Nincs fejlett gyermekirodalom prosperáló gyerekkönyvkiadás nélkül. Míg Magyarországon közel 10 olyan rangos kiadó működik, amely csak gyerekkönyvek kiadására szakosodott, illetve legfőbb céljának tartja a színvonalas gyerekkönyvek megjelentetését (lásd: Móra, Pagony, Csimota, Naphegy, Cerkabella, Vivandra stb.), addig Erdélyben a színvonalát képviselő kiadók száma összesen alig haladja meg ezt a számot, és köztük alig fele vállalja fel a minőségi gyerekkönyvek kiadását, terjesztését. A 90-es évekig még működött a Ion Creangă Gyermek-és ifjúsági könyvkiadó, mely lehetőséget adott a korabeli gyermekíróknak, költőknek a publikálásra, mintegy ösztönzőleg hatva a gyermekirodalmi művek keletkezésére. Ma ehhez hasonló kiadó, mely kizárólagosan csak gyermekkönyvek kiadásával foglalkozik, Erdélyben nem működik. A Ion Creangă Kiadó a kilencvenes évek végén egy ideig még a Pallas-Akadémia Kiadóval közösen jelentette meg népszerű sorozatát, a Nagyapó mesefáját, de 2003-tól teljesen megszűnt és ez utóbbi kiadó gondozására bízta a sorozat folytatását.
A mostani helyzet azt mutatja, hogy egyes neves erdélyi kiadók a felnőtteknek szánt irodalom mellett felvállalják a gyerekkönyvek kiadását is, amely évente körülbelül 10-15 gyerekkönyv megjelentetését jelenti. Ezek a kiadók a következők: Koinónia, Pallas-Akadémia, Mentor, Bookart, Kriterion, Erdélyi Híradó, rdélyi Gondolat, Ábel, Polis, Pro-Print...
Az utóbbi tíz év erdélyi gyermekirodalom népszerűsítése szempontjából az erdélyi Pallas-Akadémia kiadónak két igen fontos gyerekeknek szánt sorozatát érdemes kiemelni. Sorozatok, melyek egyrészt hagyománykövetők, a gyerekek olvasáskultúrájának fejlesztését, alakítását nemcsak az autentikus magyar népmesei hagyomány közzé telével képzelik el, hanem a magyar néppel rokon népek vagy más európai és nem európai népek népmesei kincsével is. Másrészt nemcsak az értékes klasszikus meseirodalom és magyar népmesei hagyományt (népmesegyűjtemények, mesefeldolgozások stb.), hanem a magyar klasszikus írók, költők műalkotásait is különböző tematikus szempontú elrendezésben kínálják a fiatal erdélyi olvasóknak.
A mesesorozatok az erdélyi gyerekkönyvkiadásban mindig is fontosak voltak. Általuk lehetett olvasásra csábítani, hagyományőrzésre nevelni, identitástudatra ébreszteni a gyerekeket és a folytonosság megőrzésében, a fennmaradásban is nagy szerepet játszottak. A bukaresti Ion Creangă Könyvkiadó Mesetarisznya sorozatának könyvei tartalmi gazdagságuk, változatos meseanyaguk, tenyérnyi méretük miatt is a gyermekolvasók kedvenc olvasmányai közé tartoztak. Később, 1979-ben ugyanennél a kiadónál indult a Nagyapó mesefája sorozat, mely összesen mintegy ötszáz mesét tartalmazó sokszínű válogatást nyújtott a nagy külföldi mesírók (Andersen, a Grimm-testvérek, Perrault), magyar mesemondók (Arany László, Jókai Mór, Benedek Elek stb.) és más népek meséiből.
Ma a Pallas-Akadémia Könyvkiadó két gyerekeknek szánt sorozatot jelentet meg. Az egyik az előbb említett Nagyapó mesefája sorozat, melynek újraindítására 1998-tól 2002-ig vállalkozott a kiadó a sorozatindító Ion Creangă Kiadóval közösen. 2002-től, a kiadó megszűnése után a csíkszeredai kiadó teljes mértékben felvállalta a sorozat gondozását, további folytatását. Jelen pillanatig, a tíz év alatt 24 kötet látott napvilágot. A sorozat szerkesztője Kozma Mária, illusztrátora Csillag István.
A Benedek Elek Magyar mese-és mondavilág részenkénti megjelentetése mellett (2005-től 2008-ig ennek a gyűjteménynek 7 kötete jelent meg) olyan önálló kötetek, kortárs szerzők meséi és mesefeldolgozásai is megjelentek a sorozatban, mint például Dabi István Kisfiú a kútból című mesekönyve, Duka János Csíki furfang című gyűjteményes könyve, mely Udvarhely környéki meséket, mesefeldolgozásokat tartalmaz.
Reinhart Erzsébet a sorozat több kötetének is a válogatója. Köztük a Kutyamesék és egyéb állattörténetek, mely a magyar klasszikus irodalom és a világirodalom nagyjaitól tartalmaz tanítómeséket, Mátyás három lustája, amely Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és más magyar szerzők Mátyás királlyal kapcsolatos írásait közli, a legutóbb megjelent kötet a Karácsonyi mesék szintén a szerző válogatása klasszikus magyar írók, költők karácsonnyal kapcsolatos verseit, írásait, meséit tartalmazza. Ugyancsak az ő válogatásában jelent meg A holdvilág szűrei, mely Arany László, Gárdonyi, Berde Mária, Kolzsvári Grandpierre Emil, Móra, Mikszáth, Móricz és Tersánszky meséket ad közre, és a 2006-ban megjelent A nagy fehér bohóc, mely a felnőtt-gyerek kapcsolat jobb megértésében segíti a gyerekeket a válogatott mesék által. Végül említsük meg a szerző sorozat részeként megjelent önálló mesekönyvét is, a Hullócsillag szerencséje (2004) címűt, melyben a Föld keletkezéséről, a föld rejtett kincseiről, virágairól, növényeiről, állatairól, az erdő életéről, egyszóval a természetről szóló meséket olvashatunk.
Reinhart Erzsébet mellett a sorozat több darabjának szerkesztője Bán Péter, aki főleg finnugor népek folklórjából készített igen értékes válogatásokat. Így a sorozat elsőnek megjelent köteteként csuvas, kazah, lett, litván és orosz népmeséket válogatott egybe (A nyulak pásztora-1998), finnugor népek (osztják, vogul, zürjén, permi, votják, cseremisz, mordvin, észt, lapp és finn) meséit rendezte egy gyűjteményes kötetbe (Pera vitéz-2001), később uráli kisnépek meséit adta közre sajátos válogatásban (A csónakázó kisegér-2002), végül jellegzetes magyar népmeséket gyűjt egybe 2003-ban a Az égbe nyúló fa című sorozatkötet.
A magyar és más európai mesék mellett az erdélyi gyerekolvasók a sorozat által megismerkedhetnek az arab, román és angol mesevilággal is. Az előbbivel a sorozat legértékesebb darabjában a Kelet tündérvilága című arab meseregényben (Orbán Balázs fordításában), mely egy könyvritkaság szöveggondozott kiadása. A román gyermekirodalom legnagyobb mesemondójának, Ion Creangă moldvai származású írónak meséit Sütő András fordításában olvashatják a gyerekolvasók (Ion Creangă mesék-1999.). Az angol táj, az angol népmesei hagyomány pedig Vallasek Júlia fordításában A tó kisasszonya című antológiában jut el az olvasókhoz a sorozat 2006-ban megjelent kötetében.
Látható tehát, hogy a Pallas–Akadémia Kiadó a fent bemutatott mesesorozatával hagyományőrző és a hagyományt népszerűsítő célzatosságában mutatja be az erdélyi magyar gyerekkönyv kiadás jelenét. Nemcsak jellegében (a sorozat tulajdonképpen egy több évtizedes múltat felölelő gyermekirodalmi hagyomány folytatása, de maga a sorozat címe is utal erre, Nagyapó mesefája- Benedek Elek gyermekirodalmi munkásságát és elveit idézi fel bennünk, melyekhez próbál az erdélyi kortárs gyermekirodalom hű maradni), hanem tartalmában is. A könyvek azonban illusztráció hiányában inkább nagyobb korosztályú gyerekeket céloznak meg.
Ezt a hiányosságot próbálja a kiadó ellensúlyozni a másik, kisebbeknek (óvodásoknak, kisiskolásoknak) készült kis formátumú könyvsorozatával, a Mesevonattal, melyet épp tíz évvel ezelőtt, 1999-ben indított útjára a kiadó. Míg az előbbi sorozat inkább meséket, népmeséket adott közre a hagyományőrzés nevében, addig az utóbbi az erdélyi gyermekírók, költők kortárs műveit jelenteti meg.[i]
A sorozat köteteit inkább nevezném füzeteknek, mint könyvecskének, 20-40 oldal terjedelműek, általában tíz verset vagy mesét tartalmaznak, gazdagon illusztráltak, vagyis minden oldalon egy-egy kép teszi színessé, szemléletessé a szövegeket. A sorozat illusztrátora Csillag István, a sorozat szerkesztője Kozma Mária csíkszeredai író, szerkesztő, újságíró.
Ha megfigyeljük a sorozat köteteinek szerzőit, akkor látni fogjuk, hogy az erdélyi gyermekirodalom legjelesebb képviselői jelentetik meg itt, ebben a sorozatban gyerekverseiket, meséiket, meseregényeiket (Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Egyed Emese, Fekete Vince, Ferenczes István, Fodor Sándor).
Mindjárt a sorozat első könyvében Kányádi Sándor Kecskemesék című kecskékről szóló meséit olvashatjuk. Ezt követően, 2000-ben Fodor Sándor kezdő nagyapa korából megírt kedvenc unokájának, Krisztinkának szánt meséivel ismerkedhetnek meg a gyerekolvasók, mesék, melyeket a székely humor, a drámai élethelyzetek és abszurd vonások, derűség jellemez. A klasszikus gyerekírók mellett ebben a sorozatban látott napvilágot a szintén kortárs Kovács András Ferenc három gyermekverskötete is (Egerek könyve, Dzsinbüne és A kártyázó kakadu), melyek, mint a kötetcímük is elárulja a gyerekek által annyira kedvelt állatokról szólnak a KAF által megszokott szellemes, humoros, ritmusos és játékos könnyedséggel. Mindhárom kötetben a versek mögött a homo ludenst látjuk, azt a bűvös költőt, akit a nyelv működése, a nyelv mozgása, a hagyományok változása és a zeneiség érdekel. A szerző köteteit nem csak gyerekeknek ajánlja.
Az erdélyi klasszikus gyermeklíra képviselői közül ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Ferenczes István két kötete is Nevedet nevemmel és egy évvel később az Ágota könyve. Az előbbi kötet gyerekversei a népdalok egyszerű, tiszta ritmusát juttatja eszünkbe, a gyerekek által annyira kedvelt névcsúfolókat. Az utóbbi gyermekverses kötet pedig a gyerekszemmel látott világot mutatja be a nagy költőkre jellemző érzékeny líraisággal, fülbemászó dallammal.
A sorozat egyik érdekessége Markó Béla Ki lakik a kertünkben című meséskönyve, mely ezúttal nem verseket, hanem a 12 novellaszerű mesét tartalmaz. Mesék, történetek, melyek a gyermeki/költői szemléletnek köszönhetően a realitás és irrealitás között lebegnek, a mesék lírai hangvétele a Tamási-féle prózastílust juttatja az erdélyi olvasó eszébe. Markó Béla modern meséi a valóságból nőnek ki, közvetlen, néhol lírai hangon ábrázolják a kisfia, Balázs környezetét, gondolkodását, a természet mikrovilága iránti érdeklődését, fogékonyságát. Egy-egy mesében maga a mesélő is szereplővé válik, az egyes szám első személyű narrációnak köszönhetően érzékeljük a költő-író érzékeny valóságlátását, mely oly közel áll a gyermeki látásmódhoz. Vannak ebben a kötetben tanulságos mesék is (Miért szomorú a fenyő?, Az irigy rózsa), a megfigyelt közvetlen környezet nyújtotta élmények leírásai (Ki lakik a kertünkben?, Tücsökváros stb.) vagy éppen tréfás történet a tejfogról (Pityiri Palkó tejfoga). Markó gyermekprózája a felnőtt olvasó számára is újdonságként hat, hiszen minden sorában ott látja, érzi, hallja a költőt. S azt tapasztalatból tudjuk, ha a költő írni kezd, abból csak jó származhat: líraisággal teli, érzékeny látásmód a világ apró dolgairól, mely nap mint nap körülölel, csak nem vesszük észre. Költő és gyerek bensőséges találkozásáról, együttgondolásáról tanúskodik a könyv, mintha a költő a fia által ismét felfedezné gyerekkorát.
Ugyancsak tavaly jelent meg a sorozat részeként Fekete Vince Csigabánat című gyermekverses kötete, mely a szerző később megjelent kötetével szemben a klasszikus költői hagyományt követve rímes, ritmusos, humoros, nyelvi játékra épülő verseket gyűjt egybe (szám szerint 11-et), mint ahogy a kötet címadó verse is mutatja: „Bandukol egy lassú csiga, /Hol van itt egy jó patika? /Hol van itten arra gyógyszer, /Hogy gyors legyen a csiga egyszer?” Klasszikusnak mégsem nevezhetők ezek a versek, hiszen a versek hangulata, nyelvezete teljes mértékben a mai gyerekeket szólítja meg: „Figyuztok?”, „Medverapp” stb. Hagyomány és modernség ötvöződése jellemző Fekete Vince gyermekverskötetére.
A sorozat további kötetei közt szerepel a népies stílusú, falu világát ábrázoló, a székely észjárást tükröző, a sóvidék sajátos tájszavaival fűszerezett verseiről ismert Páll Lajos népművész gyermekverskötete (A legszebb tányér), mely játékos hangvételű versekkel gyermeki szemmel láttatja a világ apró csodáit; Kozma Mária meseregénye Csillala mester (ritka műfaj a kortárs erdélyi irodalomban!); Füzesi Magda gyermekverseit tartalmazó kötete: Ketten a kabátban és a gyermekversírásban most először induló Tompa Gábor író, rendező, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának gyermekverskötete (A tatu hozománya), akit szintén gyermekei ihlették versírásra, amint a kötet alcíme is jelzi (Ábel és Sára füzete). Ez utóbbi kötetben többek között állatokról, taturól, tobzoskáról, a kengururól, a csimpánzról, a dzsungel állatairól olvashatnak roppant humoros, szellemes verseket a gyerekek.
A tavalyi év a sorozatnak igen kedvezett, hiszen a sorozatnak három darabja látott napvilágot. Markó Béla és Fekete Vince fent említett kötetei mellett ugyancsak 2008-ban jelent meg Egyed Emese gyermekverskötete is, mely tíz 4 soros „doboló” verset tartalmaz. A versek könnyed ritmusát (felező 8-as sorok) a tartalom leheletkönnyű, erős hangulatú költői képeket felröppentető érzékisége teszi még pergőbbé. A költőnő finom, könnyed, képekben gazdag, lágy hangulati lírája egyéni színt képvisel az erdélyi gyermekköltészetben.
Az előbb említett két sorozaton kívül a kiadó önálló gyerekkönyvekkel is bővíti gyermekirodalmi kínálatát, így említésre méltó a tavaly megjelent Rózsa és Ibolya. A könyv Arany János meséjének bábszínházi átirata. Szerzője Balla Zsófia, aki műve által, úgy is mondhatnánk, hiányt pótol az erdélyi gyerekkönyvpiacon. Irodalmilag és műfajilag is magas színvonalat képvisel.
Befejezésképpen a kiadó által 2007- ben megjelentetett Dézsi Zoltán mesekönyvét szeretném kiemelni (A Nap és a Hold mesélte), melynek érdekessége, hogy a gyergyószentmiklósi Berszán Árus Bence munkái, az ún. Bence-rajzok illusztrálják, aki már tízévesen számos nagydíjat kapott.
[i] Sorrendben a következők: Kányádi Sándor Kecskemesék (1999), Fodor Sándor: Hol volt-hol nem volt (2000), Kovács András Ferenc: Egerek könyve (2001), Kozma Mária Csillala mester (2001), Benedek Elek Selyemrét (2001), Páll Lajos A legszebb tányér (2002), Kovács András Ferenc Dzsinbüne (2003), Füzesi Magda Ketten a kabátban (2003), Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu (2004), Ferenczes István Nevedet nevemmel (2005), Ferenczes István Ágota könyve (2006), Tompa Gábor A tatu hozománya (2007), Markó Béla Ki lakik kertünben? (2008), Egyed Emese Ötven csillag (2008), Fekete Vince Csigabánat (2008) és a sorozat legfrissebb darabja: Tamás Timea Csillagmese (2009).
A mesesorozatok az erdélyi gyerekkönyvkiadásban mindig is fontosak voltak. Általuk lehetett olvasásra csábítani, hagyományőrzésre nevelni, identitástudatra ébreszteni a gyerekeket és a folytonosság megőrzésében, a fennmaradásban is nagy szerepet játszottak. A bukaresti Ion Creangă Könyvkiadó Mesetarisznya sorozatának könyvei tartalmi gazdagságuk, változatos meseanyaguk, tenyérnyi méretük miatt is a gyermekolvasók kedvenc olvasmányai közé tartoztak. Később, 1979-ben ugyanennél a kiadónál indult a Nagyapó mesefája sorozat, mely összesen mintegy ötszáz mesét tartalmazó sokszínű válogatást nyújtott a nagy külföldi mesírók (Andersen, a Grimm-testvérek, Perrault), magyar mesemondók (Arany László, Jókai Mór, Benedek Elek stb.) és más népek meséiből.
Ma a Pallas-Akadémia Könyvkiadó két gyerekeknek szánt sorozatot jelentet meg. Az egyik az előbb említett Nagyapó mesefája sorozat, melynek újraindítására 1998-tól 2002-ig vállalkozott a kiadó a sorozatindító Ion Creangă Kiadóval közösen. 2002-től, a kiadó megszűnése után a csíkszeredai kiadó teljes mértékben felvállalta a sorozat gondozását, további folytatását. Jelen pillanatig, a tíz év alatt 24 kötet látott napvilágot. A sorozat szerkesztője Kozma Mária, illusztrátora Csillag István.
A Benedek Elek Magyar mese-és mondavilág részenkénti megjelentetése mellett (2005-től 2008-ig ennek a gyűjteménynek 7 kötete jelent meg) olyan önálló kötetek, kortárs szerzők meséi és mesefeldolgozásai is megjelentek a sorozatban, mint például Dabi István Kisfiú a kútból című mesekönyve, Duka János Csíki furfang című gyűjteményes könyve, mely Udvarhely környéki meséket, mesefeldolgozásokat tartalmaz.
Reinhart Erzsébet a sorozat több kötetének is a válogatója. Köztük a Kutyamesék és egyéb állattörténetek, mely a magyar klasszikus irodalom és a világirodalom nagyjaitól tartalmaz tanítómeséket, Mátyás három lustája, amely Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és más magyar szerzők Mátyás királlyal kapcsolatos írásait közli, a legutóbb megjelent kötet a Karácsonyi mesék szintén a szerző válogatása klasszikus magyar írók, költők karácsonnyal kapcsolatos verseit, írásait, meséit tartalmazza. Ugyancsak az ő válogatásában jelent meg A holdvilág szűrei, mely Arany László, Gárdonyi, Berde Mária, Kolzsvári Grandpierre Emil, Móra, Mikszáth, Móricz és Tersánszky meséket ad közre, és a 2006-ban megjelent A nagy fehér bohóc, mely a felnőtt-gyerek kapcsolat jobb megértésében segíti a gyerekeket a válogatott mesék által. Végül említsük meg a szerző sorozat részeként megjelent önálló mesekönyvét is, a Hullócsillag szerencséje (2004) címűt, melyben a Föld keletkezéséről, a föld rejtett kincseiről, virágairól, növényeiről, állatairól, az erdő életéről, egyszóval a természetről szóló meséket olvashatunk.
Reinhart Erzsébet mellett a sorozat több darabjának szerkesztője Bán Péter, aki főleg finnugor népek folklórjából készített igen értékes válogatásokat. Így a sorozat elsőnek megjelent köteteként csuvas, kazah, lett, litván és orosz népmeséket válogatott egybe (A nyulak pásztora-1998), finnugor népek (osztják, vogul, zürjén, permi, votják, cseremisz, mordvin, észt, lapp és finn) meséit rendezte egy gyűjteményes kötetbe (Pera vitéz-2001), később uráli kisnépek meséit adta közre sajátos válogatásban (A csónakázó kisegér-2002), végül jellegzetes magyar népmeséket gyűjt egybe 2003-ban a Az égbe nyúló fa című sorozatkötet.
A magyar és más európai mesék mellett az erdélyi gyerekolvasók a sorozat által megismerkedhetnek az arab, román és angol mesevilággal is. Az előbbivel a sorozat legértékesebb darabjában a Kelet tündérvilága című arab meseregényben (Orbán Balázs fordításában), mely egy könyvritkaság szöveggondozott kiadása. A román gyermekirodalom legnagyobb mesemondójának, Ion Creangă moldvai származású írónak meséit Sütő András fordításában olvashatják a gyerekolvasók (Ion Creangă mesék-1999.). Az angol táj, az angol népmesei hagyomány pedig Vallasek Júlia fordításában A tó kisasszonya című antológiában jut el az olvasókhoz a sorozat 2006-ban megjelent kötetében.
Látható tehát, hogy a Pallas–Akadémia Kiadó a fent bemutatott mesesorozatával hagyományőrző és a hagyományt népszerűsítő célzatosságában mutatja be az erdélyi magyar gyerekkönyv kiadás jelenét. Nemcsak jellegében (a sorozat tulajdonképpen egy több évtizedes múltat felölelő gyermekirodalmi hagyomány folytatása, de maga a sorozat címe is utal erre, Nagyapó mesefája- Benedek Elek gyermekirodalmi munkásságát és elveit idézi fel bennünk, melyekhez próbál az erdélyi kortárs gyermekirodalom hű maradni), hanem tartalmában is. A könyvek azonban illusztráció hiányában inkább nagyobb korosztályú gyerekeket céloznak meg.
Ezt a hiányosságot próbálja a kiadó ellensúlyozni a másik, kisebbeknek (óvodásoknak, kisiskolásoknak) készült kis formátumú könyvsorozatával, a Mesevonattal, melyet épp tíz évvel ezelőtt, 1999-ben indított útjára a kiadó. Míg az előbbi sorozat inkább meséket, népmeséket adott közre a hagyományőrzés nevében, addig az utóbbi az erdélyi gyermekírók, költők kortárs műveit jelenteti meg.[i]
A sorozat köteteit inkább nevezném füzeteknek, mint könyvecskének, 20-40 oldal terjedelműek, általában tíz verset vagy mesét tartalmaznak, gazdagon illusztráltak, vagyis minden oldalon egy-egy kép teszi színessé, szemléletessé a szövegeket. A sorozat illusztrátora Csillag István, a sorozat szerkesztője Kozma Mária csíkszeredai író, szerkesztő, újságíró.
Ha megfigyeljük a sorozat köteteinek szerzőit, akkor látni fogjuk, hogy az erdélyi gyermekirodalom legjelesebb képviselői jelentetik meg itt, ebben a sorozatban gyerekverseiket, meséiket, meseregényeiket (Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Egyed Emese, Fekete Vince, Ferenczes István, Fodor Sándor).
Mindjárt a sorozat első könyvében Kányádi Sándor Kecskemesék című kecskékről szóló meséit olvashatjuk. Ezt követően, 2000-ben Fodor Sándor kezdő nagyapa korából megírt kedvenc unokájának, Krisztinkának szánt meséivel ismerkedhetnek meg a gyerekolvasók, mesék, melyeket a székely humor, a drámai élethelyzetek és abszurd vonások, derűség jellemez. A klasszikus gyerekírók mellett ebben a sorozatban látott napvilágot a szintén kortárs Kovács András Ferenc három gyermekverskötete is (Egerek könyve, Dzsinbüne és A kártyázó kakadu), melyek, mint a kötetcímük is elárulja a gyerekek által annyira kedvelt állatokról szólnak a KAF által megszokott szellemes, humoros, ritmusos és játékos könnyedséggel. Mindhárom kötetben a versek mögött a homo ludenst látjuk, azt a bűvös költőt, akit a nyelv működése, a nyelv mozgása, a hagyományok változása és a zeneiség érdekel. A szerző köteteit nem csak gyerekeknek ajánlja.
Az erdélyi klasszikus gyermeklíra képviselői közül ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Ferenczes István két kötete is Nevedet nevemmel és egy évvel később az Ágota könyve. Az előbbi kötet gyerekversei a népdalok egyszerű, tiszta ritmusát juttatja eszünkbe, a gyerekek által annyira kedvelt névcsúfolókat. Az utóbbi gyermekverses kötet pedig a gyerekszemmel látott világot mutatja be a nagy költőkre jellemző érzékeny líraisággal, fülbemászó dallammal.
A sorozat egyik érdekessége Markó Béla Ki lakik a kertünkben című meséskönyve, mely ezúttal nem verseket, hanem a 12 novellaszerű mesét tartalmaz. Mesék, történetek, melyek a gyermeki/költői szemléletnek köszönhetően a realitás és irrealitás között lebegnek, a mesék lírai hangvétele a Tamási-féle prózastílust juttatja az erdélyi olvasó eszébe. Markó Béla modern meséi a valóságból nőnek ki, közvetlen, néhol lírai hangon ábrázolják a kisfia, Balázs környezetét, gondolkodását, a természet mikrovilága iránti érdeklődését, fogékonyságát. Egy-egy mesében maga a mesélő is szereplővé válik, az egyes szám első személyű narrációnak köszönhetően érzékeljük a költő-író érzékeny valóságlátását, mely oly közel áll a gyermeki látásmódhoz. Vannak ebben a kötetben tanulságos mesék is (Miért szomorú a fenyő?, Az irigy rózsa), a megfigyelt közvetlen környezet nyújtotta élmények leírásai (Ki lakik a kertünkben?, Tücsökváros stb.) vagy éppen tréfás történet a tejfogról (Pityiri Palkó tejfoga). Markó gyermekprózája a felnőtt olvasó számára is újdonságként hat, hiszen minden sorában ott látja, érzi, hallja a költőt. S azt tapasztalatból tudjuk, ha a költő írni kezd, abból csak jó származhat: líraisággal teli, érzékeny látásmód a világ apró dolgairól, mely nap mint nap körülölel, csak nem vesszük észre. Költő és gyerek bensőséges találkozásáról, együttgondolásáról tanúskodik a könyv, mintha a költő a fia által ismét felfedezné gyerekkorát.
Ugyancsak tavaly jelent meg a sorozat részeként Fekete Vince Csigabánat című gyermekverses kötete, mely a szerző később megjelent kötetével szemben a klasszikus költői hagyományt követve rímes, ritmusos, humoros, nyelvi játékra épülő verseket gyűjt egybe (szám szerint 11-et), mint ahogy a kötet címadó verse is mutatja: „Bandukol egy lassú csiga, /Hol van itt egy jó patika? /Hol van itten arra gyógyszer, /Hogy gyors legyen a csiga egyszer?” Klasszikusnak mégsem nevezhetők ezek a versek, hiszen a versek hangulata, nyelvezete teljes mértékben a mai gyerekeket szólítja meg: „Figyuztok?”, „Medverapp” stb. Hagyomány és modernség ötvöződése jellemző Fekete Vince gyermekverskötetére.
A sorozat további kötetei közt szerepel a népies stílusú, falu világát ábrázoló, a székely észjárást tükröző, a sóvidék sajátos tájszavaival fűszerezett verseiről ismert Páll Lajos népművész gyermekverskötete (A legszebb tányér), mely játékos hangvételű versekkel gyermeki szemmel láttatja a világ apró csodáit; Kozma Mária meseregénye Csillala mester (ritka műfaj a kortárs erdélyi irodalomban!); Füzesi Magda gyermekverseit tartalmazó kötete: Ketten a kabátban és a gyermekversírásban most először induló Tompa Gábor író, rendező, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának gyermekverskötete (A tatu hozománya), akit szintén gyermekei ihlették versírásra, amint a kötet alcíme is jelzi (Ábel és Sára füzete). Ez utóbbi kötetben többek között állatokról, taturól, tobzoskáról, a kengururól, a csimpánzról, a dzsungel állatairól olvashatnak roppant humoros, szellemes verseket a gyerekek.
A tavalyi év a sorozatnak igen kedvezett, hiszen a sorozatnak három darabja látott napvilágot. Markó Béla és Fekete Vince fent említett kötetei mellett ugyancsak 2008-ban jelent meg Egyed Emese gyermekverskötete is, mely tíz 4 soros „doboló” verset tartalmaz. A versek könnyed ritmusát (felező 8-as sorok) a tartalom leheletkönnyű, erős hangulatú költői képeket felröppentető érzékisége teszi még pergőbbé. A költőnő finom, könnyed, képekben gazdag, lágy hangulati lírája egyéni színt képvisel az erdélyi gyermekköltészetben.
Az előbb említett két sorozaton kívül a kiadó önálló gyerekkönyvekkel is bővíti gyermekirodalmi kínálatát, így említésre méltó a tavaly megjelent Rózsa és Ibolya. A könyv Arany János meséjének bábszínházi átirata. Szerzője Balla Zsófia, aki műve által, úgy is mondhatnánk, hiányt pótol az erdélyi gyerekkönyvpiacon. Irodalmilag és műfajilag is magas színvonalat képvisel.
Befejezésképpen a kiadó által 2007- ben megjelentetett Dézsi Zoltán mesekönyvét szeretném kiemelni (A Nap és a Hold mesélte), melynek érdekessége, hogy a gyergyószentmiklósi Berszán Árus Bence munkái, az ún. Bence-rajzok illusztrálják, aki már tízévesen számos nagydíjat kapott.
[i] Sorrendben a következők: Kányádi Sándor Kecskemesék (1999), Fodor Sándor: Hol volt-hol nem volt (2000), Kovács András Ferenc: Egerek könyve (2001), Kozma Mária Csillala mester (2001), Benedek Elek Selyemrét (2001), Páll Lajos A legszebb tányér (2002), Kovács András Ferenc Dzsinbüne (2003), Füzesi Magda Ketten a kabátban (2003), Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu (2004), Ferenczes István Nevedet nevemmel (2005), Ferenczes István Ágota könyve (2006), Tompa Gábor A tatu hozománya (2007), Markó Béla Ki lakik kertünben? (2008), Egyed Emese Ötven csillag (2008), Fekete Vince Csigabánat (2008) és a sorozat legfrissebb darabja: Tamás Timea Csillagmese (2009).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése