Bajor Andor: Miért nem tudnak számolni a varjak?

Talán nincs is olyan szülő, nagyszülő, aki ne mesélne gyermekeinek, unokájának a saját gyermekkoráról. A mai gyermekeknek csak homályos fogalmuk lehet arról, hogy milyen lehetett gyereknek lenni egy-két emberöltővel ezelőtt, amikor a szappantól kivörösödött a szem, a folyópart, a szőlőlugas, a mező, az erdő és a liget képezte a legfontosabb játszóteret, amikor a csónakázás, a dióverés, a csúzli, a szüret a gyerekek legizgalmasabb szórakozásául szolgált, és egy ajándékba kapott csákó, fakard, ólomkatona vagy egy képeslap jelentette a legnagyobb örömet és meglepetést. Mindezt nem akárki meséli el. Bajor Andor meséin, elbeszélésein generációk nőttek fel.

Ki nem emlékezne a mostani erdélyi középgenerációból a szerző Napsugár hasábjain folytatásokban közölt kalandregény-paródiájára, az Egy bátor egér viszontagságaira? Rendkívüli következetességgel tanította a felnövekvő nemzedéket az élet tiszteletére, az emberi világ nagyszerűségére. Írásai az értékek mentén szövődtek, és a hagyományból nőttek ki.

A kötetbe válogatott gyermektörténetek varázsa a lapok hasábjain megelevenedő a mai gyermekektől oly távol eső hajdani gyermekkor sajátos ábrázolásában, valamint a szerző összetéveszthetetlen elbeszélői stílusában rejlik.

Az író humora, leplezetlen őszintesége, mellyel a kiskamaszok életérzéseit megszólaltatja, halhatatlanná teszik. A gyermeki lélek kitűnő ismerőjeként a kisiskolások első félelmei, a barátság, az első gyerekkori szerelem, az iskolai élet viszontagságai mind olyan témák, melyek a mai kisiskolásokat is foglalkoztatják.

Kisiskolás korig a mese ejti rabul a kisgyereket, de a kiskamaszok néha kinőnek a mesékből, figyelmük a valóságra terelődik: a hétköznapi élet, a valós események, a környező világ, a dolgok működése után kezd érdeklődni. Ez az igény meghatározza az olvasmányízlését is, az olvasás elsajátítása után a komolyabb műfajokat preferálja, mint az elbeszélés, a novellamese, melyeknek a fantasztikumtól való eltávolodás, a valósághoz való közelítés a közös jellemzője. Bajor egyszerű történetei a valóság határán mozognak, egyszerűségüknél fogva mégis világot teremtenek. Az a világmodell, melyet felkínál a gyereknek megkönnyíti a befogadást, a világ jobb megismerését.

A szerző a Cimbora utódjának, az erdélyi Napsugár gyermeklapnak szerkesztői munkatársaként, az erdélyi gyermekirodalom jeles képviselőjeként a Benedek Elek által hangoztatott esztétikai és erkölcsi értékrend hagyományát követte. Gyermektörténetei, elbeszélései, meséi a benedeki kanonizált gyermekirodalom értékrendjének megfelelően egyszerre nevelnek és szórakoztatnak. Ez a kettősség mutatkozik meg azokban az elbeszélésekben is, melyet a kiadó a korábban megjelent Mi a manó… című kötetből válogatott. Bajor Andor elbeszélései nemcsak a fent említett kettősségben követik az erdélyi gyermekirodalom hagyományát, hanem a gyermekolvasóhoz való közeledésben és stílusában is közelítenek ahhoz a szemlélethez, mely a benedeki hitvallás fontos igéjévé vált: a gyermekolvasó iránti szeretet és tisztelet, valamint a jó kedély a gyermekirodalom művelésének alapvető feltétele.

Bajor Andor válogatott elbeszéléseinek ötven év távlatából ható régies hangulatát Bódi Kati találó grafikái kísérik.

Bajor Andor: Miért nem tudnak számolni a varjak?
Koinónia Kiadó, 2004.
Kolozsvár.