„Hogyan alkotta Isten a hörcsögöket?”
(Voicu Bojan Hörcsögmeséi)
„A teremtés ugyan már rég véget ért, Isten mégis úgy döntött, hogy titokban készít még egy utolsó állatot, afféle plüssjátékot a gyerekeknek. Ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, a bundája feltétlenül legyen olyan puha, amilyen még nem volt a világon, legyenek vidám szemecskéi, lábacskái, bajusza és kerek fülei, ne legyen harapós és morcos, férjen el egy kis ketrecben, és ne legyen se beteges, se túl válogatós. Főként pedig játékos legyen, szaladgáljon körbe-körbe egy kis keréken, tudjon úgy elbújni, mintha bújócskázna, folyton mosakodjon, hogy ezzel is példát mutasson, és mindenekfelett aranyos legyen. Végül nevelési célzattat, Isten még két kis zacskót is tett az állatka arcának két felére, hogy takarékosságra, spórlásra tanítsa a gyerekeket. Mindezt Isten szépen, pontokra szedve feljegyezte a fehér papírra, néha felnézett és a ceruzáját harapdálta. És mert az embert, akit annak idején azzal bízott meg, hogy nevet adjon az állatoknak, éppen sehol sem találta, hát a fenti ötletek alá határozott mozdulattal vonalat húzott, és nyomtatott, nagy betűkkel odaírta: HÖRCSÖG.” - örökíti meg képzeletében Voicu Bojan a hörcsögök teremtésének pillanatát. S valóban, akik ismerik ezeket a szőrgombócokra hasonlító házi kedvenceket, értik miről is beszél a szerző. Akik viszont még nem tartottak hörcsögöket, azok a könyv olvasata kapcsán kedvet kapnak efféle szőrpamacsok beszerzésére, vagy legalábbis arra, hogy megsimogassanak legalább egy ilyen kis húsgombócot.
A kolozsvári Koinónia kiadó idén tavasszal megjelentetett első gyerekkönyve egy román szerző mesekönyvének fordítása. A könyv bemutatójára március 17-én Kolozsváron került sor, ahol maga a szerző, Voicu Bojan, valamint illusztrátora, Jánosi Andrea és fordítója, Vallasek Júlia beszéltek a mű létrejöttéről, az alkotás prózai körülményeiről.
Voicu Bojan a kolozsvári Aquaforte könyvkiadó igazgatója, író, (aki fotográfusként a National Geografic című folyóiratban közölt fényképei által vált ismertté) első gyermekeknek szánt könyve 2011-ben jelent meg 9+1 poveşti cu mustăţi despre hamsteri cu adevărat adevăraţi címmel. Az eredeti címből nemcsak a mesék számát, hanem a főszereplőket is megtudhatjuk, akik a szerző bevallása szerint ízig vérig valóságos hörcsögök, fiainak, Vladimirnek és Ioachimnak a házi kedvencei. A mesék keletkezési körülményeit innen nézve nem nehéz kitalálni, hiszen a családtagokká minősült házi kedvencek könyvbe foglalása, élettörténetük megörökítése egy író, kiadó igazgató apa fiai részéről, azt hiszem teljesen természetes elvárás. Hogy mégsem volt könnyű ezeknek a meséknek, főleg az utolsónak a megírása, erről maga a szerző vall a könyv Zárszavában, ahol az alkotás, a meseírás titkára is rávilágít: „az utolsó mese sehogysem hagyta megírni magát. A mesékkel szelíden kell bánni, ha azt akarjuk, hogy hagyják megírni magukat...”
Demény Péter írja a könyvről: „a könyv csupa fantázia akár egy bögre forró kakaó”, és ezzel a szerző a könyv előszavában olvasható szavaira utal:: „ezekben a mesékben helyenként a valóságot annyira átjárja a fikció, hogy az egész leginkább egy bögre forró kakaóhoz hasonlít, amelyben már soha nem lehet különválasztani a tejet a kakaótól.” A fordító megőrzi az eredeti címben jelölt műfaji megjelölést, és a könyvben olvasható hörcsögcsalád és a Voicu család hétköznapi és nem mindennapi kalandjait megelevenítő történeteket meséknek nevezi, hiszen bennük a valóság és fikció sajátos keveredésének vagyunk tanúi. Én inkább nevezném mégis történeteknek. Nem véletlen, hogy a román nyelvben a poveşti (mese) és a povestiri (történetek) egy tőből fakadnak, és hogy a könyvben a leleményességgel előadott, elmesélt történetek annyira a valóságból nőnek ki, hogy joggal alapozzák meg előbbi véleményemet.
A mesék szereplői mellett, melyek ízig-vérig valóságos hörcsögök, a mesék helyszíne is többnyire valóságos, hiszen az események a Voicu család otthonában zajlanak, kivételt csak a 4. mese és az utolsó (az ún. Bónuszmese) képez, mely rögtönzött, némileg abszurd, humoros, fiktív történet a hörcsögök teremtéséről, valamint egy bádogbugyogójától megszabadulni vágyó magányos sárkányról. A mesekötet többi darabja a hörcsögök mindennapjait bemutató naplószerű narratívák, melyeket az apa nézőpontjából láttat a szerző, aki a család többi tagjai mellett maga is részesévé válik a történeteknek. A könyvből megtudhatjuk, hogyan próbálják a gyerekek rávenni Tehénkét, a kis hörcsögöt, hogy azt mondja: „múúú!”, majd egy napi hasztalan próbálkozás után levonják a tanulságot, mely szerint könnyebb egy tehenet rávenni arra, hogy kuncogjon, mintsem egy amúgy is szótlan szőrgomolyagot a múgatásra, (első mese), hogyan házasítják össze Speedyt és Bellát a gyerekek, majd hogyan várják türelmetlenül a kis kölykök megszületését (2. mese), hogyan mentik meg az éhhaláltól Speedyt, aki úgy dönt a világ felfedezésére indul, de időközben egy piros műanyagvödör fenekén landol a mosogatókagyló alatt, ahonnan aztán csak két nap elteltével kerül elő, a konyhában szorgoskodó anyának köszönhetően (3. mese), Tigris, a cseppet sem vadállat fotós és vendégfogadó kalandja (5. mese). Aztán a későbbiekben (6. mese) fény derül a kissé fafejű és szemtelen Johnny költözésére, aki egy gondatlan gyermeki kéznek köszönhetően, mely nyitva felejtette a ketrece ajtaját, megízlelvén a szabadság nagyszerű érzését napokra a dolgozószoba könyvespolcára költözik. A következő három mese Hörcsiék egészséges táplálkozási szokásairól (7. mese), írói tehetségéről (8. mese), és játékos kedvükről szólnak, akiket akár ajándékba is adhatunk, például a nagyinak (9. mese).
Voicu Bojan kedves, közvetlen hangon szól a hörcsögök mindennapjairól, rokonszenvesen rajzolja meg alakjukat, így már mindjárt az első sorok után megkedvelteti a gyerekolvasókkal ezeket a házi kedvenceket. A kedves mesélői attitűd, a meleg hangvételű narráció mellett Jánosi Andrea illusztrációi, melyek kimondottan a hörcsögök sajátos (a felnőttek jelenlétét is szándékosan kirekesztő) univerzumát bemutatni szándékozó, finoman megrajzolt, megnyerő pillanatképek, és melyeknek köszönhetően a hörcsögök szinte életre kelnek, segítenek abban, hogy ez a mesekönyv kisgyerekek kedvencévé váljék.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik házi kedvencükkel élnek egy fedél alatt vagy kedvelik a hörcsögöket, esetleg szeretnének maguk részesévé válni, betekintést nyerni, milyen is hörcsög0kkel egy fedél alatt élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése