A papírszínházról

 Fogalma

A kamishibai japán eredetű szó, jelentése papírszínház (”színházi játék papírból”), egy a japán budhista templomokban elterjedt, tehát eredetét tekintve japán mesemondó módszer volt a XII. században. Lényege abban ragadható meg, hogy egy szóban előadott történetet az előadó papírlapokra festett képek segítségével tett szemléletesebbé. Eredetét tekintve először a budhista szerzetesek ún. emakimonok, képtekercsek segítségével illusztráltak egy-egy általuk előadott nevelő célzatú, erkölcsi tanulságot hordozó történetet. Kétségtelen, hogy a képi megjelenítéssel könnyebb volt a hallgatóság figyelmét lekötni és fenntartani. Így vált egyik legnépszerűbb mesemondó módszerré, eszközzé a később századokban is.

Története

Míg a középkorban a hallgatóságot alapvetően az írástudatlan néptömegek képviselték, a mesemondók pedig a budhista szerzetesek köréből kerültek ki, a papírszínház mint hagyományos előadói módszer a későbbi évszázodokban is fennmaradt. Igazi reneszánszát azonban a századelőn élte meg, hiszen az 1920-as években ismét felfedezik. Ebben a korban a mesélő, az ún. gaitó faluról falura járt kerékpárjával, fakeretes papírszínházával, kezében két ugyancsak fából készült kerepelővel, amellyel érkezését jelezte. Ebben az időben a fő hallgatóság a gyerekek köréből verbuválódott, akik a mesemondótól édességet vásárolva és a legjobb helyeket, az első sorokat elfoglalva nagy érdeklődéssel kísértek végig több mesét, történetet is. A mesemondás közben az előadó egyenként húzta elő a színesen illusztrált „történetszeleteket”.

A kamishibai 20-as évekbeli népszerűségének feltételezett oka a korabeli gazdasági válság, a nagyfokú elszegényesedés lehetett, melynek következtében ötletes egyéni pénzkeresési forrásokhoz nyúlt a lakosság egy része. A II. világháborút megelőző korszakban a kamishibai mint mozgó színház és olcsó szórakozási, időtöltési lehetőség merült fel több japán polgár fejében, akár mint könnyű pénzszerzés lehetősége, akár mint a teljes társadalmi pesszimizmus, elkeseredettség némi oldására alkalmas módszer.

Az 60-es évek végén ezt az utcai mesélő módszert teljesen kiszorította a televízió, a benne rejlő didaktikai jelentőségét azonban felfedezte az intézményes oktatás, így vált az iskolákban folyó irodalmi nevelés népszerű eszközévé.

Létezik a módszernek a modern számítógépes technikákban is alkalmazható változata (úttörője Jennifer Diane Reitz), statikussága ellenére vonzó megjelenítési technikák egyike maradt a mai bizniszvilág, illetve a reklámszakma berkeiben is.

A papírszínház mint terápiás módszer

Az utóbbi évtizedben Magyarországon a papírszínház a gyógypedagógia felől érkezett a köztudatba, hiszen a Mozgásjavító Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthon "Csillagház" (halmozottan sérült) tagozatának gyógypedagógusai megkeresésére a Csimota kiadó egy speciális igényeket is figyelembe vevő mesesorozatot kívánt megjelentetni. A sorozat legfőbb célja, hogy eszközt biztosítson olyan intézmények pedagógusainak, ahol fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak.

Használata

A papírszínház használatát könnyen elsajátíthatja bárki. Volna egy pár tanács, amely hatákonyabbá, drámaibbá teheti a mesélést. Mivel a hallgatók vagy nézők esetén a lapok cseréje, mozgatása fejt ki drámai hatást, fontos szempont, hogy a mesélő a megfelelő pillanatban késletesse vagy éppen gyorsítsa a képek kihúzását, rövidebb vagy hosszabbb hatásszüneteket tartva. A képek „felfedésének” a dinamikájában, sajátos ritmusában, illetve annak a szövegmondáshoz való igazításában rejlik a technika lényege. A mesemondónak éreznie kell, hogy mindez a különböző hatáskeltésnek, a bizonytalanságkeltésnek vagy éppen a kíváncsiság fokozásának, a váratlan megmutatásnak az eszköze. Ezen kívül a helyenként kiszólások, a hallgatóságnak intézett kérdések, a nézőkkel való kapcsolattartás is fontos szempont a papírszínházas mesélésnek. Mindezeket jól kell tudni hasznosítani. Idővel kellő gyakorlatra tehetünk szert ezen a téren. Eredményességünket azonnal lemérhetjük a gyerekek arcán, viselkedésén.

Óvodai-iskolai haszna

A kamishibai a szövegértő képesség és az olvasási képesség fejlesztésének hatékony és vonzó eszköze. Amerikában az olvasni még nem tudó óvodás korosztály körében igen gyakran alkalmazott módszer. Az angol szakirodalom az olvasási/szövegértő képesség megnevezésére a “literacy” kifejezést használja. A kifejezés magába foglalja a saját és mások gondolatainak és érzéseinek különböző közlési csatornákban megjelenő, tehát verbális, vagy képi síkon megjelenő, illetve az írott vagy mondott szövegek megértési képességét is. Ma, a vizuális kultúra fénykorában nem meglepő ennek a defíniciónak az ilyen mértékű kiszélesítése. Hogy mi köze ennek a kamishibaihoz? Egyszerű oknál fogva: a kamishibai ugyanis a verbális és vizuális információhordozók általi szövegértő képességnek egyedülálló, ennélfogva sajátos eszközévé válhat úgy a szülő, mint a pedagógus kezében, hiszen a két szempontot együttesen, kombináltan hasznosítja. A képeskönyvekből való felolvasáshoz mérten rendelkezik egy plusszal a drámai hatáskeltés eszközével is. Statikussága a színházi előadások életszerűségével ellentétben igénybe veszi a hallgatóság képzelőerejét is.

Mindezen kívül lényegéből fakadóan számos pedagógiai hasznát is megemlíthetjük: fejleszti a gyerekek empátiáját, érzelmi intelligenciáját, a koncentrációs készségét, figyelmét, megfigyelőképességét, szövegértő képességét, szókincsét, vizuális és auditív memóriáját, esztétikai érzékét, ízlését, vizuális kultúráját, ugyanakkor közösségformáló ereje is tagadhatatlan. Visszaad valamit abból a hagyományos mesemondói gyakorlatból, melyet elődeink műveltek az ősközösségekben.

Sokrétű pedagógiai haszna ma már tagadhatatlan.


Mikor és hogyan kerültem kapcsolatba vele?

Én először 2009-ben találkoztam a papírszínházzal Sepsiszentgyörgyön, ahol egy Benedek Elek Emlékünnepségen megrendezett könyvkiállítás kapcsán a Csimota kiadó is képviseltette magát. A Bod Péter könyvtárban gyerekek gyűltek össze meghallgatni a Hamupipőke meséjét. Drámai hatásával igazi színházi élménnyé varázsolta a meseolvasást. Akkor döntöttem el, hogy megvásárolom gyerekeimnek is, talán elsőként városunkban. Ma már nemcsak az esti meseolvasáshoz használom, hanem a tanítóképzőkben, leendő pedagógus-hallgatók körében, illetve különböző rendezvényeken, gyermekfoglalkozásokon is népszerűsítem ezt a csodálatos mesélési technikát. Hála a Csimota Kiadónak!

A Csimota Kiadó érdeme

A Csimota által bevezetésre szánt papírszínház első megjelenésekor hat mesét (A méhkirálynő, Hamupipőke, Békakirály, Jancsi és Juliska, Az aranyhalacska, Brémai Muzsikusok) dolgozott fel, de a mesék száma folyamatosan bővül. Azóta megjelent mesék: Valentin, Vigyázz, vadász, ne gatyázz!, Lássuk a medvét!, Circus Maximus, Violetta és Rigoletto. A mesék szerzői és illusztrátorai a szakma ismert és elismert képviselői.

A kiadó célja, hogy a papírszínházat a gyógypedagógiai intézeteken kívül a hagyományos óvodákban, iskolákban, gyermekkönyvtárakban és egyéb olyan intézményekben, ahol gyermekek nevelése, foglalkoztatása folyik ismertté és népszerűvé tegye.

Bővebb információt a kamishibairól a következő linken találtok: http://www.kamishibai.com/ , a magyar vonatkozásáról: http://www.papirszinhaz.hu/

Papírszínházazni jó! Használd te is!

 

Székely népmesékkel teli csodatáska - új gyerekkönyv a Mentor kiadótól

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó felnőtteknek szánt könyvei mellett főleg olyan gyermekirodalmi alkotások megjelentetését szorgalmazza, melyek a helyi kulturális értékek áthagyományozását szolgálják, vagy valamilyen formában kötődnek Erdély, illetve Marosvásárhely és környéke múltjához, jelenéhez. Gyermekkönyvei színesen illusztrált, szép kivitelezésű könyvek, kiadásukkal a kiadó jelentősen hozzájárul a klasszikus és kortárs erdélyi magyar gyermekirodalom népszerűsítéséhez.

A kiadó 2004-ben lépett az erdélyi gyermekkönyvpiacra, majd egy évvel később sorozatot indított útjára azzal a céllal, hogy ismét közzé tegye, és ezzel megőrizze az erdélyi magyar népmesekincset. Akkor, két kötet született, az Udvarhelyszéki Népmesék, illetve a Háromszéki Népmesék. Mindkét kötet Kriza János székely népköltési gyűjteményéből való válogatás alapján készült.

Idén a sorozat harmadik kötettel bővült, melyben a kiadó Ősz János mesegyűjteményéből válogatott eredeti székely népmeséket tesz közzé. Ősz János Kriza János és Benedek Elek mellett a népmesegyűjtés klasszikusának mondható, aki az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején gazdag népmeseanyagot gyűjtött és tett közzé. Meséit többnyire Kibéden, a Küküllőmentén gyűjtötte, ott, ahol több évet is tanítóskodott. Jelen kötet az Erdélyi Szépmíves Céh által 1941-ben  megjelentetett Csudatáskából válogat egy tucatnyit a gyerekeknek.

Az eredeti ízes székely népnyelvet és furfangos észjárást tükröző szövegekben fóton-fót királyról, a borbélyról és szegényemberről, a halkisasszonyról, Erős Jánosról, Együgyű Miskáról, Gyors Mihályról, a vén huszárról, a soktudó fiúról és természetesen a csudatáskáról olvashatunk. A kötet meséi olyan klasszikus értékeket közvetítenek a mai gyerekeknek, mint a becsületesség, a hűség, az eszesség és az igazságosság. A válogatás Vida Erika munkája, aki a szövegeket úgy ültette át a mai magyar nyelvre, hogy közben megőrizte eredetiségüket, a székely népnyelv sajátos fordulatait, archaikus varázsát.

A népi világ sajátosságát, valamint a székely népmesék hangulatát idézik Căbuz Annamária illusztrációi, melyek érdekesen ötvözik a hagyományos formákat a talán kissé szokatlan modern felülettel, mintegy azt sugallva, hogy a klasszikus népmesék olyan maradandó és halhatatlan értékeket képviselnek, hogy kiragadva őket az eredeti társadalmi kontextusból is utat törnek, és megtalálják helyüket a mai modern olvasói világunkban.

Ajánlom a könyvet minden klasszikusmese-kedvelőnek!

Nyílt Nap a Koinónia Kiadónál

Szeptember 30-át, a Magyar Népmese Napját ünnepelték Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen

A Magyar Népmese Napja alkalmából, szeptember 30-án délután 5 órától a Csíki Anyák Egyesülete a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolában színvonalas rendezvényt szervezett.

Mint tudjuk a Magyar Népmese Napját 2005-ben szervezték meg először Magyarországon a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, és azért éppen szeptember 30-án, mert ezen a napon született Benedek Elek. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

Biztató az a tény, hogy az utóbbi években Erdélyben is sor kerül ilyen rendezvényekre, lelkes tanároknak, pedagógusoknak, a gyermekirodalom és a gyermekkultúra elkötelezettjeinek köszönhetően. 

Az idén a Csíki Anyák Egyesülete ezen a napon számos tevékenységgel várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. A programok részben párhuzamosan folytak, ki-ki gyermeke korának, illetve érdeklődésének megfelelően választhatott. A péntek délutáni rendezvény az olvasás és a családi közös kulturális programok népszerűsítése jegyében telt.

A nagyobb óvodások és kisiskolások Kőrössy Erika (gyermekirodalmi berkekben egyszerűen Ruki) és Lázár Mónika vezetésével nemezelni tanulhattak, közben Márdirosz Ágnes és Zsigmond Éva Beáta mesét olvasott. Szintén 17 órától textilkönyves foglalkozásra, mesemondásra került sor a babák bevonásával. A kiscsoportos foglalkozást Demeter Éva (szintén Könyvmutatványos tag), a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum muzeológusa, a puhakönyves foglalkozások erdélyi kitalálója vezette. 18 órától ugyancsak Demeter Éva vezetésével a nagyobb gyerekek kreativitást fejlesztő múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettek részt. A foglalkozások mellett Lázár Mónika nemezkiállítását is meg lehetett tekinteni. Mesekönyv-vásár, valamint diavetítés is zajlott minden korosztálynak. A rendezvényt Csíkszereda Önkormányzata támogatta.

Hasonlóképpen ezen a napon szerveztek Sepsiszentgyörgyön is gyerekfoglalkozásokat, melynek a Bod Péter Megyei Könyvtár adott otthont. A rendezvény vendége ezúttal a csíkszeredai Gutenberg kiadó volt, amely tavaly Marosvásárhelyen, idén Csíkszeredában és Kolozsváron, ezúttal pedig a Sepsiszentgyörgyi közönség számára mutatta be Mátyás királyról szóló gyönyörűen illusztrált mesekönyveit. A könyvbemutatón kívül a rendezvény programjában szerepelt még

- Meseolvasás és papírszínház Fekete Máriával, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészével

- Muzsika a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Gyűszűvirág régizene-együttese előadásában, hangszer-bemutató

- Hogyan készül az illusztráció? – játékos műhelymunka Mezey Ildikó illusztrátorral.

- A legkisebbek társasjátékkal és kirakóval játszhattak, majd rövid időre beöltözhettek Mátyás királynak, lovagnak vagy udvarhölgynek.

A Népmese Napjáról Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Kulcslyuk könyvesboltban, valamint a Bod Péter Diakóniai központban Az égig érő fa címmel.  A főleg óvodásokat és kisikolásokat célzó érdekes, vonzó foglalkozásokban gazdag (rajzolás, kiállítás, kézműves foglalkozás, meseolvasás stb.) rendezvényt a Megyei Tanács támogatta. Úgy tűnik a KULCS Egyesület kezdeményezéseként tavaly először megrendezésre kerülő Mesenap immár hagyománnyá vált Marosváráhelyen.

Gratula a szervezőknek!

A marosvásárhelyi rendezvényről bővebben lásd: http://www.szekelyhon.ro/szekelyfold/marosszek/mesenap-marosvasarhelyen