Jelent már meg verseskötete bűvös
ládikóról (Bűvös ládikó, Tinivár, 2003) és az utca emberéről (Virágárus bácsi, Ábel, 2008). Bújt már sárkánybőrbe gyermekek szórakoztatása kedvéért (Sárkánykórus, Móra, 2008). Írt már nyelvtörőket, mondókákat a gyerekek örvendeztetésére (Szósziporka, T3, 2010). Szólt már mély empátiával
kamaszokhoz kamasznyelven kamaszproblémákról (Amit nem lehet megenni, Koinónia, 2014). Tanári pályafutása
során közvetlenül megismerhette a vakok, gyengén látók világát, életét. Erről
tesz bizonyságot a Világtalan világosság
(Móra, 2010) című, megható együttérzésről tanúskodó kötete.
A remek hazai kiadó gondozásában megjelent legújabb gyermekvers-kötete (Hold-világ, Kriterion, 2014) varázslatos világot tár
elénk. Valami bájos egyszerűség öleli körül ezeket a verseket, de ugyanakkor
titokzatosság is. Gyermekköltészetünk igen gyakori szereplője, képe, motívuma a
hold. Nem csak a modern gyermeklíránk nagyjainak verseiben találhatunk „holdidézést”
(lásd Weöres Sándor Táncol a Hold, Hold
és felhő, Galagonya, Ezüst pohárkádat, Szunnyadj, kisbaba, Őszi éj a mezőn, Nől a dér, álom jár
című versei vagy Nemes Nagy Ágnes szürrealisztikus képei a Bors néni könyvében
– Minden kedden, Héthold, Bors néni
beszélget a Holddal), hanem később, az 1970-es
években kibontakozó gyermeklíránkban is gyakran központi figura a hold (pl.
Csoóri Sándor Moziba megy a Hold, Kányádi
A kíváncsi hold). De a hold képét idézi számos kortárs költő
gyermekverse is, mint ahogyan KAF Holderdője
vagy Balázs Imre József Holdkörtéje.
Hasonlóképpen Szabó T Annát (Pittypang)
és Tóth Krisztinát (Altató) is
lenyűgözte már a hold bűvös ereje.
A kötet címadó verse (Hold-világ) már utal arra, hogy egy egész hold-univerzum tárul
elénk a kötet következő 46 versében. Gazdag, ugyanakkor mozgalmas világ tárul
az olvasó elé. Csöppet sem unatkozunk. A kötet minden darabjában egy-egy
holdlakóval ismerkedhetünk meg. Ezt a különös világot hold-vándorok,
hold-bűvészek, holdkoboldok, holdudvari bolondok, holdtündérek, holdparipák,
holdmadarak és hasonló mesés vagy misztikus lények lakják. Az elvont, kitalált
alakokon kívül valóságos, a földi világból ismert gyerekek, lányok és fiúk (Emma, Esztike, Dorottya, Luca, Zsófi, Zita,
Rozi, Magor, Dávid, Márk, Áron, Péter, Előd) népesítik be ezt a költő által teremtett világot. A gyerekek
sorát felnőttek, bácsik, nénik egészítik ki (Gitta, Paula, Irma, Pityu, Géza, Frici), akik a költő közvetlen
szomszédjai, ismerősei.
Ez a kettősség, a titokzatosság és a hétköznapiság, a valóságos és az imaginárius ilyenfajta egybemosása kölcsönöz játékosságot ennek a költészetnek. Az egyszerű rímjáték, a halk zeneiség, a természetes ritmus teszi könnyen befogadhatóvá, szerethetővé ezeket a verseket a kisebbek körében. A kíváncsi olvasó megtudhatja, mikor pihen a hold-vándor (Hold-vándor), milyen trükkökre képes Hold Huba Töhötöm (Hold-bűvész), mivel tölti egy napját a holdkobold (Holdkobold), mi van a holdkamrában (Holdkamrában) és a holdpadláson (Lomtalanítás), mi kapható egy hold-vásárban (Hold-vásárban). A valós és kitalált alakokkal benépesített Hold-világ a valóság és az irreális, a képzelt világ határán mozog. Ez a fajta ábrázolás, világteremtés mélyen a magyar lírai hagyományban gyökerezik. Gyermeki naivitás, mágikus gondolkodás szüleményei közül bontakozik ki a hétköznapi valóságból merített képi világ: ezek a szereplők ugyanis látszólag éppen úgy élik mindennapjaikat, mint a földi gyerekek és felnőttek. A világ, melyet a költő köréjük varázsol, derűs világ. A finom humorral megrajzolt alakok könnyen megkedveltetik ezt a világot a fiatal olvasókkal.
A kötet egyes darabjai titokzatos, sejtelmes világra utalnak (Titok, Kaland, Álom, Égi-csönd, Talány). Ezek a versek a neveket viselő költemények közé ékelődnek, mintegy egybemossák a hétköznapiság és az irreális világ határait. Egyszerű emberek, gyerekek, az ő hétköznapjaik, illetve vágyaik, álmaik keverednek egy megfoghatatlan, titokzatos kozmoszi világgal. A kötet versei épp azt sugallják, hogy csak a költő képes ezt a két világot összekapcsolni, illetve hogy csak az érzékeny lélek tud belelátni a gyermeki fantázia és mágia ősi maradványaiba. A gyermeki látás, a gyermeki láttatás, a világteremtés, a leheletfinom, érzékletes, mégis egyszerű nyelv képes világot teremteni.
Aki ismeri Cseh Katalin költészetét (gyermekköltészetét, felnőttköltészetét egyaránt), az legújabb kötetében is ugyanazzal a megszokott szerénységgel, halkszavúsággal, érzékenységgel találkozik, mely költői stílusának, egyéni világlátásának legjellegzetesebb vonásai közé tartozik. Mindez egybehangzik ars poeticának is tekinthető vallomásával: „Szerintem a vers ajándék, amelyet meg kell tanulnunk elfogadni és befogadni. Ez a folyamat egyszerre gyötrelmes és gyönyörűséges. A kisgyermeknek viszont természetes, mert ő még lénye egészével a versben él, annak ritmusában, zeneiségében, szókapcsolataiban. A költészet varázsa nem kívülről hat rá, hanem belülről, a lélek határain belül. A vers ugyanakkor tükör is, amelybe ha belenézek (beleolvasok), meglátom önmagam, és önmagamban a gyarlóság mellett a magasztosat, vagyis az örök emberit.”
A kötetet a brassói születésű Tomós Tünde nagyszerű rajzai teszik kedvessé, varázslatossá, szerethetővé.
Cseh Katalin
1961. április 11-én született
Erdőszentgyörgyön. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, a Babes-Bolyai
Tudományegyetem filológia karán, magyar-angol szakon. Jelenleg Kolozsváron él,
magyartanárként dolgozik egy lakótelepi általános iskolában. Gyermekverseket a
nyolcvanas évek közepétől ír, ezeket a kolozsvári székhelyű Szivárvány valamint
Napsugár gyermekirodalmi folyóiratokban publikálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése