„A Kolozsvári Koinónia Könyvkiadó számára a legjelentősebb szempont a kortárs dialógus fenntartása azzal a kulturális régióval, amelyben élünk” – nyilatkozta Visky András, a kiadó igazgatója a Krónikának adott interjújában.[1] Visky András kolozsvári költő, dráma-és esszéíró, akit nemrég József Attila-díjjal tüntettek ki, többek között, a Betlehemi éjszaka gyerekkönyv szerzője. „A kiadó Kolozsvár és Erdély reformátori örökségét, az európai modellt és ennek spirituális hátterét tartja fontosnak.”[2] Talán egyedülálló az a tény, hogy több nyelven jelennek meg könyveik, és minden általuk megjelentetett könyv kiválóan reprezentálja a kiadó által felvállalt protestáns keresztény értékeket.
Az 1993-ban alakult kiadó 10 évvel ezelőtt, 1998-ban indította el a Borsszem Könyvek sorozatát. A sorozat darabjai kisméretű verses, mesés képeskönyvek, melyek a Szentírásból vett igéhez fűződő, gyermekeknek szóló szövegeket tesznek közzé. A sorozatnak az első két kötete 1998-ban jelent meg Vízfalak között, mely színes, képes gyerekkönyv a zsidó nép Vörös tengeren való átkeléséről, valamint a Gazdag emberke című könyv a bibliai Zákeus történetéről. Két évvel később Visky S. Béla Csillagkorona című verses meséje jelenik meg a sorozat harmadik köteteként, mely Ézsaiás könyvének híres próféciáját dolgozza fel a gyerekek számára Csíki Csaba illusztrációival. 3 év szünet után ismét jelentkezik a Borsszem sorozat, ezúttal maga a kiadó igazgatójának, Visky Andrásnak a gyerekeknek írt könyvével. A Betlehemi éjszaka című könyvecske Bari ben Bárányról szól, aki áldozati bárányként végezte volna, hacsak nem jelent volna meg az angyal, aki örömhírrel szolgált: megszületett a Messiás, ki magára vállalva az emberiség temérdek bűnét, maga válik áldozati báránnyá. A könyv román és angol nyelvű változatban is megjelent. A sorozat 2002. évi kötetének anyagát Egyed Emese, irodalomtörténész, költő gyerekeknek szánt meséje nyújtja. A Levélajándék című mese Lázár, Soma és Sára története által az egymásra való odafigyelésre, törődésre és Pál apostoli szeretetre tanítja a kicsiket. Ugyancsak ebben az évben ebben a sorozatban jelent meg Szűcs Teri Csodálatos könyvecskéje, mely a legközönségesebb állatokat mutatja be ráébresztvén bennünket létük csodáira. A könyvecskét Szabó Péter illusztrálta. A sorozat sikerét igazolja, hogy mindegyik darab hamar elfogyott, talán a vallástanárok népszerűsítő munkájának köszönhetően, a könyvecskék Erdély-szerte ismertek.
A kiadó a fent bemutatott Borsszem Könyvek sorozatán kívül más vallásos tárgyú gyerekkönyvek kiadására is vállalkozott (Lois Rock: Jézus világa – 1998, Visky S. Béla: Csillagkorona - 2001, Schein Gábor: Isten nevetett – 2005, Borbély Szilárd: Fény a magasból- 2007, Vida Gábor: Nóé, az indián meg a dinók-2009) könyvek, melyek célcsoportjai elsősorban a keresztény hit iránt érdeklődő szülők, nevelők és gyerekek, de természetesen nem kizárólagosan. Ezek a könyvek is igazolják azt a fajta értékorientáltságot, melyet a kiadó képvisel az erdélyi könyvpiacon: tartalmukban a keresztény értékrendnek megfelelő, közösségépítő szellemű (Koinónia = közösség), mindezt minőségi kivitelezésben. A Jézus világa nemcsak ismeretek bővítésére, érzelmi és vallásos nevelésre alkalmas, hanem egy rendhagyó gyerekkönyv, mely kreatív ötletekkel, kézműves foglalkozásokkal (barkácsolás, festés, sütés stb.) köti le a gyerekek figyelmét. „E könyv szokatlan látószögből segít megközelíteni Jézus korát: a kéznek szól és a szívnek, az értelemnek és a léleknek.” A többi három szintén sorozatot képez (igen rangos szerzők átiratai, igényes, színvonalas kivitelezésben) a Biblia egy-egy történetét dolgozza fel gyerekek számára.
Amint a fent említett könyv szerzője is mutatja a kiadó az erdélyi magyar gyerekírók műveinek kiadása mellett külföldi szerzők könyveit is megjelenteti. Így a következő két könyv szerzője holland, illetve angol. A kalandok, tengerészek élete iránt érdeklődő iskolás gyerekeknek szól a 2003-ban megjelent természettudományos, kalandos, képekben gazdag ismeretterjesztő könyv: A. Korpershoek-van Wendel de Joode könyve Az óceán ura., Hasonlóképpen fordításban jelent meg a kiadónál 2001-ben John Bunyan Mire tanít a természet? című könyve, melynek érdekessége, hogy kétnyelvű, tehát az eredeti angol szöveg is olvasható párhuzamosan a magyar anyanyelvű gyerekek számára. A könyv a növények, állatok világából vagyis a természetből vett példákon keresztül szemlélteti tanulságképpen az emberi hibákat vagy negatív tulajdonságokat. A könyvet M. Tóth Géza kedves, humoros illusztrációi gazdagítják.[3]
A következőkben a kiadó másik értékes sorozatára hívnám fel a figyelmet, melynek első darabja 2007-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv versenyének fődíját. A kötet fiatal történész-szerzői 8-12 éves gyerekek és családjuk számára ajánlják kötetüket. A könyv szerzői Zágoni Balázs író és Jánosi Andrea illusztrátor. „Időutazás? Annál több ez a könyv. Atmoszféra. Otthonok atmoszférája…”[4] A sorozat címében megjelölt műfaj szerint képeskönyv, és annak egy igen színvonalas, alapos kortörténelmi tudást nyújtó fajtája. Rendhagyó történelemkönyv Kolozsvárról. A könyv értékét az érzékletes, részletes, alapos illusztrációk teszik értékessé, élvezhetővé. Az illusztrációk pedig a legmagasabb színvonalon kalauzolják végig a kortalan olvasót vagy böngészőt elmúlt korok történelmi folyásán. Mindenesetre képes, (mert képes) nemcsak a gyerekolvasó, hanem a felnőtt kíváncsiságát is fenntartani.[5]
A sorozat második kötete a fülszöveg szerint „Székelyföld legnagyobb városába”, Marosvásárhelyre kalauzolja az olvasót, annak távoli és közeli múltjába. Ez a képeskönyv ugyanis 12 fejezeten keresztül mutatja be változó évszakok közt, a szövegek és színes rajzok segítségével a város fejlődését az őskortól a XXI. századig. Sem marosvásárhelyiként, sem szenvedélyes gyerekkönyv-gyűjtőként, sem mint az erdélyi gyermekirodalmat kedvelő és azt főiskolai tanárként oktató nem tudok nem elfogultan írni arról, hogy végre egy világszínvonalú gyermekeknek szánt képeskönyv hagyja el tavaly immár másodszorra az erdélyi Koinóniai Kiadó nyomdáját. Izgatottan várom a sorozat többi részét! Mert a sorozat az úgy szép, ha teljes.
A következő két könyv az erdélyi kortárs gyermekirodalom egyik legreprezentatívabb gyermekprózai műve, mellyel az erdélyi gyerekek már a Napsugár oldalain folytatásokban megismerkedhettek: Zágoni Balázs Barni könyve (2005), és ennek folytatása, a 3 évvel később megjelent Barni Berlinben. A mű szerzőjét a Kincses Képeskönyv írójaként, illetve az erdélyi filmes portál, a FILMTETT szerkesztőjeként ismerhette meg az erdélyi olvasóközönség. A sikerét Hervay Gizella Kobak könyvének népszerűségével mérném össze. Nem véletlenül. A Kobak első könyve 1966-ban jelent meg először, majd rá 2 évre a Kobak második könyve. Később, 1973-ban a Kriterion Könyvkiadó megjelenteti azt a gyűjteményes kiadást, mely a 2002-ben a Koinónia Kiadó által újból megjelentetett Kobak könyv alapjául szolgált. Megjegyzem ez utóbbi kiadást (mely tartalmazza Kobak első, második és harmadik könyvét is) olyan nagy lelkesedéssel fogadta az idővel már gyermekből szülővé cseperedett felnőtt közönség (valószínű nem akarta elmulasztani azt a lehetőséget, hogy saját gyerekeinek is felolvassa gyerekkora kedvenc olvasmányát), hogy a könyv pillanatok alatt elfogyott. Idén 2009-ben a kiadó úgy döntött, hogy még több száz olvasót fog boldogabbá tenni azáltal, hogy újranyomja a 2002-es kiadást. Kobak könyve Fodor Sándor Csipikéjéhez hasonlóan „több nemzedék kedvelt olvasmánya, bölcs humora, a lebilincselő szépségű történetekből áradó szeretete gyermekirodalmunk klasszikus művei sorába emelték ” (fülszöveg). És most itt van Barni könyve. Habár évtizedek választják el a két művet egymástól, sok a hasonlóság bennük: a főhős mindkét könyvben valóságos személy. Az előbbi esetében Szilágyi Attila, azaz Kobak, Hervay Gizella fia, aki tragikus körülmények között, a 77-es bukaresti földrengésben még gyermekként életét vesztette, egy évre rá, hogy édesapja, Szilágyi Domokos önként vetett véget életének. Ez utóbbiban pedig Barni a főhős, Zágoni Balázs kolozsvári író, újságszerkesztő fia hasonló korú kolozsvári kisgyerek. Másik hasonlóság: mindkét mesekönyvben modern meséket olvashatunk, vagyis olyan történeteket, melyek képzelet és a valóság határán mozognak: „valószerű mese” vagy „meseszerű valóság”. (Lovász Andrea kifejezése[6]). A mese valószerűségét a főhősök létező mivolta és a helyszínek pontos megjelölése (Kolozsvár és környéke) tartja fenn. Ezek a sajátosságok gyermektörténetek műfajával rokonítja őket. Mégsem gyermektörténetekről van itt szó. A történetek meseszerűek. Meseszerűségük abban a csodában érhető tetten, amit a főhős nap mint nap megél a körülötte zajló események által. Ez a csodás elem a gyermeki képzelet szülötte, annak az animisztikus és mágikus világszemléletnek, mely az óvodáskorú gyerek sajátja. Mindkét könyvben a főhős, vagyis az óvodáskorú kisgyerek szemével látjuk a világot, számára gyakran érthetetlen felnőtt világot, melyekből csak a gyermeki képzelet segítségével lehet kitörni. Két kisfiú hétköznapjai elevenednek meg tehát előttünk, ezek azonban különös, nem megszokott helyzetek, hanem élményekkel, csodákkal teli események, melyek a főhős lelkében maradandó nyomot hagynak. Gyermekirodalom ez a javából, ha Dennis Butts (id. Kiss) által megjelölt gyermekirodalmi kritériumokat vesszük számba[7]. Fő érdemük, hogy „gyerekekről a gyerekeknek szólnak, a gyerek nyelvén”[8].
Zágoni Balázs Barni könyvében a főhős az alig 4 éves, tehát óvodás Barni, míg a kötet folytatásának, a Barni Berlinben című könyv megjelenésének pillanatában (2008) az azóta felcseperedett 8 és fél éves kisfiú. Az első kötet meséiben még olyan naiv egyszerű eseményeknek lehetünk tanúi, mint a cicával való megbarátkozás vagy az üzletből való vásárlás. Az utazásnak azonban már ekkor is részese lehetett, a tengerpartra ugyanis kisbusszal utaztak, a budapesti nyaraláskor volt alkalma metrón, földalattin is utazni. A második kötetben már kipróbálhatja a repülőn való utazás kalandjait, még akkor is, ha ez egy képzeletbeli utazás lesz. Barni ugyanis a könyv megjelenésének pillanatáig nem járt még Berlinben. Az első könyv sikerét talán épp a megtörtént jellegében, realitásigényében kereshetjük. A második könyv 34 fejezetén keresztül bemutatott utazás épp azért válik érzékletessé és érdekessé, mert mindvégig úgy olvassuk a részletes beszámolót, mintha valóban megtörtént eseményről olvasnánk, vagyis semmiféle kétség nem merül fel a mese „meg nem történt” jellege felől[9]. A könyv illusztrátora a rajzfilmes M. Tóth Géza, akárcsak a Kobak könyve újabb kiadásának. Rajzai nagyszerűen érzékeltetik azt a gyermeki világot, melynek határain belül mozog a mű.
A Koinónia által utóbbi években megjelent gyerekkönyvek sorából nem hagyható ki két szintén kolozsvári szerző, Berszán István által jegyzett könyv: a 2002-ben megjelent A válogatott útibatyu és a 2008-ban kiadott Bundafüles Subanagy.
Az előbbi Berszán-könyv, melyet a szerző lányainak, Panninak és Virágnak dedikál, Szöszmögi Müsszents Sündörgő utazási regénye. Műfaját tekintve akár állatregény is lehet, hiszen a főhős, Szöszmögi, egy kis sün, aki elunta életét és meg szeretne változni, társai, akikkel vándorlásai, kalandjai során összehozza a sors állatok, akik emberi körülmények között élnek, és emberi típusokat képviselnek. Berszán István első meseregényében ízelítőt kapunk egyszersmind a szerző lírával átszőtt, sziporkázó, szólásokban, nyelvi fordulatokban igen gazdag stílusából, élénk, humoros, fantáziadús leírásaiból. „Szöszmögi Müsszents Sündörgő elhatározta, hogy nyakába veszi a világot. Sokáig szöszmögött magában, míg kimüsszentette sündörgő szándékát, de aztán egykettőre összetarisznyálta a holmiját, a batyut az ágasfára kötötte, és a vállára próbálta. Kicsit nehéznek tűnt, ezt-azt kiszedett belőle. Így maradt otthon egyebek közt a bánata is.” Ez a regénykezdés nemcsak a főhősünket mutatja be egy-két ecsetvonással, hanem az alcímben megjelölt leleményes névadás magyarázatul is szolgál, nem beszélve arról a mű egészén végigvonuló motívumról, mely egységes keretbe zárja a fejezeteket, mintegy áthidalja őket, Szöszmögi ugyanis minden kaland után kicsit nehéznek érzi batyuját, lelkét, ezért sok mindent maga mögött hagy: otthon hagyja bánatát, a szöcskő-huszár kapitány sáska-király veszedelmes serege elől való megmentése után, melyben vitézséget tanult a büszkeségét, az ezután következő időszakban, amit a Mindentudó Békabölcs vízpalotájában töltött, és ahol bölcsességet tanulni ment a butaságot, a Sürgi-forgi országbeli kalandjai után a tekintélyét. A művet akár a jellemformálás, kiteljesedés regényének is tekinthetjük, hiszen a hős ahogy át-meg átesik a különböző emberformáló kalandokon, egyre több erényre tesz szert. Ezeknek az erényeknek a megszerzése, klasszikus értelemben, az emberré válás vagy felnőtté válás próbatételeiként is tételezhetők (bátorság, bölcsesség, becsületesség), sajátossá teszik ezt a fajta kalandozást, hogy minden erény megszerzése által egy-egy emberi gyengeséget is sikerül a főhősünknek maga mögött tudnia (félénkség, butaság, nagyravágyás). Hiszen a bátorság próbájának kiállása, tulajdonképpen a félénkség leküzdését jelenti, illetve a bölcsesség megszerzése együtt jár butaságtól való megszabadulással stb. Így kell ennek történnie, hogy a cselekmény a szerző szándékának megfelelően jusson el a végső üzenetig. Berszán műve az utazásregény típusába tartozik, annak egy modern, gyermekek számára adaptált változata. A fejezeteket a főhős alakja szövi össze. A főhős megnyerő alakján kívül a kalandokkal teli izgalmas cselekményszövés is fenntartja a gyerek vagy felnőtt olvasó érdeklődését. A könyvet Gacs Réka illusztrálta, aki egy évvel a könyv megjelenése előtt végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem animáció szakán. Aprólékos rajzai jól illeszkednek a meseregény hangulatához, továbbgondolásra késztetik a gyerekolvasót.
A 2008-ban megjelent Berszán-mű, Bundafüles Subanagy, a kiadó által szervezett karácsonyi könyvvásárral egybekötött könyvbemutatóján került méltatásra[10].
„Ez a meséskönyv csupa irodalomtudomány, de nem csak szakembereknek szól, az olvasónak ugyanis lehetősége nyílik barangolni a mesékben. Minden mese arra ad választ, hogy mi minden történhet velünk, ha mesét írunk, olvasunk, vagy hallgatunk.” [11] A szerző ugyanis a posztmodern Derrida-féle dekonstruktív irodalomelmélet tételeit próbálja ki a klasszikus mesehagyományon keresztül. Felrúgja a mese megkövesedett dogmáit (szerkezet, a megoldást, a sarkított jellemű állatszereplők stb.) úgy, hogy visszafele játssza vagy megfordítja a mesék cselekményét. Játék ez tulajdonképpen, a posztmodern meseíró játéka a szöveggel, a hagyományos mesék újraírására tett kísérlet tele irónikus, abszurd prózai elemekkel, melyek felrúgják a klasszikus mesék megrögzült szerkezetbeli és egyéb kliséit.
A mesék főszereplője az erdő medvéje, a klassszikus állatmesékből jól ismert bölcs medve, akit Bundafüles Subanagynak hívnak, akivel sohasem jár pórul senki – olvassunk a könyv alcímét. A könyvben szereplő állatok, jól ismert mesei fordulatok, valamint a reformáció irodalmának hangulatát idéző didakticizmus, erkölcsi tanítás jelenléte a könyvben sajátosan keveredik a szerző egyéni stílusával, a mai nyelvhasználattal. Az egyes fejezetek a folklórból ismert népi szólásmondásokra, (gyermekjáték is egyben) vagy népi bölcsességekre épülnek, így: „kinn a bárány, benn a farkas”, vagy „Kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon” stb.
Berszán István Bundafüles Subanagy című, hét darabból álló mesefűzért tartalmazó és „szeretettel tanító” könyvének az lehet talán az üzenete a mai gyerekolvasó számára, hogy „egyetlen megoldást se fogadjunk el végérvényesnek, hanem mindig legyenek kérdéseink és alternatív megoldásaink – melyekben jobb szem előtt tartani azt is, ami másoknak is jó[12]. A könyvet Szabó Zelmira munkái (rajzok, különböző kollázsok: madártollak, tortalátétek, préselt virágok stb.) teszik különlegessé.
A Koinónia gyerekkönyvek 175-175 közepes méretű könyveinek sorát folytatva (Berszán-könyvek, Zágoni-könyvek) említésre méltó a 2004-ben megjelent Szűcs Teri Hogyan lett füle az erdőnek? című meséskönyve. A könyv 10 modern tanmesét tartalmaz az állatok szolidaritásáról (Samu és a Soklábak, A nagy alagút története), gyerek és állat szoros kapcsolatáról (Lackó meséi, Egy furcsa éjszaka, Találkozás), a barátságról, összetartozásról (Hív a tenger). A mesékben egy elképzelt „lehetséges világ” tárul az olvasó elé, melyben különféle (a szerző által hitelesített, tehát létező) állatok macskák, kutyák, nyulak, denevérek, sünök, rókák, mókusok, malacok, emberi tulajdonságokkal felruházott állatok szerepelnek valóságos helyszíneken Budapesttől Erdélyig: Pasarét, Udvarhely, Magyarózd, Küsmöd, Erdőfüle stb. A kötet képeit az angol képzőművész, Nessie Ramm[13] készítette.
A Koinónia Kiadó Bajor Andor Mióta nem tudnak számolni a varjak? című kötetével (2003) ismét igazolta szellemiségét, a minőségi gyermekkönyvek kiadása ügyéért való elkötelezettségét. Bajor Andor elbeszéléskötete ugyanis a kiadó által megjelentetett szép kivitelezésű gyerekkönyvei sorába tartozik. A könyv az 1987-es Mi a manó? című kötet válogatott elbeszéléseit tartalmazza, Bódi Kati kedves rajzaival.[14]
Akárcsak a fent említett könyv a következő két gyermekverskötet is nemcsak az igényes, színvonalas, minőségi kivitelezéssel, hanem tartalmi értékével tűnik ki a felsorolt könyvek közül. A két gyermekverskötet szerzője az erdélyi gyermeklíránk reprezentatív képviselője, a költő óriás, Kovács András Ferenc. Az első kötet a 2003-ban megjelent Vásárhelyi Vásár, a másik 2005-ben napvilágot látott Vígtoportyán címmel. A versek középpontjában a nyelvjáték, a rímtechnika, a versépítkezés szerepe áll, amelynek legfőbb referenciája a verscsinálás mestersége, a világköltészet nagy hagyománya [15]. Olyan műfajok kipróbálásával újítja meg a költő a magyar gyermekvers-írás hagyományát, mint az angol limerick vagy a számunkra újszerűségükben ható japán-versek. De nemcsak a világirodalom különböző nemzeteinek költőhagyományát eleveníti fel, hanem a magyar folklór szinte feledésbe merült műfajait (pl. falucsúfolók, falvédő szövegek stb.) is képes modern nyelvhasználattal, gondos formakultúrával, de ugyanakkor mai tartalommal beemelni gyermekköltészetünkbe, számos lehetőséget tárva fel a líránk megújítását illetően. Az alcímben megjelölt pontosítás (kicsiknek és nagyoknak) azt jelzi, hogy a szerző gyermekverseinek gyűjteményét, így általában a gyermeklírát is nemcsak a gyermekeknek ajánlja, hiszen a jó vers az életkortól függetlenül mindenkihez szól. A könyv egy időben kalendárium és útikalauz, melyben Erdély helységei, falvai és városai elevenednek meg előttünk. Korábbi gyermekvers-kötetihez képest A Vásárhelyi vásár és a Vígtoportyán kötetek jelentik a formai kiteljesedést KAF eddigi gyermeklírájában. „Ezekben a költő egyetemessé nemesíti át a magyar költészetnek azokat a műfajait, amelyek fokozatosan verskultúránk perifériájára szorultak: naptárversek, csíziók, gyermekdalok, emlékversek, portréversek, falvédőszövegek, falucsúfolók, farsangi rigmusok, csíziók stb.[16]
Mindkét könyvet, az erdélyi gyerekek által jól ismert Deák Ferenc szellemes, kifejező rajzai díszítik, találóan illusztrálják a versek hangulatát. A kötet tartalmi értéke mellett a kitűnő illusztrációk, valamint a tipográfiai munka és a könyv minőségi kivitelezésének köszönhetően két igen szép könyvet tarthat az olvasó a kezében. Ezt igazolja az is, hogy a Vásárhelyi vásár kötet elnyerte a Szép Magyar Könyv pályázat oklevelét [17]. A Vígtoportyán kötetben olyan verseket is olvashatunk, melyek a 2002-ben a Koinónia Kiadó által újra megjelentetett Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetben a szerző kommunista verseinek az átirataiként jelentek meg (lásd: Felhő, Éji égbolt stb.).
Ez utóbbi kötet újrakiadását nagy elismerés és öröm fogadta az erdélyi óvodapedagógusok, zenepedagógusok körében. Akárcsak Kobak-könyvén, ezen a könyvön is számos erdélyi generáció nőtt fel. A kötet először 1976-ban jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Több újdonsága is van az újrakiadásnak, melyek gazdagítják az eredeti kötetet. Először is Szilágyi Domokos pionírverseit, szám szerint 8-at a kiadó kérésére Kovács András Ferenc átírt. Ezeket az ún. delfinverseket Végh Balázs Béla elemzi kitűnő tanulmányában. [18] Másrészt a kötetben olvasható Vermesy Péter Ajánlása is. Harmadsorban a kéziratos versszövegek helyett, melyek érdekessé tették a korábbi kiadást, itt az illusztrációk gazdagítják a 2002-es a kiadást. Ezeknek a gazdagításoknak köszönhetően valóban értékes, szép gyerekkönyvet tarthat kezében a mai olvasó, esetleg nosztalgiázó felnőtt.
Az erdélyi gyerekkönyvkiadásban a 2008-as év rekordévnek tekinthető. A korábbi évek 8-10 kötetes hozamához képest a tavalyi évben szinte 20 gyerekkönyv jelent meg összesen az erdélyi kiadók gondozásában. Ilyen szempontból Koinónia Kiadó is sikeresen zárta az évét, hiszen 4 sikeres könyvet bocsátott könyvpiacra. A Kincses Képeskönyv sorozat II. része, Barni Berlinben és Berszán István Bundafüles Subanagy című könyveken kívül a nagy sikernek örvendett Jász Attila gyermekvers-kötete, az Angyalfogó, mely szintén a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg tavaly, 2008-ban Kun Fruzsina illusztrációival.
Reméljük, hogy a kiadó még sok szép gyerekkönyvvel ajándékoz meg bennünket a közeljövőben is!
Marosvásárhely
2009. augusztus 25.
[1] Új könyvek 2009-ben, In. Krónika, 2009. január 7.
[2] Rekord éve túlszárnyalására készül a Koinónia Kiadó In. Szabadság 2000. febr. 16.
[3] M. Tóth Géza, Balázs Béla-díjas filmrendező, a MOME tanára, a KEDD Animációs Stúdió alapítója, Hervay Gizella Kobak könyve 2002-es újrakiadásának illusztrátora.
[4] Láng Zsolt: Otthonkönyv, In. Élet és Irodalom, 2008.01.02.
[5] Sándor Katalin: Kimerni a másik várost, In: A hét, 2007. 12. 07.
[6] Lovász Andrea Jelen idejű holnemvolt, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2007. p. 137.
[7] Dennis Butts a következő kritériumokat jelöli meg a gyermekirodalmi művek feltételeinek: „gyermekszereplő jelenléte; az események előfordulásának rugalmassága, valószínűsége; olyan tematikus motívumok jelenléte, mint pl. az utazás; a felnőttek világába való bevezetés különféle megjelenési mondanivaló korlátozása nyelvi, intellektuális és érzelmi szinten.” Idézi Kiss Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba, Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2000. p. 19.
[8] Zágoni-Joikits Melinda: Kobakról, Kobakul, Kobakoknak (Hervay Gizella Kobak könyve), In: Korunk, 2002. október.
[9] Lásd bővebben: Ferencz Zsolt Barni kalandjai kicsiknek és nagyoknak című írását , In: Szabadság, 2009. január9.
[10] Könyvvásár a Bocskai-házban, In: Szabadság, 2008.december 19.
[11] Elhangzott a könyv bemutatóján. Sajtóban megjelent 2008.december 19-én a Szabadság Kul-túra című rovatában.
[12] Lőrentz Éva-Noémi: Bundafüles bocskorának nyomain, In: LÁTÓ, 2009. július
[13] Nessie Ramm festő, a London Art School végzőse (2000), idén nyáron nyílik kiállítása Londonban Erdélyben készült festményeiről
[14] Körössy Erika: A kisfiú és a parázsló szemek, In: Székelyföld, 2005/1.
[15] Keresztesi József: Kicsiknek és nagyoknak, In: Litera, 2004. február 3.
[16] Végh Balázs Béla Tündérkertünk gyermekversei, In. u.ő. A gyermekirodalom változatai, Komp-Press kiadó, Kolozsvár, 2007.p. 201.
[17] Visky András Aranylevél című könyve után a kiadó ezzel a könyvével másodszorra nyeri el ezt az elismerést. A harmadik alkalommal, 2008-ban, a Kincses Képeskönyv sorozat első kötetével, a Kolozsvár című könyvével nyerte meg az első díjat. Ezt a pályázatot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők egyesülete hirdeti meg, a felkért szkamai zsűri az év kiadói terméséből választja ki a legszebb könyveket.
[18] Végh Balázs Béla: Kis magyar delfinológia, In: LÁTÓ, 2004. július.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése