Az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány nemcsak azokat a múltban íródott értékes gyermekirodalmi alkotások összességét jelenti, melyek itt, Erdélyben láttak napvilágot, és melyek értékét, nagyszerűségét nemzedékek sora igazolta, hanem mindazokat a fórumokat (gyermeklapok, folyóiratok, másodlagos irodalom megléte stb.), melyek felkarolták a gyermekirodalom ügyét kezdetektől. A gyermekirodalom mindig is szerves része volt az erdélyi irodalmi műveltségnek. A Benedek Elek kezdeményezésére megalakult magyar gyermekirodalom kivívta presztízsét a két világháború közötti időszakban is, sőt az azt követő évtizedekben is megőrizte azt az irodalmi köztudatban. Sajnos ennek a gyermekirodalmi hagyománynak, örökségnek a rendszerezése még várat magára. Ma sem létezik egy átfogó, egységes rendszerbe foglalása, irodalomtörténeti, irodalomesztétikai feldolgozása
Sajnálatos tény, hogy igen kevés tanulmány, szakirodalmi munka foglalkozik a romániai gyermekirodalmi mai helyzetével is. A 90-es évek erdélyi gyermekirodalmát, ennek fejlődési vonalait igyekezett feldolgozni Végh Balázs Béla, aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem nagyváradi kirendeltségének Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakának professzora. A szerző az erdélyi gyermekirodalom talán egyetlen jelenlegi kutatója. Ezt a hiányt igyekeztem pótolni nemrég megjelent tanulmányommal[i], melyben a romániai magyar gyermekirodalom jelenlegi tendenciáit ismertetem.
Amikor az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány iránti elkötelezettségről írok, akkor nemcsak a múltbéli és jelenlegi gyermekirodalmi alkotásokra, szerzőkre, gyermeklapokra, könyvkiadókra gondolok, melyek a XX. század évtizedeiben igen nagymértékben gazdagították az egyetemes magyar gyermekkultúrát, s melyek száma igen jelentős, hanem arra a gazdag népmesehagyományra is, amely híres erdélyi folklórgyűjtőink (Kríza János, Kallós Zoltán, Faragó József, Nagy Olga, Gazda Klára, Fábián Imre, Ráduly János) kitartó és elszánt munkája eredményeképpen látott napvilágot nyomtatásban az igen jelentős gyűjteményes kötetekben, és vált az egyetemes magyar gyermekkultúra forrásává. Az erdélyi népi kultúra, a történelmi Magyarország legarchaikusabb területének kultúrforrása, a leggazdagabb, legváltozatosabb, legszínesebb magyar népköltészeti hagyomány tárháza, a legősibb, így egyben a legértékesebb magyar kulturális örökség fenntartója. A romániai magyar gyermekirodalom a sajátosan gazdag erdélyi népköltés és a helybeli irodalmi hagyományok talaján indult fejlődésnek a XIX. század végén. Benedek Elek irodalomszervező tevékenységének köszönhetően Erdélyben akkor is a gyermekirodalom legjavát a legjobbak, a legnagyobb presztízsű írók, költők írták. És írják ma is. Az 1948-ban létesült Ifjúsági Kiadó munkáját 1969-től a népszerű Ion Creangă Gyermek és ifjúsági könyvkiadó folytatja, mely mesekönyveivel és művészi kiadványaival jelentős mértékben hozzájárult a gyermekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Az akkori monopolhelyzethez képest mára lényegesen megnőtt azoknak az erdélyi kiadóknak a száma, amelyek- többek között- felvállalják a gyermekkönyvek népszerűsítését is.
Az utóbbi tíz évben megjelent értékes gyerekkönyvek száma (A legjelentősebb kiadók: Pallas-Akadémia, Koinónia, Erdélyi Gondolat, Mentor, Erdélyi Helyőrség, Bookart, kiadók melyek, a klasszikus esztétikai, irodalmi értékek mentén megfogalmazott kultúraterjesztői programukkal nagy szerepet vállalnak a mai magyar gyermekkönyvek terjesztésében) eléri a 150-et. Ez a szám sajnos nem jelent azonban fölényt az értéktelen, minden művészi igény nélkül íródott gyermekkönyvek széles piacával szemben. De az arányokat megvizsgálva, még mindig jobb helyzetben vagyunk a magyarországi gyermekkönyvpiachoz képest, ahol - a legutolsó statisztikai adatokat tekintve - évente 800 gyerekkönyv közül, csupán egy tizede mondható presztizsértékű alkotásnak.
A szóbeli hagyomány, gyermekfolklór, mese-és legendakincs, az elsődleges irodalom mennyisége és minősége, valamint a gyermekkönyvkiadás mellett a gyermekfolyóiratok igen nagy jelentőséggel bírnak egy-egy nemzet gyermekirodalmának fejlődési kritériumrendszerében. Az erdélyi gyermeklap-hagyomány az erdélyi magyar irodalmi életben két évszázados hagyományra tekinthet vissza (Gyermekbarát – Szilágyi ferenc szerkesztésében 1843-ban, majd a Fiatalság barátja - Brassai Sámuel szerkesztésében 1851-ben) A két világháború közötti időszak igen nagy jelentőségű lapja, a Cimbora 1922-ben Benedek Elek kezdeményezésének köszönhetően indult útjára, melynek hasábjain az elszánt művelődésszervező pedagógiai, esztétikai, népnevelői, irodalmi elveit szerkesztői tevékenységében ültette át a gyakorlatba. Méltó utódjaként 1957-ben indult meg a Napsugár (kisiskolásoknak, óvodásoknak vele párhuzamosan a Szivárvány), mely napjainkban Zsigmond Emese szerkesztésében 40 000 példányszámban szolgálja, támogatja a nemzeti önazonosság-tudat és magyarság történelmi, művelődési hagyományainak szellemében a gyermeknevelést.
Örvendetes tény tehát, hogy a gyerekirodalom megőrzi és bővíti saját intézményeit Erdélyben: vannak folyóiratai, felkarolták a könyvkiadók, színházaink műsortervében állandósultak a gyermekelőadások, alaptantárgyként szerepel az óvónő- és tanítóképző főiskolákon, egyetemeken, olyan szakkönyvek és tanulmányok jelentek meg, amelyek az erdélyi magyar gyermekirodalommal is foglalkoznak, sőt egy-két konferencia is szerveződött ebben a témában.[ii]
Az előbb felvázolt évszázados hagyománnyal rendelkező értékes erdélyi magyar gyermekirodalom kötelez bennünket ennek a hagyománynak az ápolására, megőrzésére és továbbadására. Gyermekirodalom, mely oly sok remekművel gazdagította az egyetemes magyar gyermekirodalmat, ellátva egyúttal olyan sajátos célokat is, melyek egy kisebbségi gyermekkultúra sajátja (nemzeti identitástudat megőrzése).
[i] Makkai Kinga: Az erdélyi gyermekirodalmi helyzete, In: Korunk, 2010/5.
[ii] Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata, In: A gyermekirodalom változatai, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007.
Sajnálatos tény, hogy igen kevés tanulmány, szakirodalmi munka foglalkozik a romániai gyermekirodalmi mai helyzetével is. A 90-es évek erdélyi gyermekirodalmát, ennek fejlődési vonalait igyekezett feldolgozni Végh Balázs Béla, aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem nagyváradi kirendeltségének Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakának professzora. A szerző az erdélyi gyermekirodalom talán egyetlen jelenlegi kutatója. Ezt a hiányt igyekeztem pótolni nemrég megjelent tanulmányommal[i], melyben a romániai magyar gyermekirodalom jelenlegi tendenciáit ismertetem.
Amikor az erdélyi gyermekirodalmi hagyomány iránti elkötelezettségről írok, akkor nemcsak a múltbéli és jelenlegi gyermekirodalmi alkotásokra, szerzőkre, gyermeklapokra, könyvkiadókra gondolok, melyek a XX. század évtizedeiben igen nagymértékben gazdagították az egyetemes magyar gyermekkultúrát, s melyek száma igen jelentős, hanem arra a gazdag népmesehagyományra is, amely híres erdélyi folklórgyűjtőink (Kríza János, Kallós Zoltán, Faragó József, Nagy Olga, Gazda Klára, Fábián Imre, Ráduly János) kitartó és elszánt munkája eredményeképpen látott napvilágot nyomtatásban az igen jelentős gyűjteményes kötetekben, és vált az egyetemes magyar gyermekkultúra forrásává. Az erdélyi népi kultúra, a történelmi Magyarország legarchaikusabb területének kultúrforrása, a leggazdagabb, legváltozatosabb, legszínesebb magyar népköltészeti hagyomány tárháza, a legősibb, így egyben a legértékesebb magyar kulturális örökség fenntartója. A romániai magyar gyermekirodalom a sajátosan gazdag erdélyi népköltés és a helybeli irodalmi hagyományok talaján indult fejlődésnek a XIX. század végén. Benedek Elek irodalomszervező tevékenységének köszönhetően Erdélyben akkor is a gyermekirodalom legjavát a legjobbak, a legnagyobb presztízsű írók, költők írták. És írják ma is. Az 1948-ban létesült Ifjúsági Kiadó munkáját 1969-től a népszerű Ion Creangă Gyermek és ifjúsági könyvkiadó folytatja, mely mesekönyveivel és művészi kiadványaival jelentős mértékben hozzájárult a gyermekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Az akkori monopolhelyzethez képest mára lényegesen megnőtt azoknak az erdélyi kiadóknak a száma, amelyek- többek között- felvállalják a gyermekkönyvek népszerűsítését is.
Az utóbbi tíz évben megjelent értékes gyerekkönyvek száma (A legjelentősebb kiadók: Pallas-Akadémia, Koinónia, Erdélyi Gondolat, Mentor, Erdélyi Helyőrség, Bookart, kiadók melyek, a klasszikus esztétikai, irodalmi értékek mentén megfogalmazott kultúraterjesztői programukkal nagy szerepet vállalnak a mai magyar gyermekkönyvek terjesztésében) eléri a 150-et. Ez a szám sajnos nem jelent azonban fölényt az értéktelen, minden művészi igény nélkül íródott gyermekkönyvek széles piacával szemben. De az arányokat megvizsgálva, még mindig jobb helyzetben vagyunk a magyarországi gyermekkönyvpiachoz képest, ahol - a legutolsó statisztikai adatokat tekintve - évente 800 gyerekkönyv közül, csupán egy tizede mondható presztizsértékű alkotásnak.
A szóbeli hagyomány, gyermekfolklór, mese-és legendakincs, az elsődleges irodalom mennyisége és minősége, valamint a gyermekkönyvkiadás mellett a gyermekfolyóiratok igen nagy jelentőséggel bírnak egy-egy nemzet gyermekirodalmának fejlődési kritériumrendszerében. Az erdélyi gyermeklap-hagyomány az erdélyi magyar irodalmi életben két évszázados hagyományra tekinthet vissza (Gyermekbarát – Szilágyi ferenc szerkesztésében 1843-ban, majd a Fiatalság barátja - Brassai Sámuel szerkesztésében 1851-ben) A két világháború közötti időszak igen nagy jelentőségű lapja, a Cimbora 1922-ben Benedek Elek kezdeményezésének köszönhetően indult útjára, melynek hasábjain az elszánt művelődésszervező pedagógiai, esztétikai, népnevelői, irodalmi elveit szerkesztői tevékenységében ültette át a gyakorlatba. Méltó utódjaként 1957-ben indult meg a Napsugár (kisiskolásoknak, óvodásoknak vele párhuzamosan a Szivárvány), mely napjainkban Zsigmond Emese szerkesztésében 40 000 példányszámban szolgálja, támogatja a nemzeti önazonosság-tudat és magyarság történelmi, művelődési hagyományainak szellemében a gyermeknevelést.
Örvendetes tény tehát, hogy a gyerekirodalom megőrzi és bővíti saját intézményeit Erdélyben: vannak folyóiratai, felkarolták a könyvkiadók, színházaink műsortervében állandósultak a gyermekelőadások, alaptantárgyként szerepel az óvónő- és tanítóképző főiskolákon, egyetemeken, olyan szakkönyvek és tanulmányok jelentek meg, amelyek az erdélyi magyar gyermekirodalommal is foglalkoznak, sőt egy-két konferencia is szerveződött ebben a témában.[ii]
Az előbb felvázolt évszázados hagyománnyal rendelkező értékes erdélyi magyar gyermekirodalom kötelez bennünket ennek a hagyománynak az ápolására, megőrzésére és továbbadására. Gyermekirodalom, mely oly sok remekművel gazdagította az egyetemes magyar gyermekirodalmat, ellátva egyúttal olyan sajátos célokat is, melyek egy kisebbségi gyermekkultúra sajátja (nemzeti identitástudat megőrzése).
[i] Makkai Kinga: Az erdélyi gyermekirodalmi helyzete, In: Korunk, 2010/5.
[ii] Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata, In: A gyermekirodalom változatai, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007.
(Részlet egy hosszabb tanulmányból. A teljes tanulmány Az iskola a magasban, iskola a mélyben című jubileumi évkönyvben olvasható. Mentor Kiadó, 2010, Marosvásárhely.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése