Első gyerekkönyved, a Hisztimesék 2005-ben jelent meg, és pillanatok alatt elfogyott a
könyvesboltokban. Kitűnő érzékkel írtál egy roppant kényes gyereknevelési
kérdésről, a hisztiről. Mi inspirált akkor az írásra? Változott-e ez azóta?
Miből merítesz ihletet ma?
Akkor egy
kényszerhelyzet vezetett az írásra – a folyamatosan hisztiző pici lányomnak és
magamnak akartam segíteni a mesékkel. Nagy volt a tét, hiszen a mindennapi
túlélésünkért kellett megküzdenem. Ma már nagyok a gyerekeim, a hisztin és dackorszakon
rég túlvagyunk, ha a mindennapok gondjaiból akarok ihletet meríteni, akkor
mostanában inkább a kamaszkori problémára koncentrálok. De a lényeg nem
változott: akkor lesz jó egy szöveg, ha az író lemerül a téma legmélyére Legyen
az kalandregény, ismeretterjesztő mű vagy éppen egy válságos helyzetre
reflektáló mese, a személyes érintettség, önmagam teljes beleadása képes igazán
élővé és mások számára is átélhetővé tenni a művet.
A Hisztimesékkel robbantál be a kortárs
gyermekirodalomba, az igazi hírnevet azonban a Rumini című meseregényed hozta
meg számodra, amely 2007-ben Év Gyermekkönyve lett. Nemrég nyilatkoztad, hogy
közel ötven gyerekkönyvet írtál az elmúlt 13 év alatt. Köztük a gyermekpróza
valamennyi műfaját műveled. Melyik műfaj áll leginkább közel hozzád, melyik
korosztálynak írsz legszívesebben?
Jelenleg az
iskolás és kamasz korosztály áll hozzám legközelebb a személyes érintettség
okán: a gyerekeim 19, 16, 14 és 11 évesek. Nagyon szeretem a kalandregényeket,
a krimiket és az olyan meséket (bármelyik korosztályt megszólítva), amelynek
egy bizonyos tudományterület vagy történelmi korszak áll a hátterében. Nagy
kihívás sok valós információt beépíteni egy könyvbe úgy, hogy mégse legyen
didaktikus és tankönyvjellegű. Efféle olvasva tanítós történetek a
Tökmagok-sorozat meséi vagy a Két kis dínó sorozat időutazós történetei. Komoly
megmérettetés volt számomra a 10 éven felülieknek szóló Alma megírása, amelynek
központjában a sakk áll, és a hamarosan megjelenő folytatás, a Drifter, ahol az
informatika és mesterséges intelligencia körül bonyolódik a történet. Ilyenkor
az írást nagyon hosszú kutatómunka és felkészülés előzi meg!
Több könyved a Pagony kiadónál jelent meg. Hogyan kezdődött és milyen
együttműködésed a Pagony Könyvkiadóval?
A Pagony
tulajdonosait még az egyetemről ismerem, egyszerre indult a pályánk, nagyjából
egykorúak vagyunk. Ők akkortájt alapítottak kiadót, amikor én írni kezdtem, így
szinte adta magát az együttműködés lehetősége. Első kötetem meséit, a
Hisztimeséket egy barátom, Futász Dezső biztatására vetettem papírra, és ő is
adta ki őket. Az Ecovit Kiadóval is máig tart az együttműködés (Hisztimesék,
Meseleves, A holló gyűrűje, Alma, Drifter), de ők egy kis kiadó, akiknek nem is
a gyerekirodalom a fő profilja. Ők nem voltak felkészülve arra, hogy én milyen
sokat írok. A Pagony csodás lehetőség volt számomra: új szerzőket és sok új
könyvet akartak kiadni – nekem pedig nagyon tetszett a lelkesedésük, a
tettvágyuk és ízlésformáló látásmódjuk. Jókor voltunk egymás számára jó helyen,
így tudtunk együtt, egymást segítve felnőni.
Civilben négy gyermek
édesanyja vagy. Hogyan fér fér össze manapság az írás és az anyasággal együtt
járó rengeteg tennivaló ebben a rohanó világban?
Azt hiszem, a család és munka összeegyeztetése a mai nők számára az egyik
legnagyobb kihívás. Én is nagy küzdelmeket folytatok magammal és az idővel,
hiszen nem akarom, hogy a munkám a gyerekekkel töltött idő rovására menjen,
miközben sokszor képtelenség az elmélyült írásból hirtelen átváltani a
problémákat megoldó, lelkiző, csak a gyerekre koncentráló anya szerepére.
Ahhoz, hogy mind a négy gyerekem jól legyen lelkileg és jusson rájuk elég idő,
naponta kell beszélgetni, oda kell figyelni minden jelzésükre. Én megtanultam
nagyon gyorsan és intenzíven dolgozni – ha kell, a főzés, házimunka,
kutyasétáltatás közben összeálló gondolatokat üres félórákban is képes vagyok
precízen megfogalmazni. Ez amúgy előny is: nincs időm felesleges szépelgésre,
mellébeszélésre, önimádatra. Ha írok, csakis a lényegre szorítkozom: ez biztos
szerkezetet és lendültet is ad a szövegeknek. De ha most megkérdezné egy jó
tündér, hogy milyen vágyamat teljesítse, szívesen elutaznék néhány hónap
alkotói magányra a világ másik felére.
Szeretsz sorozatokat írni. Miért?
Amikor az ember könyvet ír, világot és szereplőket is teremt. Ha sikerül élő,
szerethető figurákat alkotnia, és valódi lesz az őket körülvevő világ, akkor
onnan nagyon nehéz kiszakadni. Érzelmileg is kötődöm a szereplőimhez, így külön
boldogság új helyszínekre, új helyzetekbe vezetni őket. Egyébként a piaci
mutatók szerint az olvasók is hasonlóan éreznek: szívesen kalandoznak tovább a
már megkedvelt hősökkel. Az eladási statisztikák szerint mindenütt sokkal
kelendőbbek a sorozatok. Persze soha nem az alapján döntök egy sorozat
folytatása vagy egy teljesen új könyv megírása mellett, hogy mennyit fognak
eladni belőle. Kizárólag olyat írok, amihez belső késztetést érzek, de úgy
tűnik, az olvasók is örömmel fogadják, amikor visszatérhetnek egy régóta
szeretett hős világába.
Az olvasóvá nevelés alapozó
szakaszában rendkívül fontos, hogy olyan könyveket adjunk a kezdő olvasók
kezébe, amelyek terjedelemben, nyelvezetükben és témavilágukban is igazodnak a
kis olvasók igényeihez. Olyan művekre gondolunk, amelyek segítségével
könnyebben és szórakoztatóbban megy az olvasástanulás. Nemrég indított a Pagony
egy ilyen sorozatot, amelyben te is közreműködtél. Milyen szempontok alapján
írtad meg ezeket a könyveket?
A Pagony Most én olvasok sorozatának az a fő célja, hogy fokozatosan
nehezedő, de összességében könnyen olvasható, élvezetes szövegeket adjon a
gyerekek kezébe. Az hőseim az erdei Tökmagok, akik legalább olyan kíváncsiak a
világra, mint a gyerekek. Azt akartam, hogy a mesék olvasása közben feltáruljon
a világ egy-egy izgalmas szegmense, így a főhősök az afrikai szavannára, egy működő vulkánhoz,
egy korallzátonyhoz és az ókori Egyiptomba jutnak el. Az első két résznél arra
is figyeltem, hogy nagyon egyszerű, lehetőleg rövid szavakat használjak, de még
harmadik részbe sem kerültek többszörösen összetett mondatok. Itt a
szórakoztatás mellett tényleg az volt a cél, hogy a kezdő olvasónak
sikerélményt okozzon a könyv.
Szerinted miben változtak az utóbbi
húsz-húszonöt évben a gyermekek olvasói igényei? Igazodsz-e ezekhez az olvasói
elvárásokhoz?
A mai gyerekek számára természetes közeg a nekünk felgyorsultnak, rohanónak
tűnő világ. Ők bírják, sőt igénylik is ezt a tempót. Persze nem szabad
túlpörgetnünk őket, hiszen minden gyereknek szüksége van a nyugodt,
szemlélődős, elmélyülő tevékenységekre, de nem tartom borzasztónak azt, hogy ők
sokkal több információ befogadására képesek. Tény, hogy a pörgős, fordulatos,
sok szálon futó történeteket kedvelik, és könnyebben koncentrálnak rövid,
változatos szövegekre. Részben igazodom ezekhez az elvárásokhoz, hiszen az a
célom, hogy az olvasóim jól szórakozzanak a könyveimen, de közben feladatomnak
tartom a nevelést is. Fontos a lendületes kalandok közé komoly kérdéseket,
etikai dilemmákat, végigondolandó problémákat beépíteni. Kell és lehet a belső
folyamatokról vagy a külvilág szépségéről, csúfságáról beszélni, csak meg kell
találni a megfelelő formát és arányt. Egy Jókai regényre jellemző tájleírás ma
már fogyaszthatatlan a gyerekek többsége számára, miközben őket is meg lehet ám
fogni néhány jól eltalált bekezdéssel. És miközben az ő kedvük szerint
dübörögnek a kalandok, igyekszem a lehető legválasztékosabb szókinccsel, és a
lehető legelgondolkodtatóbb kérdések felvetésével alakítani őket.
Adott korszakban meghatározott
gyermekirodalmi trendek válnak divatossá. Íróként figyelsz-e ezekre a gyermekirodalmi
történésekre, tendenciákra? Követed-e, milyen gyermekkönyvek jelennek meg műveid
szomszédságában? Kik a kedvenceid a kortársak közül?
Természetesen nagyon fontosnak tartom a gyerekirodalomban zajló
eseményeket, és igyekszem nyomon követni a kollégáim munkáit. Jelenleg
Magyarországon virágzik a gyerekirodalom, nagyszerű szerzők és illusztrátorok
alkotnak! A mai magyar írói palettáról nagyon szeretem Kertész Erzsi, Dániel
András, Mészöly Ágnes, Szabó Borbála, Nényei Pál, Gévai Csilla, Molnár T. Eszter,
Harcos Bálint, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Gimesi Dóra, Kiss Ottó munkáit. És
még fel sem soroltam mindenkit! Ez is azt mutatja, hogy sokan vagyunk, és egy
színvonalas mezőnyben sokkal inspirálóbb jól teljesíteni!
Rengeteg könyved jelent már meg, sok
illusztrátorral dolgoztál együtt. Kinek a munkája, stílusa áll hozzád a
legközelebb?
Minden illusztrátoromat másért szeretem. Nagyon közel állnak hozzám Agócs
Írisz finom pasztellszínei és kedves figurái, szeretem Gévai Csilla
groteszkségét, Kőszeghy Csilla, Pásztohy Panka és Mészely Ilka egészen másként
színesek és kedvesek. Timkó Bíbor (a Lengemesék illusztrátora) különösen finom
érzékkel jeleníti meg a természetet, azt hiszem, ha én magam is rajzolnék, az ő
stílusa állna hozzám legközelebb. Nagyon tetszenek Bernát Barbara metszetszerű,
vagány rajzai is, amelyeket az Almához készített. És külön szeretném említeni a
Rumini-sorozat illusztrátorait. Én személyesen nagyon szeretem Kálmán Anna
grafikáit, amelyek az utolsó két Rumini-kötetre egészen kifinomulttá és
művészivé váltak, a Galléros Fecó naplójához pedig különleges Fecó-stílust
dolgozott ki. De közel áll hozzám a külföldi Rumini-kiadásokhoz készült új
vizuális világ is, amely sokkal rajzfilmszerűbb és populárisabb. Ez Nagy Zoltán
nevéhez köthető, és én – kissé tudathasadásos módon – mindkét Rumini
univerzumban otthonosan érzem magam.
A Marosvásárhelyi Nemzetközi
Könyvvásár idén 5. alkalommal hirdette meg az Olvasd el, és játssz velünk
olvasóvetélkedőt. Ebben az évben közel száz 4. osztályos kapcsolódott be
olvasójátékunkba, és olvasta el A négy madár titka című legújabb műved, amelyet
Kertész Erzsivel közösen írtatok. Hogyan született a közös mű ötlete?
Egy játék adta az ötletet, ahol arra kért minket a kiadó, hogy felváltva –
bekezdésenként írjunk egy rövid történetet. Végül fejezetek lettek a
bekezdésekből, és a közös munka akkora lendületet adott, hogy Erzsivel egy
egész könyvet kerekítettük a kezdeti történetcsírából. Sőt, azóta megjelent a
második rész is, Az óra rejtélye, ami szintén közösen, váltott tollakkal
írtunk.
Fontos-e számodra, hogy
visszajelzést kapj olvasóidtól? Tartod-e velük a kapcsolatot? Mit jelentenek
számodra az író-olvasó találkozók?
Nagyon fontosak számomra az olvasói visszajelzések. Sokat járom az
országot, világot, rengeteg találkozón veszek részt. Érdekel az olvasóim
véleménye, megfontolom a meglátásaikat, az ötleteiket, és szívesen válaszolok a
kérdéseikre. Boldog vagyok, ha pozitív visszajelzéseket kapok, és szem előtt
tartom az igényeiket. Elvégre ez egy szimbiózis – én értük és belőlük élek, ők
pedig általam jutnak valamihez, amire vágynak: képzeletbeli utazáshoz,
varázslathoz, a mindennapokban átélhető csodához.
Most min dolgozol? Milyen terveid
vannak a jövőre nézve?
Nemrég fejeztem be a Driftert, ami eddigi pályafutásom talán legnehezebb
könyve volt. Rengeteget tanultam és kutattam írás közben, és hogy az
informatikai háttér pontos legyen, folyamatosan konzultáltam egy igaz
hackerrel. A könyvben leírt technikai trükkök, telefonfeltörés,
memóriakorrupció vagy a lehallgatások mind úgy működnek, ahogy a valóságban is.
Emellett egy kamaszoknak szóló krimit is írok most, amelynek helyszíne a Budai
Vár és a Mátyás-templom. Tele van történelmi és művészettörténeti utalásokkal
és a nyomozás is ezek körül forog – kicsit olyan hangulatú könyv lesz belőle,
mint a Da Vinci kód, csak gyerekeknek. December 6-án kerül a mozikba a
Lengemesék ősz-tél mozifilm, amelynek én írtam a forgatókönyvét, és a
filmbemutatóra egy különleges, új lenge könyv is készült. De hamarosan
szeretnék még új Maszatot, Ruminit, Két kis dínót és még egy Lengemesék részt.
Ha pedig időm engedi, az utóbbi időben legszívesebben felnőtt novellákat írok,
és alig várom, hogy elég időm legyen a felnőtt regényem befejezéséhez.
Jártál-e már Erdélyben?
Marosvásárhelyen?
Igen, bár sajnos csak rövid időt töltöttem itt. Remélem, most lesz alkalmam
alaposabban is megismerni a várost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése