szemben épp azért válik érzékletessé és érdekessé, mert mindvégig úgy olvassuk a részletes beszámolót, mintha valóban megtörtént eseményről olvasnánk pedig fikcióra épül a történet. [iv]. A könyv illusztrátora a rajzfilmes M. Tóth Géza (az Oscar-díjra jelölt Maestro (2007) című animáció szerzője), akárcsak a Kobak könyve újabb kiadásának. Rajzai nagyszerűen érzékeltetik azt a gyermeki világot, melynek határain belül mozog a mű (Vallomása szerint igen nehéz volt a "gyermekrajzok" sajátos stílusát utánozni, a jobb hatás elérése érdekében bal kézzel rajzolta meg a Kobak-rajzokat.)[i] Lovász Andrea Jelen idejű holnemvolt, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2007. p. 137.
[ii] Dennis Butts a következő kritériumokat jelöli meg a gyermekirodalmi művek feltételeinek: „gyermekszereplő jelenléte; az események előfordulásának rugalmassága, valószínűsége; olyan tematikus motívumok jelenléte, mint pl. az utazás; a felnőttek világába való bevezetés különféle megjelenési mondanivaló korlátozása nyelvi, intellektuális és érzelmi szinten.” Idézi Kiss Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba, Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2000. p. 19.
[iii] Zágoni-Joikits Melinda: Kobakról, Kobakul, Kobakoknak (Hervay Gizella Kobak könyve), In: Korunk, 2002. október.
[iv] Lásd bővebben: Ferencz Zsolt Barni kalandjai kicsiknek és nagyoknak című írását , In: Szabadság, 2009. január9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése