Egy évvel ezelőtt nyerte el Máté Angi a Pozsonyi Pagony gyerekkönyvkiadó által 2007-ben alapított Aranyvackor-díjat, mely szerint Máté Angi olyan "tehetséges író, aki magas színvonalon tud szólni a legfiatalabb korosztályhoz, munkáiból pedig igényes gyerekkönyv készíthető". Akkoriban a a Volt egyszer egy város című mesével nyerte el a pályázat díját, az idei Könyvhéten már kézbe is vehettük a Pagony jóvoltából ezt a kitűnő gyerekkönyvet. A pályamű 7-8 kisebb meséből áll. Több darabját a hazai gyermekirodalmi folyóiratok hasábjain olvashatta először a gyerekolvasó közönség. A Volt egyszer egy város című rész a Napsugár idei számaiban már megjelent Szilágyi Tosa Kata illusztrációival, mint ahogy a Volt egyszer egy pocsolya, Volt egyszer egy kő, Volt egyszer egy szék című mesék hasonlóképpen a Napsi és a Szivárvány tavaszi számaiban láttak először napvilágot - ez utóbbi például Szabó Zelmira illusztrációval kísérve, hogy csak az utóbbi két számot említsem.
A könyv különlegessége, hogy ezúttal a szerző meséi az Olaszországban élő magyar illusztrátor, Szulyovszky Sarolta (lásd http://www.saroltaszulyovszky.blogspot.com/) képeivel nyertek sajátos formát, illetve nyújtanak felejthetetlen élményt azok számára, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik. Szulyovszky Sarolta ábrázolási technikájával, képi stílusával az erdélyi olvasó a Bookart könyvkiadó gondozásában megjelent Balázs kertje című Markó Béla gyerekverskötetében ismerkedhetett meg (a szerzővel pedig tavaly ősszel a marosvásárhelyi Könyvvásáron). A művésznő ezúttal is zseniálisat alkotott.
Máté Angi 1971-ben született Kolozsváron, műveit publikálta többek között a Látó, a Kortárs, és az Irodalmi Jelen. Első könyve tavaly, 2009-ben látott napvilágot (Mamó) a kolozsvári Koinónia kiadó jóvoltából. Prózában, lírában egyaránt alkot.
Máté Anginak nem kellett tíz-húsz év, míg saját hangjára talált, úgy robogott be a jelenkor irodalmába, mintha legalább húsz év alkotói munka állna a hátamögött, ezáltal is igazolta, hogy igazi őstehetség, minthogy azt is, hogy az íróvá válás feltételei teljesen függetlenek egy-egy hívatás (Máté Angi végzettsége szerint óvónő, jelenleg is gyakorló pedagógus) gyakorlásában benne rejlő beszűkülési csapdáktól.
Mamó című kisregényét olvasva lenyűgözött az az érzékeny világlátás, lírai hangvétel, mely prózáján minduntalan kiütközik. Prózai költészet ez a javából, melyen átüt és sugárzik a nőiesség, gyöngédség, érzékenység, és melyhez foghatót még eddig sehol nem olvastam. Lackfi írta róla, hogy " Máté Angiból ősi mesemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre!" Nemcsak a gyermeki lelket ismeri melyrehatóan, hanem ő maga is ízig-vérig megőrizte gyermeki látását, világra rácsodálkozó érzékenységét, ahogy ő maga is vall egy interjúban magáról: "bennem valami azt hiszem nincs rendjén, mert én túl sokat látok, vagy többet látok, mint ami valami." S valóban csodás világot varázsol elénk minden leírt betűjével, sajátos hangját nem tudja feledni az, aki egyszer olvasott tőle valamit. Gyermeki és művészi látás képes csak ilyen világ-újrateremtő nyelvezetet létrehozni, mely egyszerre egyedi és erdélyi.
Hát ilyenek a Volt egyszer egy meséi: léleknek gyógyír, képzeletnek szabadság, a könyv illusztráció pedig szemnek gyönyörködtető.
... és szeretnék gyerekként tanítványa lenni!
Ilyen óvó nénit kívánok szívből minden gyereknek, mert biztos vagyok benne, hogy tanítványai általa igen korán és életreszólóan megízlelik az irodalom emberformáló erejét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése