A 0-3 éves kor az egyik
legfogékonyabb, legtermékenyebb időszak a kisgyerek életében. A kisdedet ért
környezeti nevelő hatások mélyen beívódnak tudatába, személyiségébe. Ekkor
ismerkedik meg a környező valósággal, ekkor gyűjt tapasztalatokat a
kommunikáció verbális és nem verbális elemeiről. Ennek a kornak egyik
legfontosabb szerzeménye a beszéd és a járás, miközben emocionálisan igen nagy
mértékben kötődik az anyához. Ebből a három fontos személyiségfejlődési
tényezőből kiindulva, a csecsemő és a kisded szükségleteinek ismeretében a
következőképpen írhatjuk le a gyerek és könyv kapcsolatát, mely egyben az
olvasóvá nevelés megalapozását is jelenti.
A gyermek személyiségfejlődésének szempontjából döntő
tényező, hogy milyen kulturális környezet veszi körül. Éppen ezért igen fontos,
hogy az anya sokat beszéljen a gyerekéhez. A könyvek közös lapozgatása érzelmi
élvezetet nyújt már a 6 hónapos csecsemőnek, aki eleinte a beszéd dallamát, ritmusát,
paraverbális tényezőit érzékeli. Ezért ajánlott ebben a korban a mondókázás,
versmondás. A mondókák (Kerekítő), gyerekversek (Móricz Zsigmond: Iciri-piciri, A török és
a tehenek, József Attila: Altató, Petőfi Sándor: Arany Lacinak, Nyulász Péter:
Baba bab stb.) erőteljes zeneisége, ritmikussága, az ismétlődések sora épp
a csecsemő beszédészlelésének szintjén hatnak, biztosítják ezáltal az
anya-gyerek közötti érzelmi kötődés megerősítésén túl a gyerek mozgásigényének,
a beszéd alapvető jellemzőinek: a ritmusnak, tempónak, a dallamnak az
érzékelését, észlelését, mindez pedig nagy élvezetet nyújt a csecsemő, de még a
kisded számára is. Az elsajátított mondókák segítségével gyakorolja a gyerek a
beszéd automatizmusait, a tiszta beszédhallást, a helyes légzést, a helyes
ejtést, az artikulációt. A versek, mondókák ismételgetése alkalmat teremt a
gyermek számára a beszédtempó, ritmus, hangsúly, hanglejtés gyakorlására is.
A 0-3 éves kor másik nagy szerzeménye
a nagymozgások terén a kúszás, mászás és járás, ezzel párhuzamosan a
finommotorika is fejlődésnek indul, ez utóbbi a tárgyakkal való manipulációban
érhető tetten, mely a valóság, a környező világ felfedezési vágyából, a
kíváncsiságból fakad. A gyerek ismerkedése a könyvekkel már 6 hónapos korában
elkezdődik Eleinte a könyvre mint játéktárgyra tekint.. Lassan elsajátítja a
lapozgatás készségét, és rájön, hogy a könyvek által egy „színes világ” tárul
fel előtte. Ennek a kornak a műfajai a puhakönyvek,
lapozók, leporellók, melyek tartós anyagból készülnek. A tárgyakkal való
manipulációnak köszönhetően fedezi fel a gyerek a környező világot. A valóság
megismerésének folyamatot serkenthetjük, ha a képekről, a tárgyak hiányában,
közvetve szemléltetjük a valóság elemeit, a baba kérésére a szülő ismételten
megnevezi a látottakat. A „Mi ez?- korszak” legfontosabb gyerekkönyv műfajai
éppen ezért a babaszótárak, ahol
egy-egy oldalon csupán kevés tárgy, állat stb. szerepel. Ilyenkor a gyereket a
felismerés öröme, a megnevezés sikere készteti a továbblapozásra. Ennek a
tevékenységnek a közvetlen és számottevő eredménye a szókincs gyarapodása, mely
a beszédprodukció alapját képezi. 
A beszédkészségfejlesztés igen fontos eszközévé
válhatnak ebben a korban a böngészők,
mely kiváló teret biztosítanak a beszéd gyakorlására. Általuk az anya
interaktív kommunikációs kapcsolatot létesít a gyerekkel, kérdéseket tesz fel,
irányíthatja a gyerek megfigyelését, fejleszti a gyerek figyelmét, a képről
való olvasást. Ennek a szakasznak a végére tehető a „Miért?-korszak”, mely a
gyermekben rejlő ösztönös kíváncsiság megmutatkozásának példája. Ezt az
érdeklődést az anya maximálisan kiaknázhatja a beszélgetéssel, melynek
kiindulópontjául egy-egy képeskönyv, illusztráció szolgálhat.
2-3 éves korban lírai műfajok (mondokák, versek)
mellett a kisebb gyerektörténeteket elbeszélő könyvek segítségével elégítjük ki
a kisded történetéhségét. Olyan könyvekre gondolok, mint Marék Veronika Boribonról szóló könyvei, Berg Judit Maszat-sorozata, melyek a kisgyerek mindennapi életének
egy-egy hétköznapi történését, mozzanatát, problémáját mesélik el képek
segítségével. A kisded könnyen magára ismer ezekben a szereplőkben, még ha
esetenként állatok is, és ez az azonosulás teszi lehetővé az indirekt nevelési
hatás megvalósulását. A történet egy-egy mozzanatát megjelenítő kedves, a
gyerekhez közel álló illusztrációkból a gyerek megtanulja a képolvasást, amely
a későbbiekben az alapkészségek elsajátításának fontos feltételéül szolgálnak. Mindezeken
túl ezeknek a kisebb narratíváknak a megértése a gyerek részéről képezik a
következő szakaszban, az óvodáskorban elkezdődő irodalmi nevelés alapját.
Megj.
A cikk a Rainbow katalógusban jelent meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése