Kozma Mária neve ma már sokunknak ismerősként hangzik, ő ugyanis a Pallas-Akadémia Kiadó főszerkesztője (író, szerkesztő, újságíró), továbbá a kisgyerekeknek szánt Mesevonat sorozat kezdeményezője, szerkesztője. Sorozat, mely idén a főszerkesztő saját kötetével, a Marcika-mesékkel elérte a 18. darabot. Az erdélyi gyerekolvasók számára ismerősek ezek a kis füzetecskék, melyet Csillag István illusztrációi tesznek színesebbé, jellegzetessé.
A tegnap a Pallas Könyvesbolt kirakatjában fedeztem fel a Marcika-meséket, mondanom sem kell, mennyire megörültem neki. Természetesen gyűjtök minden olyan mesét, könyvet stb., melyek hőse, szereplője Marci nevezetű.
Amint a cím is elárulja Kozma Mária a 4 éves Marci unokájával tett erdei sétákat, beszélgetéseiket, meséiket örökíti meg kötetében. Amolyan okító, tanító szándékú mesék ezek, melyekben a nagymama unokája kérdéseire próbál választ találni bemutatva hogyan lehet a vérehulló fecskefű szárval sárga pontot rajzolni a kezére, elmagyarázva hogy miért van egy tisztáson 5-6 tűzhely (márcsak ilyenek az emberek!), hogy hol alszik a tűz, félnek-e tőlünk a hagyánk vagy miről ismerjük fel a gyilkos galócát. A mesékben bemutatott környezetet, tájat, az alakokat a felfedezés öröme, a ragaszkodás teszi olyan költőivé.
Köszönjük Kozma Máriának ezt a kis könyvet, melyben a névrokonságnak köszönhetően talán sikerül maj nekünk kissé könnyebben átélni a kis Marci erdei, mezei sétái alatt szerzett élményeket, tapasztalatokat irigykedve gondolva arra, hogy milyen jó annak a kisfiúnak, kinek ilyen mamája van, aki mesél, kézen fogja és kisétál vele az erdőbe feltárva előtte annak csodálatos rejtelmeit, titkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése