Mit olvastunk a nyáron?

 Szép volt ez a nyár. Tele élményekkel. Annyi jó dolog történt vele ezen a nyáron: túl van már élete első táborozásán, nyugodt, csendes vidéki környezetben nagyszüleinél tölthetett egy-két hetet; új bringát kapott a nyár elején, mellyel alaposan körbekerékpározta a környéket;  baráti együttlétek, beszélgetések, rokoni látogatások, családi nyaralás, tengerpart, sátorozás, új társi, kirándulás, na és természetesen legózás a végtelenségig. Mindezt a sok élményt kiegészítette a sok könyv, melyek igazi barátnak bizonyultak a nyár folyamán.

Megáll S. Nopola könyvével a kezében (barátjától kérte kölcsön), és könyvespolcát bámulja. Ősszel kezdi a harmadik osztályt, és idén nyáron szívesen időzött könyvek társaságában. Most fejezte be a Risto Rapper!-t, s azon gondolkozik, melyik legyen a következő: Ella és barátai, Világgá mentem, majd jövök, vagy a Felbukkan egy szombóc. Mind a hármat feltettem a polcára.  Ő majd beleolvas, és eldönti, hogy volna-e kedve hozzá vagy sem. Mert ő már olvasó. Az olvasónak pedig jogai vannak. Például a végig-nem olvasás joga. Vagy a választás joga. A beleolvasás joga. Hogy Pennac tíz parancsolatát kiegészítsük.

           

Mégegyszer megsimogatja a könyv fedelét, és beszúrja a legutóbbi olvasmányai mellé: Bálint Ágnes: Hajónapló. Padtársa kedvenc olvasmánya. Ez a lány rengeteget olvas, jobbnál jobb könyveket. Jó hatással van rá. Bár, kissé elszontyolodott, mikor észrevette, hogy ezt a kötetet már nem a szerző rajzai díszítik. Hiába hallotta, hogy Sajdik Ferenc kitűnő illusztrátor, hogy a Pompom is az ő keze munkáját dicséri, neki úgy is az első kötet (Szeleburdi család) rajzai tetszettek. Rendkívül nagy hatással volt rá a szerző stílusa, humora. Bálint Ágnes könyve tulajdonképpen kamasznapló. Benne a főszereplő, a tizenkét éves Laci, egy háromgyerekes család hétköznapi eseményeiről számol be lenyűgöző stílusban. Erre mondják, hogy „klasszikus”, meg hogy „halhatatlan”. 

Elhatározta - akárcsak a könyvben szereplő két jóbarát, Laci meg Radó, - hogy naplóírásba kezd, és megörökíti a mi családunk történéseit is. Ősszel pedig új naplót nyit, melybe majd az iskolai élet élményeit jegyzi fel. A naplóírás gondolata tulajdonképpen egy korábbi könyv kapcsán fogalmazódott meg benne, az Egy ropi naplója olvasásakor. Ez volt első igazi könyvélménye. Hihetetlen gyorsasággal száguldott végig a hat köteten. Most várja a nemrég megjelent 7. kötetet.

Mielőtt nekifogott volna a Szeleburdi családnak, megismerkedett Miúval és Vaúval. A finn szerzőt, Timo Parvelát a Mérleghintában ismerte meg, azóta kedvencei közé sorolja. Abból még én olvastam fel neki, és ezúttal is vágyott rá, hogy ezek a kalandok, történetek az esti mesehallgatás részeivé váljanak. Annak ellenére, hogy esténként egyedül olvas, szívesen meghallgatja azokat a meséket is, amit a hét éves öccsének olvasok. Az idén nyáron újdonságokból válogattam nekik az esti felolvasáshoz: Fahéjas kert, Torzonborz, a rabló, Dalia és Dália, Tündérbodár, Kicsibácsi és Kicsinéni, Miú és Vau. Ezekbe ő is belekóstolt. 

 

Öccsével szívesen hallgatták, forgatták, böngészték a régi kedvenceket is, mint amilyen a Garmann nyara, az Apa, irány a tenger vagy a Tatu és Patu sorozat. Ez utóbbi sorozat legújabb kötete (Tatu és Patu elszabadul) vált ismét a nyár kedvencévé. 
Az igazi slágert az iskolakezdés előtt álló öccsének a Kolibri Kiadó jóvoltából megjelent  Hihetetlen történet az óriás körtéről és a Torzonborz jelentették.

  

Második osztály végén Gárdonyi Géza Egérvadászat című könyvét kapta jutalomként tanító nénijétől. Abba is bele szeretne olvasni. 
Még van egy kis ideje...

Egy hét vakáció az iskolakezdésig. 

Lélekben már felkészült rá. De szívesen nosztalgiázik. Egy-két fénykép, könyvborító, játék idézi az önfeledt nyári perceket.  A személyesen átélt élményekhez képzeletbeli vagy fiktív szereplők társulnak. Ezek a történetek, figurák kísérik  lélekben a  harmadik osztályba.