A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó azon kevés számú erdélyi könyvkiadók közé tartozik, akik a felnőtteknek szánt értékes, színvonalas könyvek kiadása mellett felvállalja a rangos gyermekirodalmi alkotások megjelentetését és terjesztését is.
A marosvásárhelyi Mentor Kiadó 2004-ben három gyerekkönyvvel lépett az erdélyi gyermekkönyvpiacra. Az első A mi kastélyunk című igen gazdagon illusztrált mesekönyv, mely Bajor Andor kiadatlan meséit tartalmazza, egy évre rá, hogy a Koinónia Kiadó a szerző Mióta nem tudnak számolni a varjak? című elbeszéléskötete megjelent. Az említett kötet igen szép kivitelezésű kiadványa a Mentor Kiadónak. Ehhez társul Wass Albert két meséskönyve, a Tavak könyve és az Erdők könyve, melyek a szerző 1942, illetve 1946-ban megjelent meséskönyvének újrakiadásai. Mindez a kiadó 2004-es gyermekkönyv-termését dicséri. Azóta három kategóriában évente 2-3 gyerekkönyv kiadásával bővíti kínálatát.
A kiadó Népmese kategóriában két gyűjteményes mesekönyvet adott ki: Háromszéki és Udvarhelyszéki Népmesék címmel. Mindkét kötet Kriza János székely népköltési gyűjteményéből való válogatás alapján készült. A válogatás Vida Erika munkája. Ő is ültette át a szöveget a mai magyar nyelvre megőrizve a szöveg eredetiségét. Az előbbit Căbuz Annamária, a Kiadó által gyerekkönyv illusztrálásra gyakran felkért képzőművész fekete-fehér rajzai, az utóbbit Székely Beáta illusztrációi díszítik. Mindkét könyv 2005-ben jelent meg.
A Versek kategóriában két könyvet ajánl a kiadó a gyerekolvasók számára. Mindkét könyv tulajdonképpen nem csak verseket, hanem meséket is tartalmaz. Az első a négy évtizeddel korábban először megjelent Páskándi Géza Tündérek szakácskönyvének újrakiadása, mely klasszikus jellegénél fogva azóta sem veszített értékéből. A második Áprily Lajos születésének 120. évfordulója alkalmából 2007-ben kiadott Fegyvertelen vadász dala című válogatás. A kötet Áprily állatokról, természetről, szülőföldről szóló verseit, meséit válogatja egybe. Mindkét kötet illusztrációit Căbuz Annamária készítette.
A Gyermekirodalom kategórián belül öt gyerekkönyvet találunk, melyből három újrakiadás (Fodor Sándor Fülöpke beszámolói, Gyallay Domokos Rég volt, igaz volt, Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz meséi), kettő kortárs mesekönyv.
Fodor Sándor humoros elbeszélései (az első kiadásban karcolatoknak titulálta őket a szerző) először 1984-ben jelentek meg nyomtatásban. A szerző könyvében humoros, minden korosztályt elbűvölő nyelvezettel és egyéni stílussal mutatja be kamasz és felnőtt viszonyát, egy fiú nyári szünidőben elkövetett csínytevéseit, mely a gyerekeknek kitűnő szórakozásul, a felnőtt olvasóknak pedig tanulságos és ugyanakkor nosztalgikus olvasmányként szolgálhat.
Gyallay Domokos könyvét 1924-ben olvashatta először az erdélyi 10-14 éves olvasóközönség. A könyv ugyanis ezt a korosztályt szólítja meg. A könyv újrakiadása mellett a következő érvek álltak: a kötet Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a mai gyerek vagy ifjú olvasó számára (Mátyás királytól kezdve Rákóczi György és Apafi Mihály fejedelmekről szóló történeteken keresztül sorra szemlélteti Erdély és a magyar történelmének jeles képviselőit, azok személyiségét, gondolkodását, de a kor szokásvilágát is). A történetek nemcsak szórakoztatók, hanem hasznos olvasmányok is egyben. Mindkét kötet a Căbuz Annamária változatos, a gyerekek által is kedvelt illusztrációi által válik a mai gyerekek számára is kedvelt könyvvé.
Hasonlóképpen Căbuz Annamária az illusztrátora Karácsony Emmy, festőművésznő a Kiadónál megjelent Gyermekkorom igaz meséi című a gyermekkort idéző nosztalgikus elbeszéléskötetének, mely először 1976-ban a Ion Creangă Könyvkiadónál látott napvilágot. Az akkori kiadás Fodor Sándor által készült ajánlásában olvashatjuk: „Kedves, hnagulatos történeteket rögzít gyermekéveiből. Van közöttük derűs, vidám mese – de akad szomorú történet is”. Lehetetlen őssze nem hasonlítani az akkori szegény gyermek sorsát a mai gyermekeink gondtalan életével. A könyv elgondolkodtató minden korosztály számára.
Rendhagyó gyerekkönyv az egy évvel korábban, 2007-ben megjelent A sárkány palotája című könyv is, szerzője a Marosvásárhelyen élő biológus Haller I. József. A kötet történetei ezúttal nem gyermekkori visszaemlékezések, hanem a klasszikus mesékből jól ismert szereplők (Sárkány, Béka, Királyfi, Hüvelyk Matyi, farkas stb.), meseelemeket (hét mérföldet lépő csizma) és motívumokat felhasználó kortárs mesék, szám szerint tíz, melyeket a mesék főhőse, egy furfangos, derűs természetű, gondolkodó kisfiú, Péter tart össze. A mesék alapgondolatát az első osztályos Péter ötletei adják, aki a különböző klasszikus mesék olvasata közben annyira beleéli magát a mesék csodákkal teli világába, hogy innen már csak egy lépés, és átlendül a valóságból a mese birodalmába. Így a kötet címadó meséjében Péterke megelégeli az ismert klasszikus mesék szomorú végkifejletét. Elhatározza, hogy beszélni fog a sárkánnyal, többet ne rabolja el a királykisasszonyokat. A mesék épp a középkori mesék rémisztő jeleneteit (a sárkány fejének levágása, a farkas leforrázása stb.) igyekeznek a főhős személye által megmásítani, így válnak a posztmodern meseirodalom oly jellemző klasszikus mesék átirataivá (Ezeket nevezi Lovász Andrea „metamesei irányultságú” műveknek). A Világszép békakirálylány című mese tulajdonképpen a kisgyerek meggazdagodás utáni vágyáról szól, amely a mesékben egy láda aranyban, a királykisasszony kezében, varázskardban, a fele királyságban vagy egy kacsalábon forgó várban konkretizálódik. Ennek megszerzése érdekében képes főhősünk akár egy „békapuszira” is. A mese mégsem fejeződik be Péterke meggazdagodásával. A béka vasorrú királykisasszonnyá változik. A kortárs mesékben gyakori eljárás, hogy a szerző egy gyerek (hős, gondolkodásmód) szerepeltetésével oldja meg a reális és irreális világ közti átjárást. A mai gyerekolvasó párhuzamosan olvassa ezekben a modern mesékben a klasszikus mesei hagyomány sajátos elemeit (történetek, toposzok, archetípusok, mesei szerkezetek stb.) és az újszerű, hétköznapokba ágyazott történetet. Kitűnő példa erre A Varázslatok játszótere című mese, melyben Péterke a játszótéren sétáló néniben a Boszorkányt véli felismerni. A befogadóközpontú irodalmi tudatban a mesetudat számít, vagyis az, hogy aki olvassa, az mesének lássa a művet. Haller József meséi igazolják a posztmodern mese mivoltának műfaji meghatározottságának határeltolódásait (hétköznapi csodák vagy csodákkal teli hétköznapok képezik a fikció, fantasztikum tárgyát). A szerző kitűnően ismeri a gyermeki gondolkodás, világkép Mérei-féle sajátosságait, ezért tudja a hétköznapi valóság által a mesei csodát játszi könnyedséggel és leleménnyel megeleveníteni. Ebben segíti az olvasót a könyv nagyszerű képanyaga. A könyv illusztrátora a kiemelkedő tehetségű vásárhelyi művész, Haller József, a rajz, a grafika és a szobrászat mestere, aki munkái során a marosvásárhelyi művészeti hagyományok éltetőjévé vált. A marosvásárhelyi bábszínház egykori díszlet-és bábtervezője ebben a könyvben azt is igazolja, hogy kitűnő illusztrátor. A könyv oldalain megelevenedő, színekben gazdag, gyermekien kedves, a mesékhez nagyszerűen illő rajzai szinte életre kelnek az olvasó előtt.
A tavaly, 2008-ban a Mentor Kiadó gondozásában megjelent gyerekkönyvek sorába tartozik Hajdú Iringó, 34 éves Marosvásárhelyről elszármazott Németországban letelepedett édesanya alig 3 éves kisfiáról szóló könyve, mely Unipán Helga illusztrációinak köszönhetően igazán szép kivitelezésű példánnyá avatja a könyvet. A történetek mottói a kortárs költő, író Kukorelly Endre Samunadrág című népszerű gyermekverskötetéből vett idézetek. Innen a kisfiú címben jelölt irodalmi neve is. A könyvben szereplő történetek nyersanyagát tulajdonképpen egy kisfiú édesanyja által vezetett naplójának följegyzései szolgáltatják. A könyv tizenkét fejezete arról szól, hogy egy 2-3 éves kisfiú hogyan érzékeli a körülötte levő valóságot, milyen kapcsolatokat épít ki a rokonság tagjaival, milyen élményekben van része életének legkorábbi időszakában (játszótéren, vásárlás közben, séta közben, otthon sütés-főzés közben stb.). A történetek hol Németországban, hol a nagyszülőknél, Marosvásárhelyen játszódnak, általuk megismerjük Samu környezetét, szomszédait, kedvenc játékát, a Bobby-autót, nagyszüleit stb. Olyan mindennapi eseményekről van szó, melyek minden kisgyerek életében megtalálhatók: a hiszti, az alvásmegtagadás, az esti lefekvés ceremóniája vagy a betegséggel járó kellemetlenségek. Mindez főleg az anya és a gyerek közti párbeszéd, illetve az anya visszaemlékezései által történik. A stílus érdekessége, hogy a szerző édesanya a párbeszédek rögzítése során megőrzi a beszéd elsajátításának kezdő szintjén álló, gyakran az önkifejezés nyelvi nehézségeibe ütköző, a második nyelv (német) elsajátításával járó, érdekes megnyilvánulásokat eredményező gyermeknyelvi állapotot. A kétnyelvű környezet eredményezte nyelvállapot a kisgyerek számára azonban nem jelent nehézséget, a kevertnyelvűség az olvasó számára pedig az érdeklődés fenntartását eredményezi. A könyv a bemutatott főhős alapján a Kobak könyvéhez és kortársához, a Barni könyvéhez áll közel, hiszen valós személyről van szó, egy erdélyi kisfiú élettörténetei elevenednek meg az anya beszámolói által. Samu könyve azonban mindvégig a valóság talaján mozog, ezért műfajilag inkább a gyerektörténetekkel rokonítható.
A Mentor Kiadó érdeme, hogy főleg azon gyermekirodalmi alkotások megjelentetését szorgalmazza és népszerűsíti, melyek a helyi kulturális értékek áthagyományozását szolgálják, vagy valamilyen formában kötődnek Marosvásárhely múltjához, jelenéhez. Gyermekkönyvei mind azonos formátumú, kemény borítójú, színesen illusztrált, szép kivitelezésű könyvek, melyek kiadása által a Kiadó nagymértékben hozzájárul a klasszikus és kortárs erdélyi magyar gyermekirodalom prosperálásához, népszerűsítéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése