Hogyan
fér össze az adhatás gyönyörűsége a versírással és a tanári munkával? Miért
tartja fontosnak egy többkötetes meseíró, hogy a több nyelvre lefordított
mesélő bibliát magyar nyelvre is átültesse? Mi születik abból, ha egy 38 éves zongoraművész
tollat ragad, és verseket ír gyerekeknek az ábécé betűiről? Hogyan kelnek
életre a minket körülvevő valóság elemei egy fiatal édesanya első önálló
meséskönyvében? Hogyan illeszkedik a drámai köntös a kortárs mesére? Ilyen és
ehhez hasonló kérdésekkel faggattam a 19. Marosvásárhelyi Könyvvásár
gyerekkönyvújdonságainak szerzőit.
Az író-olvasó találkozóval egybekötött könyvbemutatókat azért szeretem, mert azon túl, hogy személyesen is megismerkedhetek a szerzőkkel, sokminden kiderül nem csak a könyvek szerzőiről, hanem az alkotás folyamatáról, a könyvek létrejöttének körülményeiről.
Az idei könyvvásár alkalmából hat gyermekeknek szánt rangos kiadványt vehetett kézbe az erdélyi olvasóközönség, köztük öt kiadvány a Koinónia kiadó által, egy-egy a Gutenberg, illetve a Mentor kiadó jóvoltából látott napvilágot ezáltal is gazdagítva az erdélyi gyerekkönyvpiacot. A kiadványok mind más-más műfajhoz tartoznak: közülük kettő a szerzők első köteteként, egy meséskönyv, illetve egy nyelvtörő ABC, két mesejáték, egy verses kötet, egy műfordítás és egy gyermekvers-antológia.

Szintén a kolozsvári Koinónia kiadó gondozásában jelent meg a Nyelvtörő ABC a szerző, Horváth Zoltán első gyerekkönyveként. A kolozsváron élő zongoraművész, zenetanár váratlan cselekedetre szánta el magát, amikor úgy döntött, hogy verseket farag a magyar ábécé betűiről. A szerző bevallása szerint, szintén gyerekei adtak ihletet a kötet anyagához. Tulajdonképpen a játék öröméből született ez a kötet, amely amellett, hogy gyerek és szülő számára
egyaránt szórakoztató irodalmi élményt nyújthat, pedagógusok, logopédusok számára
is hasznos lehet. Eleinte egy-két darab került papírra pár évvel ezelőtt, a nagyobbik része azonban már hetek alatt nyerte el végső formáját. A kisebbek számára nem kis kihívás visszamondani ezeket a nehéz nyelvtörőket, a szerző ugyanis igyekezett a lehető legsűrűbb, szinte eszperentenyelven megalkotott magán- és mássalhangzós változatú szavakat történetté összerakni. A kötetet olvasva mindenki számára evidenssé válik, hogy a szerző nemcsak a zongora billentyűinek, hanem a szavaknak, rímeknek hasonlóképpen kiváló mestere. A Moldován Márta által gyönyörűen illusztrált könyv sajátosan illeszkedik az ABC ihlette verseskötetek sorába (Lásd Zengő ABC, Kerge ABC)
A következő gyerekkönyv szerzője Cseh Katalin, kinek eddig megjelent versesköteteit jól ismertem, személyesen azonban csak ez alkalommal sikerült találkoznom. Az erdőszentgyörgyi születésű költőnő jelenleg Kolozsváron tanárként dolgozik, gyermekverseket a nyolcvanas évek közepétől ír. Most megjelent kötete, számszerint a hatodik, a Koinónia kiadónál jelent meg Bódi Katalin illusszrációival. A találkozón megtudhattuk, hogy a kötet címét a szerző fiai, Előd és Magor mondásai ihlették, mely szerint "Amit nem lehet megenni, az nem ajándék." A címbe foglalt gyermekszáj elárulja a kötet tartalmát: benne ugyanis élet-dolgokról esik szó, egy kamasz számára igen fontos tényekről, mint a barátság, szerelem, vágy, irígység, nagyképűség, szerénység stb., melyet a szerző gyermeki szemmel láttat. A kötet versmondatai, nekem személyesen Ágai Ágnest és Janikovszky Évát juttatják eszembe, a hazai gyerekkönyvek közül pedig László Noémi Feketelevesét, illetve Fekete Vince svéd típusú gyermekverseit.
Következő vendégem a szintén első kötetes Sikó-Barabási Eszter volt, aki harmadik kislányával az ölében érkezett az író-olvasó találkozóra. Főleg az érdekelt, hogy többgyerekes anyaként hogyan fér össze az alkotás a mindennapok rutinjával.
A szerző lelkesedéssel beszélt első meséskönyvéről, melyet negyedik gyermekeként tart számon, s melynek meséit, történeteit a család hétköznapjai, a boldog együttlét, az anyaság felemelő érzése, a gyermeki világ bensőséges szeretete inspirált. Egy-egy családi esemény, játék, történet intenzív átélése késztette arra a szerzőt, hogy ezeket a történeteket lejegyezze és megörökítse, így mentve meg őket az enyészettől. Szülőként, anyaként tanúi lehetünk mi is a gyermeki lélek és világfelfogás nagyszerűségének. Úgy éreztem Síkó-Barabási Eszter könyvével visszaadja a gyereknek az őt megilllető méltóságát, óriási alázattal és csodálattal tud leereszkedni a gyermek szintjére, és szinte szabólőrinci óriássá emeli az olvasó szemében őket. Stílusa, valamint az, ahogyan a gyermek animisztikus, antropomorfikus világképét visszaadja elragadó, bájos történetein keresztül, Andersenre, Lázár Ervinre emlékezteti az olvasót.

Ilyen és ehhez hasonló témákról beszélgettünk vendégeimmel ezen a rendhagyó könyvbemutatón.
Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, a szerzőknek pedig, hogy eljöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése