Mit olvastunk a nyáron?

 Az idén a nyári olvasmányaink zömét olyan könyvek, mesék, olvasnivalók alkották, amelyek az elmúlással, a szeretteink elveszítésének feldolgozásával, a gyászmunkával kapcsolatosak. Természetesen nem mellőztük a vidám hangulatú, humoros gyerekkönyveket, meseregényeket sem, hiszen életünk épp azáltal válik teljessé, ha képesek vagyunk méltósággal megélni szomorú, vidám pillanatait egyaránt. Régebben, mikor Bettelheim szavait idéztem – „A mesék élni tanítanak” vagy „A mese szimbolikus jellegénél fogva a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását” –, kissé mindig megijedtem a szavak súlyától. Most értettem meg igazán, mit is akart mondani ezzel a híres pszichológus, aki először használta terápiás eszközként a mesét a lélek gyógyításában.

Szüleink elveszítésének feldolgozása embert próbáló feladat, mondhatni krízisállapot mindenki életében, de hogy hogyan éli meg a nagyszülők elveszítését a 6-9 éves gyermek, arról csak sejtelmeink vannak. Ebben nyújtottak segítséget a beszélgetés, rajzolás mellett a sajátos témájú mesék, gyerekkönyvek, melyekből fiaimnak olvastam a nyáron.

Vannak könyvek, melyek első olvasásra nem keltik fel a gyerek érdeklődését, nem ragadják meg a képzeletét, mert még hiányzik az a tapasztalat, az az életmozzanat, élmény, melyhez a mesét köthetné. Később azonban, mikor élete a mesében szereplő történethez hasonló fordulatot hoz, már könnyedén felidézi a mesét, eszébe jut a helyzethez illő üzenet. Ez a mesékben érvényesülő Peseschkian-féle késleltetett funkció. Ha megvan a könyv, semmibe sem kerül levenni ismét a könyvespolcról és újraolvasni, ezúttal más szemmel és nagyobb átéléssel. Velünk, felnőttekkel is megesik, hogy ha újraolvasunk egy könyvet, más és más dolgokat látunk benne, amik fölött korábban elsiklott a tekintetünk. Így jártunk mi is Bátky András Morci című könyvével, mely az elmúlásról mint a világ működésének természetes folyamatáról beszél roppant érzékletes nyelven. Segít a gyereknek abban, hogy szerettei elveszítését, a halált az elmúlás, az állandó változás természetes rendjéhez kapcsolja, hogy elfogadja: ha hiszünk a lélek halhatatlanságában, akkor a földi életből távozó személy emléke, szeretete örökre szívünkben marad, a veszteség csupán fizikai értelemben konstatálható.

Így került elő a nyáron Dezső Andrea Mamuskája, melyben az emlékezés, a nagymama életének felidézése a központi téma. Valamilyen megmagyarázhatatlan képesség birtokában vannak gyermekeink: megsejtenek titkokat, megéreznek dolgokat. A transzcendens témájú, különleges hangulatú könyv igazán most keltette fel a fiúk érdeklődését. Hasonló témát érint következő nyári olvasmányunk, Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című könyve, melynek utolsó fejezete a nagymama távozását dolgozza fel kissé szürrealista eszközökkel. A hat év fölötti gyermekben felmerülő kérdésekre talán nem ad konkrét, kimerítő válaszokat a halállal kapcsolatosan, de hangulata, témája segít a gyermekben felgyülemlett feszültség levezetésében.

Nagy segítségünkre szolgált a Vivandra könyvkiadó gondozásában megjelent könyv, Pernilla Stalfelt Halál-könyve, melytabuk nélkül, egyszerűen, érthetően, gyereknyelven próbálja elmagyarázni, mi is történik velünk a halál után. A lehetséges válaszok elgondolkodtatták a fiaimat, talán még több kérdés merült fel bennük, és ez újragondolásra késztette őket, de az a természetesség, ahogyan a könyv szerzője a témát tárgyalja, segített nekik kimozdulni a tehetetlenség és a nyomasztó reménytelenség állapotából. Könnyedén, tabuk nélkül kezdtek el beszélni ők is mindarról, ami nagyszüleikkel történt.

A fent említett a könyvek nemcsak a halál, az elmúlás, a veszteség kérdését boncolgatták, hanem a lélek dolgai, a lélek harmóniája, a világ, az univerzum, a teljesség felé irányították a gyerekeim figyelmét. Talán célzatosan, de így került kezünkbe a nagyszerű Mesélj nekem! Manó könyvek-sorozat 6. számú darabja, mely olyan meséket válogat egybe, melyek a szeretetről és jóságról szólnak. A nagyszülők elveszítésekor elkerülhetetlen, hogy a gyerek ne érezzen önvádat a történtek miatt. A „rosszalkodás”, a „mulasztás” nyomasztó teherként ült a lelkükön. Ezért jöttek jól azok a mesék, melyek a jóságról, a szeretetről, az egymás iránti felelősségről, a tiszteletről, a megbecsülésről, az igazi értékekről szóltak. Ezzel kapcsolatos még két további olvasmányunk, amit a nyár folyamán ismét felfedeztünk: Bob Hartmann Mesélő Bibliája, valamint Lázár Ervin meséinek néhány klasszikus darabja: A kislány, aki mindenkit szeretett, Ödönke és a tízemeletes, A Hétfejű Tündér, Szökevény szeplők vagy a Nagyapa meg a csillagok. Ezeket a meséket már a második osztályos is szívesen elolvassa.

A nyáron ismét elővették a fiúk  Janikovszky Éva képeskönyveit (Jó nekem, Velem mindig történik valami, Ha én felnőtt volnék). Ezek a művek halhatatlanok, hiszen olyan klasszikus témákat érintenek, mint a család megtartó ereje, az együttlét öröme, a rokoni kapcsolatok, a testvér-konfliktusok, a szülő-gyerek kapcsolat, a nagyszülők bölcsessége, a szülők gondoskodó szeretete, úgy, ahogy azt egy gyermeki lélek szemléli. Zsenialitásuk abban rejlik, hogy szerzőjük a mindenkori gyermek gondolatait tolmácsolja, egyetemes igazságokat fogalmaz meg hihetetlen nagy egyszerűséggel és kedves humorral. Ezt érzik a mai gyerekek is. Végre valaki, aki kimondja helyettük az igazat. Ezért kedvelik ennyire.

Jó tanácsokat kaptunk a Naphegy kiadó jóvoltából megjelent Művészi Mesekönyvek sorozat két általunk igen kedvelt mesekönyvéből is (Manómese, Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát). Olyan könyvek ezek, melyek válságos helyzetekben útmutató tanácsokkal látják el a kis olvasót, olyan könyvek, melyek általában akkor kerülnek elő, mikor éppen szükség van rájuk.

Sok olyan könyvet említettem, amit nem most nyáron olvastunk először a gyerekekkel, hanem 4-5 éves korukban. De micsoda öröm, hogy az olvasás elsajátítása után, 8-9 évesen ezeket a könyveket a kis tulajdonosok már maguk betűzgetik, újra előveszik, mert szükségét érzik az újraolvasásnak.  Csakhogy most már más az élmény, mert maguknak olvasnak.

Marci nyári olvasmányai között szerepelt az említett könyveken kívül Berg Judit Ruminije, Bátky AndrásBazsó és Borka című könyve, melyeket pillanatok alatt megkedvelt humoruknál és izgalmas cselekményvezetésüknél fogva. Akárcsak Csukás István A Bátor Tintanyúl című meséjét, melyet a tanító nénije az évzárón nyújtott át neki nagy szeretettel. Nem maradt olvasatlan a Tatu és Patu sorozat utolsó darabja, aSzuperhősök sem, mint ahogy Szakács Eszter Mesék Habakuk királyfiról című meseregényével is megbirkózott.

Áron még csak előkészítő osztályos, de nagy sikerélményt jelentett neki, amikor a nyári kedvencévé vált könyvet, Eef Rombaut Szívszerelem című művét betűzgette. Örömmel újságolta, hogy már ő is kiolvasott egy könyvet, mikor Marék Veronika Boribon focizik című könyvét visszatette a polcra. Mindezek mellett természetesen továbbra is fontos az esti közös meseolvasás, mely mindkettőjüknél elmaradhatatlan esti élmény maradt.